A napokban kezembe vettem Anthony D. Smith, neves amerikai társadalomtudós „Nemzetek ébredése” című tanulmányát. Írásában a nacionalizmus keletkezését taglalja, általános jellemzőkkel illetve, és összefoglalva a nemzeteket csoportokba, néhány példával. Minél jobban és velősebben belement a témába, annál inkább felkeltette az érdeklődésemet. Több évezredes civilizációk kapcsán képes volt magyarázatot adni arra, hogy hogyan volt képes létrejönni az egységes nemzeti identitás, hogy milyen feltételei vannak, és hogy bizonyos civilizációk miért tűntek el. Smith az állam létét, a földrajzi terület, a törvényes keretek, az egységes oktatás szükségességét emelte ki, mint talán legfontosabb feltételeket. Elmondja, a nyelv és a kulturális homogenitás, a közös származás, eredettudat persze ugyanilyen jelentőséggel bírhat.
  Kétfajta utat jelöl meg a nemzet kifejlődésére: laterális (felülről irányított) fejlődést, amelynél egy adott közösség felsőbb osztályának, arisztokráciájának vagy értelmiségének homogenitása van hatással az őt ellátó alsóbb osztályokra (ilyenek pl. a normannok, morvák, szasszanidák). Ebben az esetben az adott kultúra általában rövid életű, hacsak nem tud a vezető réteg identitást kialakítani a környezete számára. A szlovák és román szomszédainknál ez az utas fejlődés sikerült, hiszen a XIX. században, a Habsburg Birodalomban feltörekvő szlovák, szerb, román és mindenféle nemzetiségi értelmiségiek arra törekedtek, hogy az öntudatlan szláv, vagy erdélyi oláh népcsoportokból nemzetet kovácsoljanak – tehát felülről jött a kezdeményezés, meglehetős sikerrel.
  Smith leírja, hogy van egy másik út is, a vertikális, ahol sokkal nagyobb jelentősége van az „alulról jövő”, maga a nemzet által létrehozott létjogosultságnak. Meghatározóak a homogén gazdasági rendszer, a közös nyelv, a szokások, de még a közös vallás is lehet identitásalap. Ezek a népcsoportok saját maguk vívták ki a nemzetté válást, vagy ahol ez szükséges volt, az állami kereteket is mellé. Ilyen vertikális úton kialakuló identitástudatnak vehetjük saját magyarságtudatunkat, vagy pl. az angolok, a japánok esetében még az összefogáshoz, a kölcsönös szolidaritás érzésének létrejöttéhez jól jött maga a szigetország több évszázados zártsága is. Ahogy a szerző dobálózik nemzetek példájával, úgy nem ejt szót egyetlen dologról, amit taglalni szerintem az egyik legfontosabb lenne.
  Végére értem a tanulmánynak és egy szó sem esett arról, hogy mi a helyzet az Amerikai Egyesült Államokkal? Vajon mitől nemzet az USA? Hiszen közös eredettudatról, mondákról nem beszélhetünk. Közös kultúra nincs. A homogén gazdasági egység igaz kialakult, államiság is mellé. A nyelv kérdésében megint csak problémák álltak és állnak fent: az USA megalakulásakor pár szavazaton múlott, hogy ne német legyen az államnyelv, hanem angol. Azóta pedig a spanyol és a kínai törekszik fel. Az amerikai oktatásról pedig mindenki tudja, hogy silány, szándékosan nevel ki tömegével tudatlanokat, hogy ezek mással se foglalkozzanak egész életükben, csak a vásárlással, fogyasztással. A nemzetté válás idejét is néznünk kell. Elegendő-e vajon pár évszázad ahhoz, hogy egy nemzet fejlődjön ki, ráadásul ilyen színes, összevissza körülmények között? Úgy gondolom tehát, hogy jogosan tehetjük fel a kérdést: nemzet-e az USA, és ha igen, mitől az? Utánakérdeztem egy főiskolai tanáromnál, aki szerint az amerikaiak legfőbb összetartó ereje a közös szimbólumok, a zászló, a himnusz. Furcsa kérdés ez, nem is tudnám besorolni, sem a laterális, sem a vertikális nemzetfejlődésbe. Smith, a téma egykori kutatójának részleteit megvizsgálva elmondhatjuk, hogy az USA külön úton jár, azonban ez az út nem vezet máshova, mint az amúgy is ingatag nemzeti egység széteséséhez.

KOVÁCS BALÁZS