A TŐKÉS ELLENFORRADALOM VEZÉRKARA

Húsz évvel ezelőtt, 1989. március 22-én alakult meg az Ellenzéki Kerekasztal (EKA). A résztvevő szervezetek különböző helyről jönnek, eltérő az ideológiájuk. Egy dologban kétségkívül egyetértenek: a szocializmust meg kell dönteni. Bármilyen furcsa, de igaz, hogy önmagában ez a cél sem teszi teljesen egységessé az ellenzéki erőket. A tőkés ellenforradalom végrehajtásához szükség volt arra, hogy taktikai kérdésekben, azaz a hatalom megszerzéséhez vezető út lépéseiben is egyetértésre jussanak, egyeztessék lépéseiket az őket támogató külföldi és hazai erőkkel, összehangolják akcióikat a munkás-paraszt hatalommal, az MSZMP-vel szemben. Ez volt az EKA, némi túlzással a tőkés ellenforradalom vezérkara.

A ,,BÉKÉS RENDSZERVÁLTÁS" KONCEPCIÓJA

Az Egyesült Államok és más tőkés erők tanultak 1956 tapasztalataiból. 1989-ben olyan ellenforradalomra törekedtek, amely vér nélkül megy végbe, nincsenek elválasztó barikádok, és az átlagember szinte észre sem veszi, hogy rendszerváltás megy végbe. A magyar ellenzék nem rendelkezett erővel ahhoz, hogy egy nyílt küzdelemben szerezze meg a hatalmat, ezért belement ebbe a változatba. A hatalmon lévő MSZMP vezetésében eluralkodott az a nézet, hogy a rendszerváltás elkerülhetetlen. A vezetés egy része az időt akarta húzni, átmeneti időszakra szert tenni, abban a reményben, hogy az új polgári viszonyok között is képesek cselekedni. Másik része pedig egyszerűen az egyéni túlélésre játszott. Ebben a helyzetben alakult ki az a koncepció, hogy a rendszerváltást a hatalom és az ellenzék közötti tárgyalások útján kell megoldani. Ez a folyamat indul el 1989 tavaszán.

AZ MSZMP-VEZETÉS FELELŐSÉGE

1989 márciusában az MSZMP külön-külön megbeszélésre hívja az ellenzéki pártokat és civil szervezeteket. Ezekből ténylegesen ellenzéki erő a Független Földmunkás és Kisgazda Párt (FKgP), a Magyar Néppárt (MNP), a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ). A Fidesz hiányzott a tárgyaló partnerek közül. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ), a Münnich Ferenc Társaság nem ellenzéki szervezetek, ezek az MSZMP-vel több-kevesebb kapcsolatban lévő szerveződések. A Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa (MISZOT) vegyes felvágott, hiszen benne van a Fidesz is, de a KISZ utódszervezete is.
  Az MSZMP vezetése megkísérli elkerülni a hatalom-ellenzék nyílt szembenállást, amit viszont az ellenzék folyamatosan erőltet. Ezt a célt szolgálja a lehetséges szövetségesek bevonása. Ezek a szövetségesek azonban nem túl erősek.
  A Münnich Ferenc Társaság 1988. november 11-én jön létre, jóindulatú, a szocializmus iránt elkötelezett emberekből. Az első országos értekezletükön kijelentik: „Meggyőződésünk szerint nem a szocializmus jutott csődbe, hanem zászlaját szennyezték tévedésekkel, korrupciókkal, bűnökkel.” Ez az alapvetően helyes és szép megállapítás azonban nem vezet egy harci erő létrehozásához. A többi elméleti tétel ugyanis lényegében a második világháború utáni népi demokratikus megoldást ismételgeti, ez azonban 1989-ben kevés is, nem is járható. 1945-48 között a kommunisták ugyanis nyerésre álltak, 1989-ben pedig vesztésre. A tőkés ellenforradalom veszélyét nem húzzák alá, a felelősökre, az MSZMP vezetőire nem mutatnak rá. „Ellenségei vagyunk a sztálinista beidegződéseknek, elutasítjuk az ultrareformerséget.” Ez is igaz, csakhogy a kérdés már nem ez, hanem az, hogy marad-e a szocializmus vagy sem. Majd így folytatják: „A valóságos népi rendszer szerveződését segítő szocialista jogállam létrehozása mellett vagyunk – intézményes biztosítékokkal mindenféle (tőkés, sztálinista stb.) restauráció ellen!” A megoldás a társaság szerint a „különböző világnézetű, demokratikus, hazafias erők koordinációja”. Ez a fajta politikai bizonytalankodás oda vezet, hogy a szervezet tagjainak egy része az MSZP-ben köt ki, s egy része támogatja az 1989 decemberében létrejövő Munkáspártot.

