AZ ÖNGYILKOS MSZMP

Húsz esztendeje, 1989. március 30-án Lukács János, az MSZMP KB titkára közli, hogy az utóbbi másfél évben 120 ezren léptek ki a pártból, és 20 ezer új tag lépett be. A párt vezető szervei 1989 folyamán számos intézkedést hoznak, amelyek – anélkül, hogy a tőkés ellenforradalom ténylegesen győzött volna – elvezetnek az MSZMP önfelszámolásához. A párt öngyilkosságot követ el olyan helyzetben, amikor védenie kellene a munkás-paraszthatalmat.

ERŐS PÁRT - GYENGE VEZETÉS

Az MSZMP tragédiáját alapvetően a pártvezetés politikai irányváltása idézi elő. Kádár János felmentése után a vezetésben meghatározóvá válnak azok az erők, amelyek nem a szocializmus erősítésében, hanem a kapitalizmus bevezetésében látják a kiutat. Ez a politikai vonal 1989 folyamán nagyon konkrét intézkedésekben ölt formát.
  A párt azonban még erős. A májusi pártértekezlet után kezdi visszanyerni politikai hitét is. Igaza van Lukács Jánosnak, a KB titkárának, amikor a párt helyzetéről szólva 1988 szeptemberében kijelenti: „A párttagság jól fogadta a pártértekezlet döntéseit”. A pártnak 1985-ben 862 ezer tagja van. 1988 szeptemberében a KB megtárgyalja a tagkönyvcsere tapasztalatait. Az első figyelmeztetés: 1957 óta először csökken a párt tagsága. 62 ezer fő távozik a pártból, az elhaltakkal együtt 73 ezer. 1988 nyarán a pártnak így is 816 ezer tagja van. A párt alapvetően munkáspárt, tagságának 40 százaléka munkás. Ugyanakkor figyelmeztető jel, hogy a kikerülők 48 százaléka munkás és paraszt. Egy erős párt van a vezetésére és apparátusára bízva. Kérdés, hogy mit tesznek vele?

A PÁRTAPPARÁTUS FELHÍGÍTÁSA

A párttagság egyetlen pártban sem cselekszik egyedül. A politikai munkával hivatásszerűen foglalkozók, azaz a pártapparátus szerepe meghatározó. Az 1980-as évek végén a Központi Bizottságban mintegy 300 fő dolgozik, a párt országos hálózatában pedig közel négyezren. Erős gárda, 43 százalékuk 40 évnél fiatalabb. 40 és 50 között van a csapat 38 százaléka. Itt is vannak figyelmeztető jelek. A munkatársak egy negyede 1980 után kerül az apparátusba, nagyon kevés tapasztalattal rendelkeznek. A párt hivatásosainak 56 százaléka 1976 után került munkahelyére. Az apparátus tagjainak 80 százaléka a pártba is 1957 után lépett be, ezen belül mintegy 30 százalékuk 1971 után. Nincs, igaz, nem is nagyon lehet osztályharcos tapasztalatuk. Még valamire odafigyelnek: öt év alatt 4 százalékkal csökken azok száma, akik eredetileg munkások voltak. Az értelmiségi és alkalmazotti kör viszont nő. A munkáshatalom szolgálatába egyre kevesebb igazi munkást lehet állítani. Figyelmeztető jel, hogy az apparátusi munkatársak többsége ekkoriban már a KISZ-ből és más társadalmi szervezetekből jön. A mai MSZP-politikusok zöme ekkor kerül a politikába.
  Mindig nagy kérdés, hogy kik kezében van a pártapparátus. Kádár idején ez nem volt kérdés. 1988 májusában ugyan egyértelműen Grószt választják meg a párt élére, de Grósz nem egy egységes vezetés első embere, hanem kiskirályságok szövetségében az első. Ott vannak a nagyok, Berecz János, Pozsgay Imre, Nyers Rezső, akik nem hagynak kétséget afelől, hogy Grósz elsőségét ideiglenesnek tekintik. Az apparátus az ilyet megérzi, és helyezkedik. Az 1988 májusi pártértekezletet nem követi az apparátus vezetőinek újraválasztása. Formailag azért, mert nem kongresszus volt, hanem csak egy értekezlet, még ha történelmi is. Lényegében azért, mert még nem alakultak ki az erőviszonyok az új vezetésben. Grósz még nem ura a helyzetnek. Előbb a nagy falatokat rendezik el, megválasztják a KB munkabizottságait, azaz kijelölik az egyes titkárok hatáskörét, káderbázisát. Egyedül Lakatos Ernőt, a KB agitprop osztályának teljhatalmú vezetőjét küldik el rögtön, és a 43 éves Andics Jenőt nevezik ki. Andics politikai hozzáállását világosan jelzi, hogy egy interjúban rögtön kijelenti: a szocializmus nem más, mint „bürokratikus hatalmi diktatúra”. 1989 után az MSZP-ben csinál karriert, ma pedig a Kantar Media Research magyarországi vegyesvállalatának ügyvezető igazgatója.

