1948. márciusában Kossa István, a Magyar Kommunista Párt Politikai
Bizottságának tagja beszél Csepelen, a Weiss Manfréd gyárban
A Munkáspárt nagy-budapesti szervezetei védnökséget vállaltak a Fiumei úti
sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonnál található mártírsírok gondozása felett.
A Szabadság újságban ezen a héten Kossa Istvánt mutatjuk be.
Kossa István, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, az antifasiszta
ellenállás részese, az 1956-os események egyik fontos szereplője.
1904. március 31-én született Balatonlellén. Apja napszámos volt. Árvagyerek,
akit a rokonok neveltek. Keszthelyen járt gimnáziumba. Az első világháború után
újságíró-gyakornokként dolgozott, majd villamoskalauz Budapesten. 1922-ben
bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1933 után szakszervezeti vezető. Az illegális
kommunista pártmunka egyik legismertebb szakértője. A kommunista párt az ő
javaslatára és részvételével használta fel a természetjáró mozgalom kereteit a
mozgalom céljaira. A budai és a pilisi hegyek számtalan illegális találkozónak
adtak otthont.
1942-ben a szakszervezeti funkcionáriusokból és kommunistákból összeállított
hirhedt 401-es büntetőszázaddal Ukrajnába vitték. Emlékirataiból, a "Dunától a
Donig" című könyvéből a munkaszázadok kegyetlen sorsát ismerhetjük meg. 1943-ban
átszökött a fronton. A krasznogorszki antifasiszta iskola tanfolyamára került,
majd ugyanott oktató lett. 1944-ben részt vett a KMP Moszkvai Bizottsága
akcióprogramjának megvitatásában. 1944 novemberében Szegedre, majd Budapestre
ment a moszkvai vezetőség üzenetével. Darvas Józseffel és Ortutay Gyulával
kereste a kapcsolatot, hogy ideiglenes kormányt alakítsanak.
A háború után magas szakszervezeti és állami tisztségeket töltött be: volt a
SZOT főtitkára, az MKP Központi Vezetőségének és Politikai Bizottságának tagja,
több tárca minisztere. Részt vállalt a Rákosi-korszak döntéseinek
végrehajtásában, de személye nem kompromittálódott.
Az 1947. évi választásokon az MKP részéről Veszprém megye országgyűlési
képviselőjének választották, és több ciklusban képviselte a megye érdekeit.
Jelentős szerepet vállalt 1947-ben a veszprémi Batsányi János Népi Kollégium
létrehozásában.
Ő nyitotta meg a Veszprémi Vegyipari Egyetemet. Képviselőként és miniszterként
sokat tett a megye úthálózatának és közlekedésének korszerűsítéséért.
Az 1951-ben létrehozott Állami Egyházügyi Hivatal első elnökeként tevékenyen
részt vett a Rákosi-korszak egyházpolitikájában, a történelmi egyházak
visszaszorításában.
Kossa István önéletrajzi munkája
Később az ipar egyik vezetőjeként nevéhez fűződik az 1950-es évek nagy
iparosítási programjainak végrehajtása. A korszak népszerű és ismert politikusa
volt, a dohányzási szokásáról ismert „pipás miniszter“.
A magas állami tisztségek ellenére megmaradt egyszerű embernek. A
természetjárást ekkoriban sem adta fel. Ő volt az Országos Természetjáró
Társadalmi Bizottság elnöke.
Kossa István az 1956-os események idején kulcsszereplővé lép elő. Nagy Imre,
mint tapasztalt és népszerű politikust beveszi a kormányába
pénzügyminiszterként. Kossa azonban nem tart Nagy Imrével. Elfogadja Kádár János
felkérését, és 1956. november 4-től ő a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak a
pénzügyek vezetésével megbízott tagja.
Neve sokak számára garanciát jelent. 1956 után Kossa fontos szerepet vállal a
szétzilált népgazdaság helyreállításában, a termelés beindításában, a magyar
gazdaság korszerűsítésében. 1965 áprilisában halt meg
