MIÉRT A HÁBORÚ?
VÁLASZTÁSOK LESZNEK IZRAELBEN

Karácsony előtt röviddel az izraeli hadigépezet támadást intézett a Gázai övezetben lévő palesztin erők ellen. A támadás okaként, amennyiben ilyenről egyáltalán lehet beszélni, azt hozták fel, hogy a palesztinok az elmúlt hetekben rakétákat lőttek ki izraeli településekre, és Izraelnek, úgymond, joga van megvédeni polgárait. Az Európai Unió tűzszünetre szólította fel mindkét felet. Izrael ezt kategorikusan visszautasította, az Amerikai Egyesült Államok az ENSZ-ben megakadályozta a kérdés napirendre tűzését. A hírügynökségek a palesztin oldalon 500 halálos áldozatról számolnak be, a sebesültek száma megközelíti a kétezret. Izraelben négyen haltak meg palesztin rakétatámadásban a múlt szombat óta.
  Benjamin Netanjahu, a miniszterelnöki posztra is esélyesnek tartott izraeli politikus támogatásáról biztosította az izraeli katonai műveleteket. Egy interjúban kijelentette: ha pártja, a jobboldali Likud kerül kormányra a február 10-i választásokon, az új vezetés igyekszik majd “minden eszközzel” véget vetni a Hamász gázai övezeti uralmának. Innen ki is derül, hogy mi is áll a mostani izraeli támadás mögött. Nem a palesztin rakéták, nem Izrael önvédelme, hanem az a tény, hogy választások lesznek Izraelben. Nem a program számít, hanem az, hogy ki a keményebb az arabokkal szemben.

AZ ARABOK ELLEN

Izrael az USA aktív támogatása mellett igyekszik elterelni a figyelmet a lényegről. Az igaz, hogy a palesztinok két szárnya egymás ellen is háborút folytat. Igaz, hogy a Hamász nem egyszerűen nemzeti felszabadítási háborúként fogja fel az Izrael elleni küzdelmet, hanem vallási, civilizációs háborúként is. A lényeg azonban nem ez. A lényeg az, hogy Izrael megszállva tart arab területeket. A lényeg az, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya elnököktől abszolút függetlenül minden évben egyszerűen átutalja az izraeli költségvetés jelentős részét. A lényeg az, hogy a nyugati diplomácia nem arra törekszik, hogy rendezze a közel-keleti konfliktust, hanem arra, hogy elnyújtsa. Ez ugyanis mindig beavatkozási alap a közel-keleti arab országok belügyeibe.

CINIKUS MAGYAR ÁLLÁSPONT

Az Európai Unió, és persze Magyarország is, jól megmondta a véleményét a mostani izraeli támadás ügyében. Nagyjából úgy, mint amikor a nagy gyerek veri a kis gyereket, és a szomszéd bácsi rájuk szól: hagyjátok abba pimasz kölykök! Nem érdekes, hogy ki kezdte, az sem, hogy a nagy gyereknek eleve másként kellene viselkednie. Az EU és Magyarország is felszólította a feleket, hogy hagyják abba. Nem számít, hogy kinek van igaza, kinek nincs, a mérce egy. A magyar nyilatkozat – erre kevesen figyelnek fel – még hozzátesz egy bátorító mondatot: „Magyarország kiáll Izrael önvédelemhez való joga mellett a nemzetközi jog keretein belül.” A magyar kormány ezzel a mondattal súlyosan téved és veszedelmesen elkötelezi magát. Most nem a magyarországi zsidóellenes jelenségek elleni fellépésről van szó, most nem a hatvan évvel ezelőtti holokausztról beszélünk. A magyar kormány ezzel a kijelentésével bűnt követ el. Nem csak azért, mert az egyik oldal mellé áll, miközben igyekszik magát pártatlannak feltüntetni. Azért is, vagy főleg azért, mert ezzel gyengíti a magyarországi antiszemitizmus elleni társadalmi fellépés esélyét. Az ilyen magatartást nevezik cinikusnak.