  
  Júliusban a KB felmenti a kádári korszak utolsó KB Iroda vezetőjét, Óvári Miklóst, és helyébe Grósz beviszi saját emberét, Major Lászlót. Major ekkor 44 éves, korábban újságíró, dolgozik a KB agitprop, majd külügyi osztályán. A montevideói nagyköveti posztot hagyja ott az új megbízatás kedvéért. Major tisztességgel kitart Grósz mellett, a rendszerváltás után a külügyminisztériumba kerül, a közelmúltban súlyos betegség viszi el.
  1988 nyarától a stratégiai fontosságú párt- és tömegszervezetek osztályát (PTO) Petrovszki István vezeti, de 1989-ben átadja helyét Kovács Jenőnek. Kovács ekkor 40 éves, tipikus KISZ-káder. 1981-ben Fejti György mellett a KISZ KB titkára, majd 1984-ben kerül a pártközpontba, rögtön osztályvezető-helyettesnek. Jelentős szerepe van az MSZMP szétverésében. Sajtóhírek szerint ma az üzleti világban van, szoros kapcsolatban az ugyancsak tőkéssé avanzsált Fejtivel.
  Az utolsó, a felszámoló PTO-vezető az 1946-os születésű Tóth András. Tóth eltérően a többi KISZ-kádertől, látott belülről üzemet, a ’70-es években üzemmérnökként dolgozott. A rendszerváltás előtti utolsó órákban lesz az osztály vezetője, ő számolja fel az apparátust, illetve viszi át az MSZP-be. Feltehetően sokat tud, mivel az MSZP-ben is megtalálja helyét. Máig képviselő, Horn Gyula mellett kabinetfőnök, majd felügyeli a polgári titkosszolgálatokat. Érdekes módon egy ideig a Gyurcsány-kormányban is a helyén marad.
  Kovács Imre 1987-ben lesz a KB Gazdaságpolitikai Osztályának vezetője. Az idősebb nemzedék képviselője, 1988-ban 53 éves. Ért a mezőgazdasághoz, 1975-83 között miniszterhelyettes. 1984-től a KB GPO helyettes vezetője. Nincs markáns arculata. Nehéz is, a feljövő csillag ekkoriban Németh Miklós, a későbbi a miniszterelnök.
  A Pártgazdasági Osztály élén Kovács Béla áll, aki 1987 decemberében Karakas Lászlótól veszi át az osztályt. Kovácsnak semmi köze nincs a pártgazdasághoz. 1933-as születésű, 1960-tól külügyi pályán van. Az 1968-as csehszlovákiai események során ő Kádár János cseh tolmácsa, és ez döntően befolyásolja későbbi pályáját. 1972-79 között a külügyi osztály munkatársa, 1979-től prágai magyar nagykövet. 1987-ben a vezetés tanácstalan, hogy ki legyen az osztályvezető. Élvezi Kádár bizalmát, őt nevezik ki. Végigcsinálja a párt felszámolását, ma már nyugdíjas.
  A külügyi osztály élén Kótai Géza áll, 46 éves, közismerten Kádár kedvence. Kádár távozásával meggyengül a pozíciója. Megpróbálja átmenteni magát, elfogadtatni magát a párton belüli és kívüli ellenzékkel. Nagy árat fizet érte, feladja Kádár és a kádári külpolitika iránti hűségét, de az ellenzéknek Kádár egykori kedvencétől ez is kevés volt. A rendszerváltás után a külügyminisztériumban szolgál, múltjához képest nem túl magas tisztségekben.

