Cikkek
 

INTERJÚ

NEM GYAUR, KUMMUNISTA!

BESZÉLGETÉS SZÖLLŐSINÉ FITOS ÉVÁVAL
SZABOLCS MEGYE 4. SZÁMÚ VÁLASZTÓKERÜLETÉNEK KB-MEGBÍZOTTJÁVAL


Szöllősiné Fitos Éva

1943. május 17-én született Rakamazon. Édesapját még aznap este a frontra küldték, épphogy üdvözölhette gyermekét. Szülei 1944-től a Kommunista Párt tagjai.
  Iskolai tanulmányait Gáván kezdte, 1950-től Mátészalkán, később Pesten folytatta iskoláit, végül a Zrínyi Ilona Leánygimnáziumban érettségizett. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett, melyhez 1977-ben társult a Marxista Esti Egyetem szakosító diplomája, 1983-ban pedig a KLTE filozófia szakos tanári diplomája. Tanított Tiszaszederkényen, Leninvárosban (a mai Tiszaújvárosban), Polgáron. 1982-től Nyíregyházán tanít a Kossuth Lajos Gimnáziumban. 1994-2002 között a Munkáspárt alelnöke volt. Jelenleg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elnökhelyettese.

 


Szöllősiné Fitos Évát többen, több pártból is megkeresték. Válasza egyszerű volt: „Az a különbség köztünk, hogy én kommunista vagyok, ti pedig renegátok. Nem csak azért szeretnék a tükörbe nézni, hogy magamat lássam!” Nehéz munkát végzünk a Munkáspártban, messze az alagút vége, de már Áchim András is megmondta, hogy akkor is kell ültetni diófát, ha tudjuk, hogy nem nekünk terem!

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Szüleim is kommunisták voltak. Az úttörőtisztségek minden fokozatát betöltöttem a csapattanács elnökségig, gimnáziumi tanulmányaim idején az iskolai KISZ-szervezet csúcstitkára voltam. Már ötödik osztályos koromban azt mondtam, hogy magyar-történelem szakos tanár leszek, mert azokat az érzéseket és gondolatokat, amik bennem vannak, ezeken a tárgyakon keresztül tudom másokkal elfogadtatni. 1956-ban vörös nyakkendőben figyeltem az eseményeket, amikor édesapámat börtönbe vitték, kommunistaként. Büszke vagyok bátyámra, aki 1956 decemberétől karhatalmista volt. Érzelmileg, tudatilag nincs más alternatíva számomra, mint a kommunista hitem, mert ez az eszme valóban a többségért van, a társadalmi igazságosságért. Természetesen a puccskongresszus után csatlakoztam az MSZMP újjászervezőihez.

– Megpróbáltak átcsábítani más pártba? Sokan ismernek...

– Több szocialista képviselővel együtt jártam egyetemre. Győzködtek: „Lépjél át, miniszter is lehetne belőled!”. „Az a különbség köztünk, hogy én kommunista vagyok, ti pedig renegátok. Nem csak azért szeretnék a tükörbe nézni, hogy magamat lássam!” - válaszoltam. Nehéz munkát végzünk a Munkáspártban, messze az alagút vége, de már Áchim András is megmondta, hogy akkor is kell ültetni diófát, ha tudjuk, hogy nem nekünk terem.

– Kedvenc olvasmányaid?

– 1949-ben édesapámtól kaptam Gorkij, Ahogy én tanultam című könyvét, és emellett szívesen olvastam a Vologya utcája, a Timur és csapata és hasonló kiváló műveket. Irodalom szakra készültem, örömmel olvastam a klasszikusokat, kezdve Shakespeare meséivel egészen Baranyi Ferencig.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Van egy kertem, ott ültetek, kapálok. Tavasztól őszig virágzik az udvarom a magam nevelte növényektől. Színes mellényeket és párnákat horgolok ajándékba. A kultúrszennyet nem nézem a tévében. Minden héten meglátogatom a most egy éves, kékszemű fiú unokámat. Sajnos csak ez az egy van, pedig azt ígérte az öt lányom, hogy huszonöt unokám lesz. A legkisebb most fejezi be a főiskolát és mennyasszony. El ne felejtsem: van négy kutyám és négy macskám.

– Mik a tapasztalataid az elmúlt idők változásaival kapcsolatban?

– A nyíregyházi 12-es buszon értelmiségi nővel beszélgettem, megismert a helyi tévéből. Szidta a szocialistákat, akik miatt már az Országházon is jelzálog van. Látta Thürmer elvtársat a TV-ben és tudja, hogy igazunk van. „Csak kevesen vagytok” – mondta. Igen, mert ti, akik nagyon jól látjátok a társadalmi folyamatokat és helyeslitek a Munkáspárt politikáját, mégsem vagytok közöttünk – válaszoltam. Vagy két hónapja egy fiatallal utaztam, akinek divatos dzsekijét hatalmas vörös csillag díszítette. Megkérdeztem, tudja-e, hogy tiltott jelvényt visel és megbüntethetik. Nem tudta. Elbeszélgettünk. Tágra nyílt szemmel figyelte beszámolómat a szocializmusban működő tandíjmentességről és a lehetőségekről, mindarról, ami ma nincs. Gazdasági válság van! Marxnak mára is érvényesek az elemzései. A tőkés társadalom nem kerülheti el a ciklikus túltermelési válságot. A szocialista országok modern gyarmatosításával a többiek csak elodázták, mert új piacokat szereztek.
  Láttad a vasárnap esti autóreklámot? Che Guevara, Fidel Castro és Marx jelennek meg rajta. Marx odaszól Che-nek: ,,Most kell forradalmat csinálni!”. Utána jön az új autó-modell. Aki a reklámot csinálta, nem tudja, hogy akasztott ember házában nem jó kötelet emlegetni!
  Ilyen viszonyok között lehet és kell konkrét kérdésekben párbeszédet folytatni a parlamenti ellenzéki pártokkal. Természetesen közösen is kell cselekedni alkalmanként. Talán le kellett volna mondanunk a NATO-ellenes kampányunkról, mert a MIÉP is NATO-ellenes volt?

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– A mesék és a fantázia néha jó, de helyette az embereknek kellene megvalósítani, amire most gondolok. Szeretném, ha „elintéznék”, hogy a parlamentben, a miniszterelnöki sajtótájékoztatón egy fiatal, Frontos lány ájuljon Thürmer Gyula karjaiba. Egyrészt mert ő szebb ember, mint Gyurcsány, másrészt, mert nem gyaur, hanem igazhitű kommunista!

– Családod hogyan viszonyul politikai tevékenységedhez?

– Ideadják a kopogtatócédulájukat. Tudomásul veszik, hogy az vagyok, aki!