ELLENZÉKI KEREKASZTAL

Ekkorra az ellenzék is felsorakoztatja erőit. Kialakulnak és működnek az ellenzék alapvető pártjai. 1989. március 15-én az ellenzék megmutatja, hogy képes egységesen fellépni az MSZMP-vel szemben. Megfogalmazódnak a tőkés ellenforradalom politikai programjai is, az egyik az MDF-ben, a másik az SZDSZ-ben.
  1989. március 22-én az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Büntetőjogi Tanszékének könyvtárában kerül sor az EKA első ülésére. Akkoriban ezt is lehetett. Manapság aligha lehetne kormányellenes kerekasztalt szervezni az ELTE-n. Részt vesz az MDF, az SZDSZ, a Fidesz, az FKgP, a KDNP, a Magyar Néppárt, a Magyar Szociáldemokrata Párt (MSZDP), a Bajcsy-Zsilinszky Társaság és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája – megfigyelői státusban. A pártok nem egyformák. A legerősebb ekkor az MDF. Több mint 13 ezer tagja van, és szinte országos szervezettséggel rendelkezik.
  Ott van a rendszerváltás által teremtett politikai elit szinte minden tagja, igaz, ma már nem mindenki abban a pártban, ahol egykor kezdte. Itt van Orbán Viktor, akkor 26 éves, frissen végzett jogász, ma köztudottan a Fidesz elnöke. Fodor Gábor is részt vesz, 27 éves, az ELTE tanársegéde, ma már az MSZP-vel szimbiózisban élő SZDSZ elnöke. Az MDF színeiben többek között ott van Sólyom László 47 éves jogász, egyetemi tanár, az MDF egyik alapítója, manapság köztársasági elnök Magyarországon. Csurka István is az MDF-et képviseli, 55 éves író, aki majd összeveszik Antall Józseffel, és megalakítja a MIÉP-et. Egy jó évtizeden át majd ő lesz a „mumus” a szocliberálisok szemében. Az SZDSZ-ből egyebek között feltűnik Magyar Bálint, 37 éves bölcsész, később oktatási miniszter a szocliberális kormányban, sőt az SZDSZ elnöke. Mécs Imre is ott van, 56 éves, az SZDSZ 1956-os jelképe, aki 2006 óta MSZP színekben tündököl. Tölgyessy Péter 32 éves jogász is az SZDSZ-t képviseli, de ma már ő sincs ott.
  Az EKA megalakulásával létrejött az ellenzéki egység formai kerete. Világos volt, hogy mindannyian a szocialista rendszer megdöntését akarják. Az ide vezető konkrét útról azonban akkoriban még nagyon eltérő nézeteket vallanak. Innen a ködös megfogalmazások zöme. Célnak a „népszuverenitás elérését” jelölik meg. Megegyeznek, hogy döntéseiket konszenzussal hozzák. Ez azóta már jócskán kiment a divatból. És persze megegyeznek, hogy nem kötnek megegyezést olyan szervezetekkel, amelyek „a hatalmi monopóliumra” törekednek. Ez magyarul azt jelentette, hogy nem kötnek külön egyezséget az MSZMP-vel.