LEVÁGJÁK A PÁRT KEZÉT

1989. április 19-én a Politikai Bizottság határozatot fogad el a párt hatásköri listájának módosításáról. „Az eddig érvényesülő felfogás és gyakorlat nem felel meg a politizáló párt munkastílusának” – mondja ki az előterjesztés. Az anyagot Petrovszki István, a KB párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője írja alá. Az anyag javasolja a hatásköri lista teljes megszüntetését. A párt csak pártfunkciók betöltéséről döntsön. Az irányított pártszervek vezetőinek megválasztásánál lemond az előzetes véleményezés jogáról. A hatásköri lista a párt fontos fegyvere volt. Azt jelentette, hogy például miniszterelnököt nem lehetett a Központi Bizottság egyetértése nélkül választani. Ha belegondolunk, akkor megértjük, hogy ez ma sincs másként. A miniszterelnököt a kormányzó párt jelöli, és ugyanez van más állami tisztségek esetén is. Akkor az MSZMP volt a kormányzó párt. Az MSZMP vezetése, „megújuló reformpártként” jellemezte a pártot, lényegében a párt centrális irányítását és az állami életbe való beavatkozás lehetőségét adta fel. Az öngyilkos pártok jellemzője.

KI A FEGYVERES ERŐKBŐL!

A Központi Bizottság szeptember 12-13-i ülésén dönt arról, hogy a fegyveres testületekben átalakítja a pártszervezeteket. Határidő: 1990. december 31. (Sic!) Ez idő tájt 40 ezer párttag dolgozik a hadseregben, a rendőrségnél, az állambiztonságnál. A pártvezetés az ellenzékkel folytatott tárgyalásokon belemegy abba, hogy a fegyveres erőknél ne lehessenek pártszervezetek. A fegyveres erők tagjait kizárják párttisztségek viseléséből is. „A nemzet egyértelmű érdeke, hogy a fegyveres erők és testületek ne válhassanak pártharcok színterévé.” Az előterjesztés gazdája Kovács Jenő, de Grósz Károly aláírja. A párt kivonul a fegyveres testületekből, amelyeknek az lenne a feladatuk, hogy megvédjék a néphatalmat. Nem fogják!

VIDD A PÁRTVAGYONT!

1989 szeptemberében Iványi Pál KB-titkár előterjesztést készít a vezetésnek, amelyet a KB jóváhagy. A párt elkezd lemondani számos ingatlankezelői jogáról. A pártvagyon 1988 végén 10 milliárd 279 millió forint. Ebből az ingatlanok 7,6 milliárdot tesznek ki. Az ingatlanok közül kiemelkedik a KB székháza, akkori pénzben 310 millió értékkel. 810 milliót ért a 38 üdülő és vendégház. 1988-ban a párt bevételei 3,3 milliárdot tettek ki. 1,5 milliárd származott tagdíjakból, 5,6 milliárdot az állam adott költségtérítés címén. 5,9 milliárd származott a pártvállalatok befizetéseiből. A párt pénzvagyona 1988 végén 879,8 milliót tett ki.
  Kovács Béla felméretteti a pártvállalatok helyzetét. A párt több vállalattal rendelkezik, köztük olyanokkal, mint a Kossuth Könyvkiadó, a Szikra Lapnyomda, a Hírlapkiadó Vállalat, a KMV. Megindul a „mentés”. A végét ismerjük: a pártvállalatok, a pártvagyon nagy része olyanokhoz kerül, akik jó időben jó helyen voltak.