Tapasztalatból tudjuk, hogy sok munkásember van, ha tetszik sok proletár van, de
nem minden proletár egyben kommunista.
A Kiáltványban Marx és Engels egy fejezetet szentelnek ennek a kérdésnek. Ha jól
belegondolunk, ez ma is a fő kérdés. Hogy győzheti meg a kommunisták maroknyi
csapata a proletárok nagy létszámú seregét?
Marx és Engels válasza egyszerű. A kommunisták nincsenek felvértezve valamilyen
fantasztikus képességekkel. A kommunisták két dologban azonban különböznek:
szervezettebbek, mint más, hasonló követelésekkel fellépő erők, és elméletileg
pontosan tudják a fejlődés törvényszerűségeit. „A kommunisták tehát a
gyakorlatban minden ország munkáspártjainak leghatározottabb, szüntelen
továbbhaladásra ösztökélő részét alkotják; az elmélet terén a proletariátus
többi tömegével szemben az az előnyük, hogy világosan látják a proletármozgalom
feltételeit, menetét és általános eredményeit.“- olvasható a Kiáltványban.
Kommunisták és munkások a mai Magyarországon
Ezt a mai tapasztalatok is alátámasztják. A mai Magyarországon ugyan nem
beszélhetünk több proletárpártról, de igenis vannak olyan civilszervezetek,
szakszervezetek, amelyek hasonló követelésekkel lépnek fel. Mi legyen a mi
viszonyunk?
Menjünk oda, és minden áron mi akarjunk vezetni? Ez az út nem járható.
Mi azzal tudunk segíteni a proletárkövetelésekkel fellépő szakszervezeteknek, ha
tapintatosan elmondjuk a tőke mai működését. Sok olyan új szervezet van,
amelynek nincs még elég tapasztalata. A munkaadók, akik mögött szakemberek, jogi
szolgálat áll, könnyen átverik a tapasztalatlan harcostársainkat. Vannak olyan
szakmák, ahol nincs szakszervezet, vagy a munkások megalkuvónak tartják a
hagyományos szakszervezeteket. Ezekben a helyzetekben sokat tehet a Munkáspárt.
Nagy segítséget adhatunk saját harci tapasztalataink átadásával. Most például az
egészségbiztosítási népszavazási aláírásgyűjtésnél mindenki elismerően szólt
arról, hogy a Munkáspárt 2004-ben már összegyűjtött 300 ezer aláírást, tehát van
konkrét harci tapasztalatunk.
Néhány évvel ezelőtt, amikor a közszolgáltatások privatizálása ellen tüntetünk
másokkal együtt, mi a nagyobb szervezettségünket tudtuk a közös cél szolgálatába
állítani.
Több embert mozgósítottunk, tudtuk, hogy hangosításra is szükség van. Ezeknek az
aprónak látszó dolgoknak igen nagy jelentőségük lehet.
Eszménk erejével
Eszméink ereje nem csupán abban van, hogy hiszünk a szocialista forradalomban.
Eszméink ereje abban van, hogy tudományos magyarázatot adunk a tőke működésére.
Megértetjük az emberekkel, hogy a kapitalizmusban ez nem lehet másként. A tőkés
a kizsákmányoló, a munkás a kizsákmányolt.
Megértetjük a munkással, hogy ha ezen változtatni akar, akkor nem egyik vagy
másik tőkés pártra kell szavazni, elfogadva annak manipulációját, hanem fel kell
lépni a tőkés rendszer ellen. Meg kell változtatni a tőkés rendszert, és
szocializmust kell a helyébe teremteni. A harc elkerülhetetlen. De ha ezt
tudjuk, úgy fel tudunk készülni, és tudunk győzni.
A Kommunista Kiáltvány II. fejezetében a szerzők éppen ezt fejtik ki, a tőke, a
kizsákmányolás, a harc logikáját. Első olvasatra talán nem egyszerű megérteni.
Ennek oka az, hogy sem a marxi kor munkásának, sem a mai kor dolgozó emberének
nincsenek ilyen kikristályosodott osztályharcos tapasztalatai.
A Kiáltvány éppen abban segít, hogy a gyárban, a postán, az életben szerzett
sokféle tapasztalatunkat egységes elméleti és politikai rendszerré alakítsuk.
Elfogadják-e a munkásszervezetek a kommunisták segítségét? A tapasztalat az,
hogy nem feltétlenül és nem azonnal. Sokan tartanak attól, hogy a tőkés
munkaadók meglátják, megtudják, és ez rossz fényt vet rájuk. Időt is kell adni
ezeknek a szervezeteknek, hogy felismerjék a Magyar Kommunista Munkáspárt
lehetőségeit. Utána szívesen fogadják a közeledésünket, mert megértik, hogy mit
akarunk.
Mit is írt Marx és Engels? „A kommunisták elméleti tételei korántsem egyik vagy
másik világboldogító által kitalált vagy felfedezett eszméken, elveken
nyugszanak. E tételek csupán általános kifejezései a meglevő osztályharc, a
szemünk láttára végbemenő történelmi mozgalom tényleges viszonyainak.“
