NEM GYAUR,
KUMMUNISTA!
BESZÉLGETÉS SZÖLLŐSINÉ
FITOS
ÉVÁVAL SZABOLCS
MEGYE
4.
SZÁMÚ
VÁLASZTÓKERÜLETÉNEK
KB-MEGBÍZOTTJÁVAL
|
Szöllősiné
Fitos
Éva
1943.
május
17-én
született
Rakamazon.
Édesapját
még
aznap
este
a
frontra
küldték,
épphogy
üdvözölhette
gyermekét.
Szülei
1944-től
a
Kommunista
Párt
tagjai. Iskolai
tanulmányait
Gáván
kezdte,
1950-től
Mátészalkán,
később
Pesten
folytatta
iskoláit,
végül
a
Zrínyi
Ilona
Leánygimnáziumban
érettségizett.
A
debreceni
Kossuth
Lajos
Tudományegyetemen
magyar-történelem
szakos
tanári
diplomát
szerzett,
melyhez
1977-ben
társult
a
Marxista
Esti
Egyetem
szakosító
diplomája,
1983-ban
pedig
a
KLTE
filozófia
szakos
tanári
diplomája.
Tanított
Tiszaszederkényen,
Leninvárosban
(a
mai
Tiszaújvárosban),
Polgáron.
1982-től
Nyíregyházán
tanít
a
Kossuth
Lajos
Gimnáziumban.
1994-2002
között
a
Munkáspárt
alelnöke
volt.
Jelenleg
Szabolcs-Szatmár-Bereg
megye
elnökhelyettese.
|
Szöllősiné
Fitos Évát
többen,
több
pártból
is megkeresték.
Válasza
egyszerű
volt: „Az
a különbség
köztünk,
hogy én
kommunista
vagyok,
ti pedig
renegátok.
Nem csak
azért
szeretnék
a tükörbe
nézni,
hogy magamat
lássam!”
Nehéz
munkát
végzünk
a Munkáspártban,
messze az
alagút
vége,
de már
Áchim
András
is megmondta,
hogy akkor
is kell
ültetni
diófát,
ha tudjuk,
hogy nem
nekünk
terem!
–
Hogyan kerültél
a mozgalomba?
–
Szüleim
is kommunisták
voltak.
Az úttörőtisztségek
minden fokozatát
betöltöttem
a csapattanács
elnökségig,
gimnáziumi
tanulmányaim
idején
az iskolai
KISZ-szervezet
csúcstitkára
voltam.
Már
ötödik
osztályos
koromban
azt mondtam,
hogy magyar-történelem
szakos tanár
leszek,
mert azokat
az érzéseket
és
gondolatokat,
amik bennem
vannak,
ezeken a
tárgyakon
keresztül
tudom másokkal
elfogadtatni.
1956-ban
vörös
nyakkendőben
figyeltem
az eseményeket,
amikor édesapámat
börtönbe
vitték,
kommunistaként.
Büszke
vagyok bátyámra,
aki 1956
decemberétől
karhatalmista
volt. Érzelmileg,
tudatilag
nincs más
alternatíva
számomra,
mint a kommunista
hitem, mert
ez az eszme
valóban
a többségért
van, a társadalmi
igazságosságért.
Természetesen
a puccskongresszus
után
csatlakoztam
az MSZMP
újjászervezőihez.
–
Megpróbáltak
átcsábítani
más
pártba?
Sokan ismernek...
–
Több
szocialista
képviselővel
együtt
jártam
egyetemre.
Győzködtek:
„Lépjél
át,
miniszter
is lehetne
belőled!”.
„Az a különbség
köztünk,
hogy én
kommunista
vagyok,
ti pedig
renegátok.
Nem csak
azért
szeretnék
a tükörbe
nézni,
hogy magamat
lássam!”
- válaszoltam.
Nehéz
munkát
végzünk
a Munkáspártban,
messze az
alagút
vége,
de már
Áchim
András
is megmondta,
hogy akkor
is kell
ültetni
diófát,
ha tudjuk,
hogy nem
nekünk
terem.
–
Kedvenc
olvasmányaid?
