„Hallja Kend, Táncsics?”

„A mi kora lelkünk / Attila ugarján / Táblabírók földjén / Szenvedő szerelmünk” szerzője 1799. április 21-én született Ácsteszéren. Jobbágy származása kivetült egész életének lázas, szabadságharcos jellegére. Népszerűsége Kossuthéval vetekedett, kivált a parasztság körében. „Oh mennyit mondhatnék én a robot, s egyéb úri tartozások miatt történtekről, mik keblemet föllázíták” – írta emlékirataiban. Úrdolgában őt is ütötte botjával a hajdú, mikor engedte, hogy sovány ökrei kifújják magukat. Takácsinasként kezdte, tanítóként folytatta, a jogi egyetemet nem fejezte be. Forradalmár lett, s küzdött a cenzori hatalommal. Még legóvatosabb sorait is elkoboztatja a helytartótanács. Lipcsében nyomtatják ki a ’Sajtószabadságról nézetei egy rabnak’ című röpiratát, amelyet sikerült Magyarországra csempészni. A magyar ifjúság szenvedéllyel olvassa a teljes sajtószabadságot és teljes törvény előtti egyenlőséget követelő sorait. A ’Nép szava, Isten szava’ című munkájában követeli, hogy a földesurakat semmiféle kártérítés ne illesse meg.
  A feudális viszonyokat teljesen fel kívánja számolni, ezzel is ellenségeket szerezve magának. A halálbüntetés elől bujkálva írja meg ’Mi a szocializmus és mi a kommunizmus’ című művét. Kora Tiborcaként panaszolja a szegények sorsát, véres keserűséggel. Mintha csak napjainkban mondaná, hogy „kevesek kezén temérdek föld birtokoltatik, míg száz meg százezrek egy talpalatnyi földdel sem bírnak”.
  Gyakran vádolják igaztalanul nacionalista elfogultsággal, pedig a szomszéd nemzetekkel való összefogás gondolatával kacérkodik, talán naiv indíttatásból.
  Bár 1848-ban a forradalmárok kiszabadítják budai börtönéből, 1860. március 15-én újra rabságba vetik, ahol teljesen megvakul.
  Nemcsak a parasztság, hanem a munkásság szószólójaként is harcol a demokráciáért és a szocialista átalakulásért. Olyan világért, melyhez hasonlót napjainkban is álmodunk, s küzdünk érte. Haladó gondolatai mai szemmel nézve is példaértékűek, akkor is, ha néha átszövi őket a naiv optimizmus vagy a népdalsúlyos szomorúság. Elvei mellett minden körülmények között kitartó, erős jellemű személyiség, szívós parasztforradalmár, akár Dózsa György.
  Az 1948-ban kibocsátott húszforintost Táncsics Mihály képmása díszítette, számos iskola és közterület viseli nevét ma is.
   1884-ben halt meg nagy szegénységben. Sírját a Kerepesi úti Nemzeti Sírkertben ma is gyakran díszíti friss virág.

„Kendnek sok fájdalmát
Szívesen fájlaljuk
S e fájó országban
Kendnek ős szerepét
Szívesen vállaljuk”

(Ady Endre)

FOGARASI ZSUZSANNA

Március 14-én Szegeden és Békéscsabán emlékezett meg a Munkáspárt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Szegeden a napsütéses időben sokan megálltak a járókelők közül, és érdeklődve hallgatták a Munkáspárt szónokait, köztük Thürmer Gyula országos, és Zsiga Tamás megyei elnököt. A szegedi ünnepségen részt vett a Jugoszláv Kommunista Szövetség delegációja.
  Békéscsabán Gál Ferenc megyei elnök (képünkön) köszöntötte az ünnepség résztvevőit, majd a párt elnöke mondott beszédet. Az ünnepséget követően a párt vezetői végigsétáltak Békéscsaba belvárosán, gyakorta hosszan elbeszélgetve a helybeliekkel. A szegedi és a békéscsabai ünnepség sikeréhez Fogarasi Zsuzsanna és Kozák András irodalmi műsora is hozzájárult.