|
 Divatos
manapság lányokkal,
asszonyokkal kampányolni.
A Munkáspártnak ez
nem célja, hiszen férfinak-nőnek
egyaránt egyenjogúságot,
jobb létet, igazságosabb
társadalmat szeretne teremteni.
Delikát Dóra és
Fogarasi Zsuzsa is ennek jegyében
járnak el napról napra.
Késői nőnapi üdvözletként
álljanak e sorok minden lány
és asszony, fiú és
férfi előtt: tanuljunk dolgozni!
RUTINCSOMAG
„Mindig
van a táskámban 15-20
szórólap, 2-3 „Szabadság”,
régebbi számok és
a legújabb is, mivel bármikor
ismerősbe, barátba, rokonba
(akár régen látottakba)
ütközhetek. Így
adhatok nekik információt,
s könnyebben tudom elkérni
tőlük előre a kopogtatócédulájukat.
Az összes szomszéddal,
ismerősömmel, barátommal
ezt már előre lebeszélem:
amint megkapják a cédulát,
nekem adják, sőt, begyűjtik
a családtagjaiktól,
ismerőseiktől is. Adok nekik – ha
szükségük van rá,
ha nincs – pár darab szórólapot,
hogy továbbadják a
környezetükben! A „mozgó
agitációs iroda” működik!
Tessék kipróbálni!”
BKV-S
,,ARANYBÁNYA"
„A
BKV-járatokon, amerre járok,
teszek szórólapot
abba a fakkba, amit a BKV szórólapjainak
alakítottak ki – s amik általában
üresek. Ritkán van „valós”
visszajelzés, de amint az
alábbiakban is olvashatjuk,
igenis van, aki ez alapján
találja meg a Baross utcai
székházat. Egy fiatalember
az 50-es villamoson talált
ismertető alapján bement
a Baross utcai székházba,
elmondta, mennyire egyetért
velünk, ránk akar szavazni,
és rendezvényeinkre
is el szeretne jönni! Apró
mozdulat, mégis, mennyire
megéri?!”
LÁNC-SZABADSÁGOT!
„Hiába
tudja a tagság többsége
a szlogent, mely szerint „Add tovább!
Terjeszd! Támogasd!” Nálam
nem állnak stócban
otthon a régi újságok.
Ha nem adjuk tovább az érdeklődőknek,
nem is lesz új előfizető!
A magamét mindig elolvasom,
aztán „kölcsönadom”:
ha kiolvassa, adja tovább
egy ismerősének, s szóljon,
ha többen is érdeklődnek.
Nehéz munka, de ezúton
pár hét-hónap
után meg lehet próbálni
rábeszélni az előfizetésre.
Ne álljanak a régi
“Szabadság” újságjaink
egy kupacban otthonainkban! Ne dobjuk
ki őket! Az összes kinyomott
újságot adjuk tovább!”
PILLANATOK
A ,,KÖZPONT" ÉLETÉBŐL
„Nyárig
még kemény munka vár
ránk. Alig kezdtek el dolgozni
a fővárosi kommunisták,
már van is eredménye.
A „Megérte? Ezt akartad?”
c. röplap gyárak, munkanélküli
hivatalok előtt való osztogatása,
az utcai agitáció,
beszélgetés nem hiábavaló.
Egyetlen
hét alatt tíz ember
jött be a pártközpontba,
telefonon még többen
megkerestek bennünket. Hányan
lehetnek, akik ezt nem merik megtenni?
Valljuk be, kell egy kis önbizalom,
politikai öntudat ahhoz, hogy
valaki egy szórólap
hatására sürgősen
felkeresse a pártot. A visszajelzések
azt igazolják, hogy termékeny
talajra hullt a mag.
Egy
fiatal munkás az 50-es villamos
ülésén találta
propaganda-anyagunkat, elolvasta
és beszaladt biztosítani
a Munkáspártot támogatásáról.
Elmondta, hogy 63000 forintból
él albérletben, hogy
az élete teljesen kilátástalan.
A mindennapi kenyérre is
alig futja. Húst nagyon ritkán
eszik. Ruhát sem vásárolt
évek óta. Hiába
dolgozik. Ő igazán érzi
a kapitalizmust, és érti
is minden visszásságát.
Ahogyan Ő fogalmaz: „Engem nem kell
meggyőzni arról, hogy milyen
szemét ez a rendszer” – mondta
kétségbeesetten.
„Az
utcán adták” – jött
be a pártközpontba egy
nyugdíjas bácsi. „Odaadtam
az ismerősömnek, aki elkérte,
mert szeretné, ha a családja
is elolvasná. Elvinnék
legalább húsz darabot”
– hangjában megcsillant az
optimizmus. „Nem vagyok párttag,
de úgy akarok dolgozni, mintha
az lennék!” Örömmel
csomagolt el ötven röplapot
és indult az ismerőseihez”.
BECSÜLET
„Egy
harminc körüli munkás
a párt röplapjával
a kezében Thürmer elvtársat
kereste a Baross utcai pártközpontban.
Így mondta, elvtársat.
„Ő becsületes politikus! Csak
benne bízom!” – húzta
ki magát, mert visszakapott
valamit a hitből, amit gyermekkorában
raboltak el tőle.”
|
