Elméleti sarok: Vigyázat, veszélyes! Mit jelent tőkésnek lenni?

Elmélet

Mit jelent tőkésnek lenni?

Ha gazdag vállalkozóval beszélgetünk, gyakran hallani az ismert érvüket: ezt a gyárat két kezem munkájával építettem, ebben a cégben az én munkám van. Mivel saját munkája gyümölcsének tekinti, úgy véli, hogy ez csak az övé. Nekünk azonban tudnunk kell valamit: ahhoz, hogy valakinek gyára legyen, nem elég a személyes tehetség, az egyéni elszántság.

Még önmagában a pénz sem elég. Ha így lenne, mindenkinek lenne gyára, vagy majdnem mindenkinek. Ahhoz, hogy nekem gyáram legyen, és az működjön is, találnom kell olyan embereket, akik hajlandóak a munkaerejüket nekem eladni.

Ilyen emberek pedig nem jönnek önként, csak akkor, ha az élet rákényszeríti őket. Egy középiskolai matematikatanár csak akkor jön el a gyáramba raktárosnak, ha már más választása nincs. A korábban önálló műhellyel rendelkező autóműszerész csak akkor adja el nekem a munkaerejét, ha rákényszerül a saját műhelye bezárására, és neki sem marad más lehetősége.

A Kiáltvány ezért mondja a következőket: „Tőkésnek lenni nemcsak tisztán személyi, hanem társadalmi helyzet elfoglalását is jelenti a termelésben. A tőke közösségi termék és csak a társadalom sok tagjának együttes tevékenységével, sőt végeredményben csak valamennyi tagjának együttes tevékenységével hozható mozgásba.“ A kapitalizmusban tehát a tőkéssé válás nem csupán, és főleg nem személyi tulajdonságok függvénye. Ezt nem árt a mai fiataloknak elmondani, akik úgy gondolják, hogy a tőkés piacgazdaság a nagy lehetőségek helyszíne, ahol bárkiből bármi lehet. Nem lehet!

A magántulajdon megszüntetése

A kommunisták éppen a fenti marxi-engelsi tétel alapján formálnak jogot a magántőke társadalmasítására, ami lehet államosítás vagy bármilyen más forma. „A tőke tehát nem személyi, hanem társadalmi tulajdon. Ha tehát a tőkét közösségi tulajdonná változtatjuk át, amely a társadalom valamennyi tagjáé, akkor nem személyi tulajdon változik át társadalmivá. Csupán a társadalmi jellege változik meg a tulajdonnak. A tulajdon elveszti osztályjellegét.“ Ezek Marx és Engels gondolatai. Azaz, amit a kapitalizmus a munkástömegek kizsákmányolásával megteremt, nem tekinthető egy vagy néhány ember személyi tulajdonának. Abban a pillanatban, amikor ez a tulajdon a társadalom kezébe kerül, már nem magántulajdonról van szó, nem olyan erőről, amellyel másokat ki lehet zsákmányolni, hanem visszakapja eredeti értelmét. A gyár előállít valamit, amire az embereknek, a társadalomnak szüksége van.

Marx és Engels nagyon érdekes gondolatot vetnek fel. „Rémüldöztök, hogy mi meg akarjuk szüntetni a magántulajdont. De fennálló társadalmatokban a társadalom tagjainak kilenctized részére nézve megszűnt a magántulajdon; a magántulajdon éppen azáltal létezik, hogy a társadalom kilenctized részére nézve nem létezik.“ Ez a lényeg! A tőkés magántulajdona csak azért létezik, mert a munkásnak nincs magántulajdona.

A multinacionális vállalatok magántulajdona csak azért létezik, mert a nemzeti vállalatok magántulajdonát megsemmisítik. Az USA és a vezető tőkés országok magántulajdona csak azért létezhet, mert a világ legnagyobb részének nincs magántulajdona.

Ebből következik a megoldás: a magántulajdont fel kell számolni, és társadalmi tulajdonba kell venni. „Ilyen értelemben a kommunisták ebben az egyetlen kifejezésben foglalhatják össze elméletüket: a magántulajdon megszüntetése.“ - foglalják össze a klasszikusok.

Csak forradalmi út van

Aki ezt elismeri a marxizmusban, az már nehezen tévelyeg el a gyakorlati politikában is. A tőkés ugyanis önmagától nem adja oda a magántulajdont.

Ha elvesszük a tőkéstől a magántulajdont, nem egyszerűen a gyárát vesszük társadalmi tulajdonba, hanem az ő társadalmi helyét változtatjuk meg. Magántulajdon nélkül ugyanis már nem képes másokat kizsákmányolni, azaz már nem tőkés. Könnyű belátni két dolgot.

Először, a kapitalizmus nem változik meg, ha nem szüntetjük meg a tőkés magántulajdont. Igaz, a másik oldala is. Amíg bárhol van tőkés magántulajdon, ott lehetőség van a kapitalizmusra. Lenin óta tudjuk, hogy tőkés piacgazdaság elemeit ideiglenes fel lehet használni a szocializmusban is, feltéve, ha a politikai hatalom szilárdan a munkásosztály kezében van. Magyarország és a kelet-európai volt szocialista országok példája mutatja, hogy a magántőke túlzott engedésével könnyen el lehet veszíteni a politikai hatalmat is. Ma Kínának, Vietnamnak kell olyan politikát folytatnia, amely engedi a kapitalista magántulajdon működését, de mégsem győz a kapitalizmus,

Másodszor, a kapitalizmusban a politikai erőviszonyok függvényében lehet bizonyos reformokat végrehajtani. El lehet érni, hogy a társadalom beleszóljon a köztulajdon működtetésébe, a közpénzek elköltésébe, nőjön a közösségek szerepe a politikai döntésekben. Klasszikusaink ezt írják a Kiáltványban: „Eszméitek maguk is a polgári termelési és tulajdonviszonyok termékei, amiként jogotok csupán osztályotok törvényre emelt akarata, olyan akarat; amelynek tartalma adva van osztályotok anyagi életfeltételeiben.“

Nos, ez a lényeg! Éppen ezért biztosan állíthatjuk, hogy a kapitalizmust, azaz a tőkés magántulajdont nem lehet reformok útján megszüntetni.

A tőkés magántulajdon megszüntetése nem történhet másként, csak társadalmi forradalom útján.