A VII., ausztriai Fesztivál után a VIT Nemzetközi Előkészítő Bizottsága úgy
határozott, hogy ismét egy kapitalista országban rendezik meg az ifjúság
hagyományos világtalálkozóját.
Így 1962-ben a VIII. Világifjúsági Találkozóra Helsinkiben került sor. A
Fesztivál szlogenje a „Békéért és Barátságért“ volt, és 137 ország 18000
küldöttje vett rajta részt. 1500 ifjúsági szervezet küldte ide a képviselőit, ez
háromszázzal több, mint ami az előző VIT-en volt.
Az imperialistabarát szervezetek próbálkozásai itt is kudarcot vallottak. Hiába
készítették fel külön táborokban az "ellen-VIT" résztvevőit, hiába mozgósították
tagságukat még a skandináv országokban oly erős szociáldemokrata ifjúsági
szervezetek is, a VIT sikerét Helsinkiben sem voltak képesek megakadályozni.
Ennek a találkozónak új vonása is volt. Az egyik, hogy nem korlátozódott csak a
fővárosra, több vidéki városban is voltak rendezvények. Az esemény egyik nagy
fénypontja Jurij Gagarin látogatása volt, akit nagy ovációval fogadtak a
fiatalok.
A világ haladó ifjúságát képviselő küldöttek nagy tömegdemonstrációt szerveztek
a nemrégiben függetlenné vált országokkal való szolidaritás jegyében.
A 60-as évek elején a kommunista és munkásmozgalomban is jelentkező
nézeteltérések a demokratikus ifjúsági mozgalomra is éveken keresztül bénítóan
hatottak. A DIVSZ többség által támogatott hagyományos politikájával szemben
álló nézetek szektás, dogmatikus talajon keletkeztek. Hordozói kezdetben az
Összkínai Ifjúsági Szövetség képviselői voltak, majd csatlakoztak más
szervezetek is.
A vita 1962-ben kezdődött a varsói kongresszuson, a kongresszus feladata volt az
1945-ben elfogadott alapszabály módosítása. Nem gyökeres változásokról volt szó
ebben, csupán a megváltozott körülményekhez való igazodásról. De tartalmazott a
módosítás két olyan megfogalmazást, amelyet a hivatalos kínai politika támadott:
a „leszerelés“ és a „békés egymás mellett élés“ fogalmát. A kínai érvelés
szerint ez a forradalmi harcról való lemondás: „A forradalom az egyetlen útja a
béke biztosításának. A leszerelés a függetlenségükért és szabadságukért küzdő
népek elárulása.“ A kínai fellépés a kongresszuson az első támadás volt a DIVSZ
hagyományos politikai vonalvezetése ellen.
A kínai ifjúsági szervezetnek és követőinek terméketlen vitákat provokáló
tevékenysége nyomán a Djakartába tervezett végrehajtó bizottsági ülést el
kellett halasztani. Helyette 1964 januárjában egy szolidaritási konferenciára
került sor Indonéziában. A konferencia egyben bizonyítéka volt annak, hogy a
bénult helyzeten konkrét akciókkal úrrá lehet lenni. Firenzében 1964 elején
tartották meg az Ifjúság és a diákok nemzetközi konferenciáját a leszerelésért,
békéért és nemzeti függetlenségért.
A konferenciát az olasz ifjúsági szervezetek szervezték és munkájában részt vett
több nem DIVSZ-tagszervezet is.
A firenzei konferencia követelte a katonai támaszpontok megszüntetését, a
palesztin kérdés megoldását, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását.
A 60-as évek elején erősödött a DIVSZ iránti érdeklődés a harmadik világ
országaiban is. Nőtt a DIVSZ befolyása ezekben az országokban annak ellenére,
hogy a kínai tevékenység elsősorban e szervezetek megnyerésére irányult. A
djakartai konferencia után megpróbálták létrehozni a „3A“ (Ázsia, Afrika,
Latin-Amerika) ifjúsági konferenciáját. Közben tovább folytatták támadásaikat a
DIVSZ rendezvényein a hagyományos politikai vonalvezetés, de mindenek előtt a
szovjet ifjúság ellen.
Az 1964 júliusi, budapesti végrehajtó bizottsági ülésen a háromhatalmi
atomcsend-egyezmény ellen tiltakoztak, máskor a DIVSZ együttműködési politikáját
támadták. Egységbontó törekvéseik, visszatetsző magatartásuk, politikai
következetlenségük teljes elszigetelésbe jutatta őket a II. Ifjúsági Fórumon,
melyet a Komszomol és a Szovjetunió Ifjúsági Szervezetei Bizottságának
meghívására Moszkvában rendeztek 1964-ben „A nemzeti függetlenségért,
szabadságért, békéért“ címmel. A fórumon tovább erősödött a DIVSZ kapcsolata
Ázsia, Afrika, Latin-Amerika függetlenségéért harcoló ifjúságával.
A 60-as évek elején Afrika jelentősége a demokratikus ifjúsági mozgalomban
megnőtt. 1965 áprilisában Accrában megtartott VB-ülés egyik célja is az volt,
hogy elősegítse a DIVSZ afrikai tevékenységét, és fellendítse a kontinensen az
Afrikába tervezett IX. VIT propagandáját.
A kínai delegáció ismét felhasználta a VB-t arra, hogy bírálja a DIVSZ-t, mert
az „nem forradalmi“. Hangoztatták, hogy „a fegyveres harc az egyetlen
célravezető út“, a DIVSZ-nek ezt a formát kell támogatnia.
Mivel a többség ezt az álláspontot nem tette magáévá, a kínai delegáció nem
fogadta el az akcióprogramot, amelyet az afrikai tevékenység fellendítése
érdekében dolgoztak ki.
A tagszervezetek nagy többsége megvédte a DIVSZ tradicionális politikai vonalát,
indokolta, hogy a DIVSZ-nek a jövőben még inkább nyitott, demokratikus, széles
tömegeket átfogó szervezetnek kell lennie. Erősíteni kell együttműködését a
békét akaró demokratikus és haladó erőkkel.
Ugyanakkor elutasították az olyan törekvéseket is, amelyek depolitizálni
igyekeztek a DIVSZ tevékenységét, helyt adtak azoknak a kritikai
észrevételeknek, hogy több figyelmet kell fordítani a kontinensek sajátos
kérdéseire.
A VII. Kongresszus a szektás, dogmatikus erők teljes és végeleges vereségét
jelentette.
A DIVSZ megszabadulva a bénító vitáktól, fokozta tevékenységét. Különösen két
területen következett be nagyirányú fellendülés: a szolidaritás terén és az
ifjúság jogainak, érdekeinek védelmében.
