A Munkáspárt nagy-budapesti szervezetei védnökséget vállaltak a Fiumei úti
sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonnál található mártírsírok gondozása felett.
A Szabadság újságban ezen a héten Mező Imrét mutatjuk be.
A magyar munkásmozgalom mártírja. Egész életével teljes joggal vált az
ellenforradalommal vívott küzdelem, a kommunista helytállás jelképévé.
1905-ben született Ramocsaházán. Édesanyja korán özvegy lett, és a szegény
parasztasszony minden munkát elvállalt, hogy tíz gyermekét eltartsa. A nagyobb
gyerekek is segítettek a szűkös mindennapit előteremteni. Mező már, mint fiatal
gyerek megtanulta, mi az élet. Árult szódavizet a tanyavilágban, dolgozott
béresként, cselédként. Innen verekedte fel magát szabóinassá, hogy szakmát
tanuljon. Felszabadult, segédlevelet szerzett, ám ezekben az években a
munkanélküliség miatt tíz- és tízezer munkás, paraszt és kisember volt kénytelen
elhagyni az országot, amely még kenyeret sem adott nekik. Mező Imre is közöttük
volt. 1927-ben Belgiumba, Antwerpenbe ment.
Itt ismerkedett meg a munkás szolidaritással, és itt edződött a harcokban,
mozgalmakban a kommunista párt tagjává. 1929-ben belépett a Belga Kommunista
Pártba, s egyben az antwerpeni magyar kommunisták csoportjának vezetője lett.
Az antwerpeni kikötőben részt vett a magyar hajókon dolgozó matrózok titkos
forradalmi szervezetének kiépítésében, melynek segítségével hosszú időn át
szállították Magyarországra a tiltott folyóiratokat, újságokat, könyveket. 1933
után e feladat kiszélesült: már nemcsak Horthy Magyarországára, de a fasiszta
Németországba is küldték "az anyagot". Ezért a tevékenységéért a belga rendőrség
kiutasította Mezőt. Ettől kezdve titokban élt Belgiumban.
1936 júliusában, Spanyolországban kitört a polgárháború. A fasiszta Németország
és Olaszország Franco segítségére sietett, a köztársaság védelmére viszont
széles körű nemzetközi szolidaritás bontakozott ki. 1936 novemberében Madridnál
megsebesült. Felgyógyulása után tiszti iskolára küldték, és főhadnagyi ranggal
került vissza a harctérre. Mező a nemzetközi brigád önkénteseivel hagyta el
Spanyolországot. Franciaországban velük együtt koncentrációs táborba került.
Innen hamarosan sikerült kijutnia. Párizsba ment. Először, mint szabó, később,
mint földmunkás próbált megélni.
1939 szeptemberében a Francia Kommunista Párt felhívására több ezer volt
spanyolországi internacionalistával együtt katonai szolgálatra jelentkezett. A
Külföldi Önkéntesek Tengerentúli Zászlóaljába került.
Ezt 1940. márciusában, Marseille-ben hajózták be, s csak akkor tudták meg, hogy
nem a németek ellen vetik be őket, amikor a libanoni Bejrútban partot értek. A
francia összeomlás után de Gaulle tábornok felhívással fordult a szíriai
hadsereghez is, hogy csatlakozzék a szövetségesekhez. Az illegális pártszervezet
ennek érdekében propagandát fejtett ki; ezt a pétainista tisztek felfedezték, s
Mezőt más elvtársakkal együtt előbb a rakai internálótáborba szállították, majd
vasút- és útépítő munkásszázadba sorolták.
1941 szeptemberében visszavezényelték őket Franciaországba. Az egységet
leszerelték. Mező és felesége Normandiában telepedett meg, ahol a
mezőgazdaságban dolgoztak.
A környéken igen sok spanyol élt; Mező, aki jól tudott spanyolul, részt vett az
illegális Spanyol Kommunista Párt szervezésében. Később az illegális francia
párt Párizsba szólította.
Mező Imrét - „Edgardt“ -, mint a külföldi kommunistákat egyesítő csoport
vezetőjét, a harc egy bizonyos periódusában megbízták, hogy Párizs északi
kerületeiben készítse elő a fegyveres felkelést.
A párizsi felkelés 1944. augusztus I7-én kezdődött; egy hétig éjjel-nappal
harcoltak. Párizs felszabadulása után Mező részt vett a nemzeti ellenállási
szervezetek legális mozgalommá szervezésében. Nagy szerepe volt a párizsi Magyar
Függetlenségi Mozgalom fellendítésében.
1945-ben tért haza. Itthon öthónapos pártiskolára küldték, utána a budapesti
pártbizottság instruktora, majd osztályvezetője lett. 1949-ben képviselő lett;
ezt a megbízatását is igen komolyan vette. 1950 júliusában a budapesti
pártbizottság másodtitkárává választották.
Az 50-es évek politikai ingadozásai Mezőt is érintették. 1953. augusztusában
azon a címen, hogy spanyolországi és belgiumi szereplése „tisztázatlan“, hogy
múltjának egyes szakaszai „homályosak“ stb., leváltották a budapesti
pártbizottságban betöltött másodtitkári funkciójából, és a SZOT termelési
osztályára került. 1954-ben ismét a budapesti pártbizottság titkára lett.
Mező Imre semmilyen formában sem kötődik az 50-es évek törvénytelenségeihez.
Talán az egyetlen volt az akkori politikai garnitúrában, akit egyaránt tisztelt
Kádár János is és Nagy Imre is. Nem tartozott Nagy Imre vonalához, de többször
felszólalt a Petőfi Kör vitáin.
1956. július 18-ától az MDP Központi Vezetőségének tagja. Október 23-án tagja
lett az MDP KV Katonai Bizottságának. Október 30-án a Köztársaság téri
MDP-székház ostromakor a pártházban tartózkodott. Az ellenállás beszüntetése
után az épületből kilépő parlamenterek között volt. Tüzet nyitottak rájuk, Mező
Imre néhány nap múlva belehalt sérüléseibe.
„Mező Imrére emlékezni és szólni róla, egyidejűleg szívbe markoló fájdalom és
büszkeség mindazok számára, akik közelről ismerik őt. Fájó, hogy nincs már
közöttünk, de büszkén gondolunk arra, hogy pártunk, munkásosztályunk, a magyar
nép ilyen kiváló harcost, hőst nevelt és adott az igaz ügynek“ - írta róla Kádár
János.