ÚT A NEMZETI KEREKASZTALHOZ

Az EKA létrehozására az MSZMP vezetése gyors választ ad. Az elv ugyanaz: felhígítani a szembenálló feleket. Az MSZMP vezetése javasolja politikai egyeztető fórum létrehozását. Az MSZMP az ellenzéki pártokon kívül olyan szervezeteket is meghív, mint a Hazafias Népfront, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az Új Márciusi Front. Ha az ötlet beválna, több célt is el lehetne érni. Egyrészt, meg lehetne bontani az ellenzék egységét, másrészt, konzultációs fórummá lehetne alacsonyítani az ellenzék-hatalom közötti egyezkedést szolgáló fórumot, harmadszor, a végleges döntést a parlament, a kormány kezébe lehetne adni.
  Az ötlet azonban nem válik be. Döntően azért nem, mert az MSZMP vezetésének meghatározó elemei már tudják: a tárgyalások nem arról folynak, hogy átadják-e a hatalmat vagy sem. Ezt már eldöntötték: átadják. A tárgyalások azért kellenek, hogy előnyöket csikarjanak ki az ellenzékből, amely alig egy év múlva a teljes hatalom birtokosa lesz.
  Szerepe volt annak is, hogy az MSZMP taktikázása feldühítette az ellenzéket, és előtérbe kerültek a radikális erők. Az EKA március 30-án lényegében elfogadja Magyar Bálint álláspontját. Nem engedik, hogy az MSZMP maga döntse el, hogy kivel akar tárgyalni. Már azt is közös döntéssé akarják tenni, hogy az MSZMP kivel ül le és kivel nem. Követelik, hogy az MSZMP ismerje el az EKA-t egységes intézményként, magyarán legyen kettős hatalom. Lényeges követelésük az is, hogy a szocialista kori parlament nem fogadhatja el az új alkotmányt, a tárgyalások csak az átmenetről szólhatnak.

  1989. április 8-án, Budapesten az MSZMP kezdeményezésére hét politikai és társadalmi szervezet képviselői megbeszélést tartanak az ún. politikai érdekegyeztető fórum megalakításáról. Az újonnan alakult szervezetek közül csak a Kisgazdapárt és a Münnich Ferenc Társaság képviselői vesznek részt a tanácskozáson. Az Ellenzéki Kerekasztalhoz tartozó további nyolc meghívott szervezet távol marad a tanácskozástól azzal az indokkal, hogy az előkészítés nem volt megfelelő, ezért nem lett volna mód az érdemi tárgyalásokra. Elindul a néhány hónapos huzavona, amelynek már mindkét fél tudja a végét.
  Az MSZMP vezetése elégedett a tárgyalások megkezdésével. A KB júniusi ülésén a tárgyalással megbízott Fejti György mondja: „Azt tapasztaljuk, hogy hitelesítette ez a tárgyalás az MSZMP-nek azt a szándékát, hogy párbeszédre törekszik, békés megoldást keres, elvállal egy versenyhelyzetet, és ez megnyugtatta a közvéleményt.” Eredménynek tartja, hogy nem kétoldalú a tárgyalás, a politikai ügyek mellé bevették a gazdasági válságkezelést. Fejti az ügyet élete nagy lehetőségeként kezeli. Lehet, hogy az is, de akárhogyan is legyen, Fejti ezzel menlevelet kap a tőkés rendszerbe. Nem esik bántódása, a politikában nem jelenhet meg, de a gazdaságban érvényesülhet.
  1989. június 13-tól kialakul az új fórum, a Nemzeti Kerekasztal. A háromoldalú tárgyalások delegációi az MSZMP, az EKA kilenc szervezete és az ún. harmadik oldal hét szervezete. A tárgyalások alapvető célja a politikai rendszer, az alkotmányos berendezkedés és az alapvető jogok demokratikus, jogállami szabályozását megvalósító ún. sarkalatos törvények kidolgozása, magyarán a hatalomátadás jogi feltételeinek megteremtése. A 1989. június-szeptemberi tárgyalások vezetnek majd el az 1989. szeptember 18-án aláírt megállapodáshoz, melynek alapján 1989. október 23-án a hajdúsági parasztcsaládból származó egykori KB-titkár, Szűrős Mátyás kikiálthatja a Magyar Köztársaságot, és 1990. május 23-án egy ősi kisnemesi család sarja, dörgicsei és kisjenei Antall József, az immáron tőkés Magyarország miniszterelnöke lehet.