–
1949-ben
édesapámtól
kaptam Gorkij,
Ahogy én
tanultam
című
könyvét,
és
emellett
szívesen
olvastam
a Vologya
utcája,
a Timur
és
csapata
és
hasonló
kiváló
műveket.
Irodalom
szakra készültem,
örömmel
olvastam
a klasszikusokat,
kezdve Shakespeare
meséivel
egészen
Baranyi
Ferencig.
–
Mivel töltöd
a szabadidőd?
–
Van egy
kertem,
ott ültetek,
kapálok.
Tavasztól
őszig virágzik
az udvarom
a magam
nevelte
növényektől.
Színes
mellényeket
és
párnákat
horgolok
ajándékba.
A kultúrszennyet
nem nézem
a tévében.
Minden héten
meglátogatom
a most egy
éves,
kékszemű
fiú
unokámat.
Sajnos csak
ez az egy
van, pedig
azt ígérte
az öt
lányom,
hogy huszonöt
unokám
lesz. A
legkisebb
most fejezi
be a főiskolát
és
mennyasszony.
El ne felejtsem:
van négy
kutyám
és
négy
macskám.
–
Mik a tapasztalataid
az elmúlt
idők változásaival
kapcsolatban?
–
A nyíregyházi
12-es buszon
értelmiségi
nővel beszélgettem,
megismert
a helyi
tévéből.
Szidta a
szocialistákat,
akik miatt
már
az Országházon
is jelzálog
van. Látta
Thürmer
elvtársat
a TV-ben
és
tudja, hogy
igazunk
van. „Csak
kevesen
vagytok”
– mondta.
Igen, mert
ti, akik
nagyon jól
látjátok
a társadalmi
folyamatokat
és
helyeslitek
a Munkáspárt
politikáját,
mégsem
vagytok
közöttünk
– válaszoltam.
Vagy két
hónapja
egy fiatallal
utaztam,
akinek divatos
dzsekijét
hatalmas
vörös
csillag
díszítette.
Megkérdeztem,
tudja-e,
hogy tiltott
jelvényt
visel és
megbüntethetik.
Nem tudta.
Elbeszélgettünk.
Tágra
nyílt
szemmel
figyelte
beszámolómat
a szocializmusban
működő
tandíjmentességről
és
a lehetőségekről,
mindarról,
ami ma nincs.
Gazdasági
válság
van! Marxnak
mára
is érvényesek
az elemzései.
A tőkés
társadalom
nem kerülheti
el a ciklikus
túltermelési
válságot.
A szocialista
országok
modern gyarmatosításával
a többiek
csak elodázták,
mert új
piacokat
szereztek. Láttad
a vasárnap
esti autóreklámot?
Che Guevara,
Fidel Castro
és
Marx jelennek
meg rajta.
Marx odaszól
Che-nek:
,,Most kell
forradalmat
csinálni!”.
Utána
jön
az új
autó-modell.
Aki a reklámot
csinálta,
nem tudja,
hogy akasztott
ember házában
nem jó
kötelet
emlegetni! Ilyen
viszonyok
között
lehet és
kell konkrét
kérdésekben
párbeszédet
folytatni
a parlamenti
ellenzéki
pártokkal.
Természetesen
közösen
is kell
cselekedni
alkalmanként.
Talán
le kellett
volna mondanunk
a NATO-ellenes
kampányunkról,
mert a MIÉP
is NATO-ellenes
volt?
–
Ha találkoznál
az aranyhallal,
mi lenne
a három
kívánságod?
–
A mesék
és
a fantázia
néha
jó,
de helyette
az embereknek
kellene
megvalósítani,
amire most
gondolok.
Szeretném,
ha „elintéznék”,
hogy a parlamentben,
a miniszterelnöki
sajtótájékoztatón
egy fiatal,
Frontos
lány
ájuljon
Thürmer
Gyula karjaiba.
Egyrészt
mert ő szebb
ember, mint
Gyurcsány,
másrészt,
mert nem
gyaur, hanem
igazhitű
kommunista!
–
Családod
hogyan viszonyul
politikai
tevékenységedhez?
–
Ideadják
a kopogtatócédulájukat.
Tudomásul
veszik,
hogy az
vagyok,
aki!
|