„GYURCSÁNY FERENC

NAGYON A NÉP NYAKÁRA TAPOSOTT”

„Ha ön gyűlöli az erőszakot, csengetés nélkül ne jöjjön be. Ha már csengetett, várjon a gazdámra. A várható mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát vagy sebész ismerősét.” Ez a kutyás figyelmeztető tábla látható Kecskeméten egy Erzsébet körúti ház kapuján a nemkívánatos látogatók elriasztására. Becsengetek, hogy érdeklődjem, milyen erre a közbiztonság, de csak dühödt ebek ugranak a kapuhoz, értésre adva, hogy ne tovább!

GYOMOR ÉS NYOMOR

A közeli Zsinór utcában fiatal cigányok lépnek ki egy-egy zsemlével egy élelmiszerboltból, hogy éhüket csillapítsák. Mögöttük egy 20 év körüli nő tart két gyermekével az üzlet bejárójához. Köszönésemre megáll, és nem zárkózik el a választól.

– Mit szól a cigányokkal szembeni előítélethez, és a legutóbbi tatárszentgyörgyi gyilkossághoz?

– Fajgyűlölet midig is volt és lesz is ebben az országban, amikor sokan bajban vannak – feleli. Manapság rosszul mennek a dolgok. Mi is válságosan élünk, szegényen. Több munkát kellene adni az embereknek, és nem ezrével elbocsátani őket. Ez is szítja a feszültséget, és a mindig is meglévő előítéletet magyar és cigány között. Gyomor és nyomor, mármint a megélhetés problémája – ide vezethetők vissza a bajok. Nem kellene a húrt tovább feszíteni még a rasszizmussal is.

A ZSINÓR UTCÁBAN

Kecskemét legsivárabb része a Zsinór utca. Nem babusgatták a tanácsrendszerben sem, ma pedig még siralmasabb képet nyújt. Járdáin akkorák a repedések, hogy könnyű bennük felbukni. Az egyik ház tábláját az éjjel ellopták – mutatja sokadmagával az itt lakó Raffael Gyula. Barátságosan vezet be a háza népéhez, akik közt annyi a gyerek, hogy tíz magyar családban sincs ennyi. Benjámin, Gyula, Heléna, Richárd, István, Fatime, Martin, Anasztázia, Viktória, Annamária, Krisztián, Matild, Mercédesz, Erika: tizennégyet nevelek – mutatja be az érkezésemre felsorakozó gyerekeket Baranyi Matild anya. Őt is megrázta a tatárszentgyörgyi gyilkosság.
  „Minket, a kisebbséget szemelnek ki, hogy rajtunk álljanak bosszút. Mintha mi tehetnénk a világ és az ország bajairól. A rendőrség lassan mozdul és a törvény nem elég szigorú, az is inkább a bűnösöket védi, palástolja. Látjuk a tévében a hógolyó fejű, arcukat eltakaró vádlottakat. Nehogy sérüljenek az emberi jogaik! Kádár János idejében rend volt ebben az országban, ma pedig egy négy éves kisfiú és apja is áldozatul esett a tatárszentgyörgyi gyilkosságnak. Meddig tűri még a kormány a gonosztevők rémtetteit?!

MAGYAR VAGY CIGÁNY:
A VÁLSÁG NEM VÁLOGAT

„Jobbat vártunk Gyurcsánytól, azt, hogy ne legyen ekkora szegénység. Ő naponta 234 ezer forintot költhet a családjára, másoknak meg 300-400 forint is alig jut. Milyen baloldali miniszterelnök az ilyen?!” – mondja elkeseredetten, és nyomdafestéket nem tűrő szavak hagyják el a száját, amikor a miniszterelnökről beszél.
  Baranyi Matildhoz kapcsolódva, Raffael Gyula és a megkérdezett Kovács Erika sem vitatja, hogy romák is vétenek a törvény ellen. Mégsem lenne szabad mindegyiket egy kalap alá venni. Szerintük a cigányok családszeretőbbek és szemérmesebbek is. Lányaik nem vetkőznek bugyira, és a miniszoknya sem dívik náluk annyira. Gyerekeik életerősek anélkül, hogy egészségjavító szereket fogyasztanának. Ezekre nem is telne a pénzükből.
  Arról, hogy gazdasági válság van – mely sok más hasonló sorsú magyarral együtt sújtja a cigányságot is – a legkevésbé ők tehetnek. Baranyi Matild a milliárdokat sikkasztókat és Gyurcsány Ferencet kárhoztatja mindezért, főleg, hogy a miniszterelnök nagyon a nép nyakára taposott a kisembereket sújtó intézkedéseivel. A Zsinór utcában örömmel kiegyeznének azzal a megoldással, ha azokon vernék el a port, akik erre alaposan rászolgálnak!

KOHL ANTAL