„A magyar nép mellett vagy a külföldiek mellett? A magyar nép megmentését akarod vagy kipusztulását?” – Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke egyszerű kérdést tett fel március 15-én, tisztességgel a válasz sem lenne erre a kérdésre bonyolult. A Magyar Kommunista Munkáspárt a Budai Várban, Kossuth Lajos és Táncsics Mihály egykori börtönénél tartotta nemzeti ünnepi megemlékezését. Most a pártelnök beszédéből idézünk.

„A Munkáspárt ma itt, Budapesten, Táncsics és Kossuth egykori börtönénél emlékezik a forradalom és a szabadságharc ünnepére.
  Ma mi is kokárdát öltünk, a magyar nemzet színeit. Március 15-ét ünnepeljük, a forradalom, a szabadságharc ünnepét. Petőfit ünnepeljük, Jókait, Vásárhelyit, a pesti ifjakat. Ők utcára mentek a társadalmi haladásért, fegyvert fogtak a szabadságért és a szerelemért. Kossuthot ünnepeljük és Görgeyt, a magyar tábornokokat, a Kőszívű ember fiait. Az Alföld népét ünnepeljük, a magyar parasztot, a munkást és a polgárt, aki örök dicsőséget szerzett a magyar névnek.
  1948-49-ben választani kellett: Petőfi, Táncsics, Kossuth mellé állsz vagy a Habsburg Ferenc József, és gyilkos tábornokai, Windischgrätz és Haynau mellé? A forradalom mellé állsz vagy a reakció mellé? A nemzet haladását szolgálod vagy a külföldiek érdekeit?
  Ma, 2009 márciusában újra választanunk kell. Nem elég kokárdát tűzni! Nem elég újra és újra a Nemzeti dalt szavalgatni. Nem elég elmenni a Nemzeti Múzeumhoz, a Petőfi szoborhoz, a Bem térre, Batthyány örökmécseséhez. Nem elég!
  Ma, 2009 márciusában tettekkel kell igazolni, hogy ki mellett állsz! A magyar nép mellett vagy a külföldiek mellett? A magyar nép megmentését akarod vagy kipusztulását?
  1848 márciusában sokan voltak, akik a márciusi ifjak, a haladás és a szabadság ügye mellé álltak. De nem voltak kevesen az ország szemetei sem. Azok, akiknek fontosabb volt saját birtokuk, saját jövedelmük, mint az ország haladása. Azok, akik a reakció és az osztrák császár mellé álltak saját népükkel szemben. Az ilyenek ma is köztünk vannak.
  Az MDF – élén Dávid Ibolyával – március 15-e előestéjén egy Habsburgot jelöl az EP-listájára. Nem kell 160 év múltán mindennap arra emlékezni, hogy a Habsburgok verték le a magyar forradalmat és végeztették ki a 13 magyar tábornokot és Batthyány Lajos miniszterelnököt. De nem lehet elfelejteni sem. Vannak határok, amelyeket magyar ember nem léphet át. Dávid Ibolya ezt a határt átlépte. Semmi keresnivalója nincs a magyar parlamentben!
  Gyurcsány Ferenc és kormánya a mai elnyomókkal, a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval szervezkedik a magyar emberek ellen. A külföldi bankok zsebébe rakja a pénzt ahelyett, hogy a magyar vállalkozókat támogatná. A külföldieket ideengedi, sőt csábítja, bennünket megfoszt a védekezés, a harc lehetőségétől. Gyurcsány az amerikaiakat majmolja. Az ünnepen amerikai szokás szerint a jobb kezét a szívére teszi, pedig ez nálunk sohasem volt szokás. Gyurcsánynak nincs helye abban a székben, amelyen egykor Batthyány ült. Ennek a kormánynak mennie kell!
  A tőkés világ mai válsága olyan hatalmas és mély, hogy abba az egész világ beleremegett. A kérdés nem az, hogy egy-két éven belül vagy húsz éven belül rendeződik-e a válság Magyarországon. A kérdés az, hogy megmaradunk-e függetlennek, szabadnak, magyarnak, vagy elnyomottak, rabszolgák, segédnép leszünk-e a nagy európai birodalomban?
  Kossuth szavaival élve: „veszedelem fenyegeti szegény elárult hazánkat, oly veszedelem, melyhez hasonlót évkönyveink nem mutatnak, s melynek láttára némely kicsinyhitűek a fővárosban azt mondták, hogy a magyar nemzet napjai megszámítvák. De én azt mondám: ez nem igaz.”
  Ma is azt mondom, hogy mi, magyarok képesek vagyunk a túlélésre. De ehhez tenni kell!
  Kossuthék elzavarták azokat, akik „alkudozásba akartak ereszkedni Jellasichcsal, ama gaz árulóval, kit az ármány pokoli céljainak kivitelére, arra, hogy csak nemrég visszanyert szabadságunkat, s függetlenségünket kezünkből újra kicsikarja s a népet újra a szolgaság jármába hajtsa, eszközül szemelt ki.”
  Zavarjuk el a külfölddel egyezkedőket! Zavarjuk el azokat, akik kiszolgálják a külföldi bevásárlóközpontokat, az IMF és az EU urait! Zavarjuk el azokat, akiknek drágább rongy életük, mint a haza becsülete! Zavarjuk el Gyurcsány Ferencet és kormányát!
  A baloldali gondolkodású emberek közül sokan félnek attól, hogy mi lesz, ha bukik a szocialista kormány, és jön a „jobboldal”. Semmi! Minden parlamenti párt felelős Magyarország mai állapotáért, de a Gyurcsány-kormánynál nagyobb pusztítást egyetlen kormány sem végzett. Ideje kimondanunk: Magyarország létezhet az MSZP-kormány nélkül is, sőt Magyarország csak az MSZP-kormány nélkül létezhet.

