Cikkek
 

VÉLEMÉNY

 

A NÉPSZABADSÁG MARGÓJÁRA


Egy francia liberális hírportál karikatúráján a felirat:
Az izraeli vezetők fasiszták


„Öntött ólom Gázára” – szól a cinikus, szóvicces cím a Népszabadság 2008. december 29-i számában. A cím alatt hatalmas, színes fotón, megalázó helyzetben ábrázolt sebesült palesztin biztonsági ember. Szinte rávigyorog a mellette látható Samuel P. Huntington képe, mintegy azt mondva: „ugye megmondtam, hogy megcsináljuk?!”

Huntington a civilizációk összecsapását harangozta be előre, és láss csodát, bekövetkezett 2001. szeptember 11-e, beindult az USA hadigépezete, és most beindult Izrael hadigépezete is.
  Huntington nem jós volt, neki az volt a szerepe, hogy tudományosnak tűnő elméletével előre igazolja az imperialista agresszorok emberiség elleni bűntetteit.
  A cikk több tucat palesztin polgári áldozatról beszél – még jó, hogy nem néhány darabot ír –, és a Hamászt, melyet Ciszjordánia népe törvényesen megválasztott, szélsőséges iszlamista szervezetnek minősíti.
  E cikk kapcsán nem sértődhet meg senki, ha azt mondom, a magyarországi médiát pár tucat újságíró uralja, akik a szélsőséges judaista érdekekhez hűségesek.
  Emiatt az állításom miatt nem mondhatja rám senki, hogy antiszemita vagyok, egyrészt, mert az arabok is szemiták. Másrészt zsidó származású barátaimról és ismerőseimről tudom, hogy két talmudi igazság vezérli őket: „A hazugság ügyétől maradj távol” és „Ne tedd másnak, amit magadnak nem kívánsz”.
  Vannak megtévesztett baloldaliak, akik azt hiszik, hogy a Népszabadság, az MSZP és Gyurcsány baloldali. Ezek az emberek vegyék eszükbe, hogy az MSZP megtagadta a kádári örökséget, Magyarország a kapitalista ellenforradalom (rendszerváltás) után lépett diplomáciai kapcsolatba Izraellel. Gyurcsány maga mondta: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk este”. Most is hazudnak, cinikusan, a cikkben is, meg abban is, hogy baloldalinak mutatkoznak.

BELOVITZ KÁROLY

Mi az, hogy terrorista?

Hét éves se voltam, mikor ráeszméltem, hogy Palesztinában ölik egymást. Nagymamám folyton mindent a háborúhoz hasonlított. Hiába írtunk 1976-ot, ő mindig a háborúval példálózott, hogy a háborúban se voltak ilyen rossz minőségű kerti kapák, hogy isten ments a komiszkenyértől, hogy a háború idején megutálta a birsalmasajtot meg a tetveket ésatöbbi. Nézte a híradót, és halkan megjegyezte: itt is érezni a háború szelét, mert a gazdagok nem férnek a bőrükbe, bárcsak feltámadna Dózsa György, majd rendet tenne kaszás parasztjaival... Tud ő szőni vászoninget a fiainak.
  Aztán nem lett háború Európában, csak a szelét éreztük. Jöttek a palesztin orvostanhallgatók és mondtak szörnyű történeteket. Azóta permanens háború folyik: Izrael, az USA és csatlósai „civilizálni” akarják a világot, kivált a muszlimokat. Tragédiába torkollott egy úrhatnám állam kisebbségi komplexusa. Saját bárgyú képükre akarják átformálni a glóbuszt, telerondítva mindenféle mocsokkal. Erről beszélgettem hangosan egy barátommal a kivilágított bóvlibolt előtt, mikor bájos arcú néni ezüstszín naftalinmezővel télikabátján rámrivallt: az arabok terroristák! Mi az, hogy terrorista? - kérdeztem meglepetten, mire ő is meglepődött és továbblobogott, miközben gyászos rókatáncot lejtettek nyakában a bársonyos lábacskák.
  Megihatnánk egy arab teát! – mondtam győzedelmesen vacogva és láttam lelki szemeim előtt zöld zászlóikkal a szabadságharcos palesztinokat.

FOGARASI ZSUZSANNA