A csepeliek három hete - a szombat és vasárnap kivételével - kint vannak az
utcán. Gyűjtik az aláírásokat a társadalombiztosítás üzletesítése ellen. Főleg a
csepeli SZTK előtt szólítják meg az embereket. A feladat nem nehéz, mivel a
vizitdíj és a hosszas várakozás beszédessé teszi az embereket.
Felháborodással jöttek aláírni a tiltakozást, még sok orvos aláíró is volt. A
beszélgetések során kiderült, hogy az egészségbiztosító csökkentette
járandóságukat a vizitdíjból befolyó összeggel. A lényeg az, hogy a vizitdíjjal
nem növekedett az orvosok bevétele. Sokszor fájdalmas volt látni, hogy mennyi
ember teljesen közömbös. A kormány éppen ezt használja ki.
A csepeliek tapasztalata szerint az aláírásgyűjtésnek kétféle haszna is van.
Egyik az aláírások szaporodása, a másik, hogy sok-sok emberrel lehet beszélni. A
csepeliek nem csináltak titkot abból, hogy a Munkáspárt tagjai.
Egy történet. Csepeli piac főbejárata. Jön egy hölgy. Először húzódozik, ő
semmit nem akar aláírni, és nem is szimpatikus neki a Munkáspárt.
Beszélgetés közben kiderül, a Csepel Művekben darusként dolgozott 38 évet. A
csepeliek rávezetik, hogy akkor mi is ő tulajdonképpen? Munkás!
Akkor mi a kifogása a Munkáspárt ellen? Mielőtt elment, aláírta a tiltakozást,
sőt ötszáz forint adományt adott a Munkáspártnak.
Fiatalok jönnek az SZTK előtt. Interneten olvasták, hogy itt gyűjti a Munkáspárt
a tiltakozó aláírásokat, és jöttek aláírni. Holnap itt leszünk-e? Szüleik is
szeretnék aláírni, de ma nem tudtak jönni. Másnap jöttek a szülők is.