VÉDJÜK MEG MAGYARORSZÁGOT!

Állami tulajdonba kell venni az energiaszektort, beleértve a távhő-ellátást, a villamosáram-szolgáltatást! Ne engedjük, hogy a külföldiek rajtunk gazdagodjanak!
  Erős állami bankot akarunk! Olyan bankot, amely segíthet azokon a százezreken, akiket megtévesztettek az euró-, svájci frank, meg ki tudja, milyen kölcsönökkel.
  Protekcionista gazdaságpolitikát akarunk! A magyar vállalkozó védelmét és támogatását, a külföldiek korlátozását és kiszorítását akarjuk!
  Az EU-szerződés újratárgyalását akar­juk, új elveken, a néptömegek bevonásával! Európai szuperállam helyett a nemzetek szövetségét akarjuk. A gazdagok és nagyok uralma helyett az egyenlő nemzetek kölcsönösen előnyös együttélését akarjuk. Az EU-bürokraták uralma helyett a népek demokratikus együttlétét akarjuk.
  Népi országgyűlést akarunk! Beszámoltatható, ellenőrizhető és visszahívható képviselőkkel!
  Törvény előtti egyenlőséget akarunk! A törvényeket mindenki tartsa be! Ne az döntsön, hogy ki tud sztárügyvédeket megfizetni, hanem az, hogy kinek van igaza. Csak tiszta embereket engedjenek a közéletbe!
  Egyenlő és arányos választási rendszert akarunk! E nélkül minden parlament csak a milliárdosok, a gazdagok gyülekezete lesz.
  A terhek igazságos elosztását akarjuk! Progresszív adórendszert akarunk! Fizessenek a milliárdosok, százmilliomosok!
  Állami tervezési központot akarunk! Ez hangolja össze a különböző érdekeket, képviselje és védje a nemzeti érdekeket!

BARÁTAIM!

 A Munkáspárt nemzeti párt, baloldali, tőkeellenes párt. Mi egyedül nem tudjuk megfékezni a tőke pusztítását. Egyedül nem tudjuk leváltani a kormányt. Egyedül nem tudjuk megvédeni a nemzetet. De képesek vagyunk a nagy ügyhöz hozzátenni részünket.
  A márciusi polgár-ifjak nem hagyták Táncsicsot a börtönében, hanem kiszabadították. Kossuth a magyar földművestől, a magyar iparostól kért és kapott segítséget. Oly zászló alá hívott, melyre e három jelszó volt fölírva: függetlenség, demokrácia, közművelődés.
  Ez a zászló nem a vörös zászló volt, de benne volt a vörös szín is. Ez a zászló a nemzeti lobogó volt. E zászló alá oda állunk ma is. Ez a zászló a miénk is.

Éljen a magyar szabadság!

Éljen a haza!

Éljen a magyar nép!”