CÉLOM A KOMMUNISTA TÁRSADALOM MEGTEREMTÉSE MAGYARORSZÁGON

Mészáros Csaba tudja: ma a kapitalista keretek között kell a dolgozóért, a munkanélküliért, a hatalomból kiszorultakért, a társadalom perifériáján élőkért küzdenünk, mind nagypolitikai, mind pedig helyi szinten. Munkája során is tapasztalja, hogy mérhetetlen szegénység, iskolázatlanság, munkanélküliség, elvándorlás, a hagyományos közösségek felbomlása jellemző. Ezeket a problémákat kell elsődlegesen a rendelkezésre álló politikai eszközökkel csökkenteni, és egy új szemlélet talaján újjászervezni a társadalmat.

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Szinte a kezdetektől – mióta társadalmi-politikai kérdések érdekelnek – a Munkáspárt felé orientálódtam. Szüleim jó kapcsolatot ápoltak a helyi párttagsággal a rendszerváltás után is. Segítettük munkájukat plakátozással, szórólapok kihordásával, delegáltként a választások alkalmával. A családi örökségből eredően 2003 februárjában úgy gondoltam, hogy hivatalossá teszem kapcsolatomat a Munkáspárttal. Így kerültem a harkányi szervezetbe, melynek jelenleg elnökhelyettese vagyok.

– Mit jelent számodra KB-megbízottnak lenni?

– A párt élcsapatának tagja lenni roppant megtisztelő és felelősségteljes feladat, hiszen az osztályharc parlamenti képviseletére szegődtünk. Igazán fontossá itt válik a felelősség kérdése. A KB-képviselő a párt „helyi arca” – a választópolgárok jelentős része rajtunk keresztül ítéli meg a pártot, politikájának hitelességét. A fiatalabb nemzedéknek nagy segítség e feladatok teljesítésében a vezetők és a tapasztaltabb elvtársak iránymutatása. Emellett folyamatosan képeznünk kell magunkat a kultúra és a közélet egyéb területein is.

– Melyek a legfontosabb értékek számodra?

– Kommunistaként alapvető fontosságúnak tartom a közösségi tulajdonra épülő társadalomszervezést és ezzel együtt az önrendelkezés, az önkiteljesítés lehetőségének biztosítását. A Marx által leírt kommunizmus-fogalomban e két tényező összekapcsolódik, kiegészítik egymást, sőt egymás alapfeltételei. Meggyőződésem, hogy az emberiség csak akkor lesz nagykorú, ha ezt el tudja érni. Az eszmei értékek mellett az élet egyéb területein is központi szerepet kap a közösségi szemlélet, gondolok itt a családra, baráti társaságokra. Fontos érték számomra a művészet, főleg a zene.

– Úgy tudjuk, hogy alkotsz is...

– A zene gyermekkorom óta meghatározó jelentőségű az életemben. Számomra hallgatóként esztétikai értéket jelent, szórakoztat, de amatőr szinten fabrikálok is muzsikát. Ez a művészet talán a legnagyobb kifejező erővel bír. A zenének jelentős eszmei, elméleti és társadalmi vonzata van. Például a 70-es, 80-as évek szubkulturális közegének egy részében nagyon erősen jelen voltak a baloldali értékek, az antikapitalizmus vagy a nyíltan kommunista gondolatok. A Test Dept, Rondos, CRASS vagy a miskolci DIGÉP együttes mind művészi formába öntötték az osztályharcot.

– Családod hogyan viszonyul politikai szerepvállalásodhoz?

– Szüleim a rendszerváltás előtt nem foglalkoztak politikai kérdésekkel. A kádári szocializmus biztosította az egzisztenciális kereteket és ezen túlmenően lehetőségeket is hordozott. Volt lehetőségük a saját életükre, munkájukra, ügyes-bajos dolgaikra koncentrálni. A rendszerváltás után annyira rohamosan szűkültek be az addig biztosnak hitt megélhetési források, hogy belekényszerültek a politizálásba. Hamar felismerték, hogy hol a helyük. Olyannyira, hogy édesapám jelenleg a harkányi pártszervezet vezetőjeként segíti politikai tevékenységemet.

– Beszélnél politikai céljaidról?

– Mint miden kommunistának, nekem sem lehet más végcélom, mint a kommunista társadalom megteremtése. Ma a kapitalista keretek között kell a dolgozóért, a munkanélküliért, a hatalomból kiszorultakért, a társadalom perifériáján élőkért küzdenünk, mind nagypolitikai, mind pedig helyi szinten. Az Ormánságban, melynek peremén élek, nagyon rosszak a körülmények. A probléma nem egyedi, csak a mértéke különböző. Mérhetetlen szegénység, iskolázatlanság, munkanélküliség, elvándorlás, a hagyományos közösségek felbomlása jellemző. Ezeket a problémákat kell elsődlegesen a rendelkezésre álló politikai eszközökkel csökkenteni, és egy új szemlélet talaján újjászervezni a helyi társadalmat.