MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Balszemmel
Két nagy pofon
Elképzelni nem tudom, miért gondolják a szocialisták, hogy a magyar nép már
teljesen elhülyült. Miért gondolják, hogy írni-olvasni nem tudó, a világhálót
nem használó szellemi korlátozottak veszik őket körbe?
Lépten-nyomon azt hirdetik, hogy nincs mit félni az egészségbiztosítási
törvénytől, hiszen ők biztosították a „szolidaritás elveinek érvényesítését, a
nemzeti kockázatközösség fennmaradását, azt, hogy ne szakadhasson ketté az
ellátás gazdagok és szegények biztosítójára, és hogy az eddigi ingyenes
ellátások továbbra is ingyenesen járjanak“.
Tetszik ezt érteni? Az utcán sok ezer emberrel találkoztam az aláírásgyűjtés
kapcsán. Mindenki pontosan érti, hogy ahova a magántőke beteszi a lábát, ott
előbb-utóbb fizetni kell.
„Vállaljuk a felelősséget az egészségbiztosítási törvény tartalmáért és
kivitelezéséért“ - mondta a frakcióvezetőjük. Na, és ha nem vállalják? Ha
gyerekkoromban rosszul csináltam meg a leckét, anyámtól két nagy pofon kijárt.
Akár vállaltam a felelősséget, akár nem. Így lesz ez most is. A szocialisták
keményen meg fognak fizetni azért, hogy a magyar nép szeretetével szemben az
amerikai-izraeli nagytőke támogatását választották.
A két nagy pofon jár, akár vállalják a felelősséget, akár nem. Reménykedünk,
hogy az első pofon március 9-én lesz.
Amerikai katonai bolondokháza Magyarországon
Apám elolvasta a múlt heti Balszemmel-folytatást és helyeselt. Igen, jól
emlékszel, a Hűvösvölgybe, a Nagyrétre jártunk ki játszani gyerekkorodban,
De rosszul emlékszel a mondókára, Adj, Király katonát! Ez ugyanis csak az első
fele a mondókának. A teljes egy kicsit bővebb: Adj, Király katonát! Ha nem adsz,
szakítok! Hát igen, így igaz! Kedvenc honvédelmi miniszterünk, Szekeres Imre
most tért vissza Vilniusból, ahol a NATO-miniszterek tanácskoztak. A
közvéleményt ezúttal sem terhelték túl információkkal, de még a gondosan
kozmetikázott híradásból is kiderül, hogy az a bizonyos király, adott esetben az
amerikai, szakított katonát. Lehet, hogy a magyar bakának nem kell harcolni az
afgán felkelők ellen, de bevállaltuk egy afgán zászlóalj támogatását.
Ez nyilván nem abban fog kimerülni, hogy az Új Magyarország program afgánra
fordított változatával hülyítjük őket, hanem abban, hogy - mondjuk - etetjük,
itatjuk, ruházzuk, képezzük a kedves kis aranyos afgán katonákat. A számlát
tessék nekünk küldeni! De ennél sokkal jobb, amit a TV-ben láttunk a hétvégén.
Imre bátyánk azt is bevállalta, hogy Pápán lesz egy NATO-repülő támaszpont,
ahonnan a NATO óriási szállítógépei repülhetnek.
A TV szerint a győri kórházat viszont átalakítják a pszichiátriai kezelésre
szoruló amerikai katonák gondozására. Na persze, ehhez kell építenünk egy pár
dolgot, mert amerikai katona, még ha bolond is, nem megy be a győri kórházba.
Ezért építünk fittnesst, wellnesst, meg nem tudom, hogy még mit.
És akkor majd jönnek az amcsik és hozzák a pénzt. Azért gondolj bele! Hála
Horváth Ágnes pusztításának, a magyar pszichiátriai részlegeket bezárták. A
magyar bolondok ezrei szanaszét futkároznak az országban, senkit sem érdekel. De
az amerikai bolond, na az más! Az a mi szövetségesünk!
Rúgjunk még egyet a dolgozókba!
Ravasz ez a magyar kapitalizmus! Úgy korlátozza a dolgozók jogait, hogy szinte
észre se vesszük. Formailag nem is a jogok korlátozásáról van szó, csupán
"kényszerű gazdasági intézkedésekről". Sokba kerülnek a perek Magyarországon?
Sokba! Túl sok per van Magyarországon? Túl sok!
Nosza, rajta, legyen kevesebb! Például úgy, hogy február elejétől megszüntetjük
a költségmentességet az apasági, gyermek-elhelyezési pereknél, s - most jól
figyelj, mert csak egyszer mondom - a munkaügyi pereknél. Apasági perem még nem
volt, nem tudom, hogy milyen érzés, de elfogadom, hogy ilyen ügyekben kelljen
valamit fizetni. Fontos kérdés, de nem a társadalom alapkérdése. De végig
gondoltad-e, hogy mit jelent az, ha a munkaügyi perekért fizetni kell? Manapság
a magyar dolgozók jogait rendszeresen sértik meg. Csak azért nem kerül több
nyilvánosságra, mert a magyar dolgozó jobbnak látja, ha befogja a száját, és nem
húz ujjat a munkaadó tőkéssel. A szolidaritás mai állapotában a munkatársára nem
nagyon számíthat, s valljuk be őszintén, most még a szakszervezetek sem
segítenek eleget. A dolgozók többsége egyedül marad, ha küzdenie kell a jogaiért
a tőkéssel szemben. Ezért nem ment túl gyakran bírósághoz sem.
De ha elment, akkor legalább azt tudta, hogy nem kell fizetni. A munkaügyi perek
ugyanis arról szólnak, hogy a kisjövedelmű dolgozó küzd a jogaiért a gazdag
tőkéssel, netán az állammal szemben. Most a tőkés magyar állam ezt a lehetőséget
is elveszi. Magyarán, nő a dolgozók kiszolgáltatottsága a tőkés munkaadóval és a
tőkés magyar állammal szemben.
