Néhány
hónappal
ezelőtt
elkezdtem
felkeresni
kerületemben
a
még
működő
gyárakat,
nagyobb
cégeket,
akik
termelő
munkát
végeznek.
Mikor
megjelent
a
„Megérte?
Ezt
akartad?”
anyagunk,
kiválasztottam
a
legnagyobbat,
a
Lőrinci
Hengerművet,
s
egy
délután
megkérdeztem
a
portán,
hogy
mikor
van
a
műszakváltás.
Kiderült:
az
utolsó
pillanatban
érkeztem,
hiszen
ez
sem
valami
nagy
cég,
sőt,
a
következő
héttől
a
válságra
hivatkozva
ők
is
le
fognak
állni.
Tudtam,
ezt
nem
szabad
megvárnunk,
hiszen
ha
minden
leáll,
akkor
hol
szólítjuk
meg
a
munkásokat?!
Ahogyan
elmondták,
a
műszakváltás
délután
kettőkor
kezdődik
–
odamentem
fél
kettőre,
és
három
óráig
osztogattam
a
szórólapokat,
addig,
amíg
meggyőződtem
róla,
hogy
most
már
biztosan
minden
munkás
kijött.
A
babám
még
kicsi,
de
vittem
magammal,
„kenguruból”
figyelhette,
milyen
az
aktív
kommunista
anya
élete.
Bíztatom
hasonló
akcióra
tevékeny
nyugdíjasainkat
is,
hiszen
nekik
nem
kell
„cipelni”
már
felnőtt
gyermekeiket
–
de
ettől
vagyunk
hasonlóak:
nekem
most
rugalmas
az
időbeosztásom
a
baba
miatt,
nekik
a
nyugdíjas
évek
miatt.
A
szórólapokat
az
üzem
főbejárata
előtt,
közterületen
osztottam,
s
bár
van
még
egy
kijárata
a
gyárnak,
ahol
szintén
kijöhetnek,
nem
tudtam
biztosítani,
mivel
egyedül
voltam.
Ha
lett
volna
velem
még
egy
elvtárs,
meg
lett
volna
oldva
a
dolog,
de
sajnos
kevesen
vagyunk
aktívak
a
kerületben.
Sajnos,
aki
aktív,
dolgozott
ebben
az
időben
–
ezért
van
ténylegesen
kiemelt
szükség
a
kismamákra,
a
nyugdíjasokra,
az
épp
ráérőkre
ezekhez
az
akciókhoz.
Egy
héttel
később
újra
visszamentem
a
gyárhoz
ugyanebben
az
órában,
mivel
váltott
műszakban
dolgoznak.
Előző
héten
az
egyik
műszak
kapott,
most
a
másik.
Persze
nem
elégszem
meg
ennyivel!
A
szombati
piacnapon,
jó
korán,
úgy
reggel
fél
hét
körül
kimegyünk
Meggyes
Zoltánnal
szórólapot
osztani
a
Havanna-piacra,
ahol
többségében
a
Havanna
lakótelep
lakosai
vásárolnak.
Tudvalevő,
hogy
ez
a
lakótelep
nem
csak
a
legnagyobb
a
XVIII.
kerületben,
de
az
MSZP
egyik
legnagyobb
szavazóbázisa
is.
Itt
csak
mi
lehetünk
konkurenciája
az
MSZP-nek!
Itt
kell
rámutatnunk
leginkább,
hogy
valóban
baloldali
elveket
valló,
a
dolgozó
emberért
kiálló
párt
csak
egy
van:
a
Munkáspárt! Tény,
volt
kevésbé
sikeres
akcióm
is.
Édesapámmal
egy
halásztelki
üzemnél
szerettük
volna
terjeszteni
a
párt
anyagát,
de
a
helyszínen
derült
ki,
hogy
a
munkások
nem
egy
időben
jönnek
ki,
reggeltől
estig
pedig
mégsem
állhattunk
ott.
Hasonló
volt
a
tapasztalat
a
volt
“Csepel-autógyár”
területén,
ahol
ipari
park
létesült.
Sajnos
ahány
cég,
annyi
különböző
műszakváltási
időpont
–
több
idő,
több
ember
kell
a
megkeresésükhöz.
Ilyen
tapasztalaton
sem
kell
elkeseredni!
Mi
sem
hagytuk
magunkat:
bementünk
az
ipartelep
melletti
piacra,
és
mindenkihez
odamentünk,
kereskedőhöz,
vásárlóhoz
egyaránt,
és
mindenki
kapott
a
párt
szórólapjából! Tudom,
hogy
az
erőfeszítéseim
nincsenek
hiába!
Az
elmúlt
időben
egyre
többen
hívják
fel
érdeklődve
a
párt
központját.
Nem
csak
ezért,
de
ezért
is
tervezem,
hogy
az
„Ezt
akartad?”
szórólapokkal
hamarosan
kimegyek
a
kerületi
(XIX.
kerülettel
közös)
munkanélküli
hivatal
elé
a
fogadóórán,
s
a
megmaradt
anyagokat
a
sorban
állóknak
adom.
A
rendszerváltás
károsultjainak
meg
kell
tudniuk:
van
másik
út!
DELIKÁT
DÓRA
|