Kilencven esztendeje annak, hogy 1919. március 21-én, Budapesten kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A magyar munkás és paraszt, a dolgozó emberek az ezeréves magyar történelemben először lettek saját sorsuk formálói. A Munkáspárt központi megemlékezésén rövid ünnepi előadást tartottak a békéscsabai színház fiatal művészei, felszólalt Belovitz Károly, Győr megyei elnök, Szabó Tamás Front-elnök, Samuel Zubo, a Szlovák Kommunista Párt alelnöke. Ünnepi beszédet mondott Thürmer Gyula. Az alábbiakban a pártelnök szavaiból idézünk.

Kilencven éve, mi, magyarok a Tanácsköztársaság 133 napjára a világhaladás élvonalába kerülünk. Oroszországban tanácsköztársaság, Bajorországban tanácsköztársaság, Szlovákiában tanácsköztársaság, Magyarországon tanácsköztársaság. Felvillan előttünk a világforradalom lenyűgöző perspektívája. Megvalósíthatjuk mindazt, amiről egykor álmodott Geyer Flórián és Dózsa György, Petőfi és Táncsics, Marx és Frankel Leó.
  Minden megváltozik egy pillanat alatt. A magyar kommunisták első nemzedékének egyszerre kell a múltat végképp eltörölni és egy új világot teremteni. A rendőrség helyébe a Vörös Őrség lép. A királyi hadsereg helyébe a Vörös Hadsereg, csillagosok és katonák ezrei.
  A minisztereket népbiztosnak nevezik, a kormányt Forradalmi Kormányzótanácsnak. Május elsején a Hősök téri szobrokat leborítják, és a munkásság új jelképei kerülnek helyükre. A balatoni villákat elveszik a gazdagoktól és a pesti proli gyereke üdül bennük.
  A munka joggá és kötelességgé válik. A Tanácsköztársaságban csak az ehet, aki dolgozik is. De mindenki dolgozhat. A joghoz a lehetőséget is megteremtik. Állami tulajdonba veszik az ipart, a kereskedelmet, a közlekedést, a 75 holdnál nagyobb mezőgazdasági birtokokat. Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás! Megvalósul a dolgozó ember álma. A Tanácsköztársaság megcselekszik még valami egészen fantasztikusat. Proletár, tanulj, ha élni akarsz! Tanulj, mától tiéd az iskola, tiéd az egyetem, tiéd a könyv! A tanácshatalom ezt üzeni azoknak a millióknak, akiktől évszázadokon át elzárták a tudást, a szellemi felemelkedés lehetőségét. És az emberek értik az üzenetet.
  A tanácskormány tesz még valamit, amire büszke lehet minden magyar. Szeged a franciák és a románok kezén van? Vegyük vissza! A Felvidéket cseh csapatok szállják meg? Vegyük vissza! Vissza az ősi magyar területeket! És a Vörös Hadsereg visszaszerzi a salgótarjáni iparvidéket, pár hét múlva pedig Miskolcot, és május végén elindul az északi hadjárat. A Vörös Hadsereg idegen segítség nélkül magyar területeket szerez vissza. A 20. században rajtuk kívül erre senki sem képes.
  A Tanácsköztársaság a magyar kommunisták első nemzedékének érdeme. Kun Béla, Szamuely Tibor, Korvin Ottó, Rákosi Mátyás, Lukács György, Karikás Frigyes, Vántus Károly és sokan mások örök időkre beírják nevüket a történelemkönyvekbe. A történelem majd szétdobálja őket a világban, de az már szinte nem számít. Sokuk számára ez a 133 nap életük csillagórája. És ők élnek a lehetőséggel, legjobb tudásuk szerint szolgálják a néphatalmat. Tettük példa számunkra, példa minden magyar kommunista számára. Őrizzük meg e nagyszerű emberek emlékét!
  A 20. századi magyar munkásmozgalom története a forradalmak és ellenforradalmak története. Kétszer győzünk és kétszer vernek le bennünket. 1919 tavaszán és 1948-ban mi győzünk. 1919 őszén és 1989-90-ben bennünket vernek le.
  Van, amikor sikerül megvédeni önmagunkat. 1919 nyarán elődeink leverik a dunai monitorok, az ellenforradalom támadását, 1956 őszén apáink és nagyapáink megvédik a munkás-paraszt hatalmat.
  1919 nyarán külföldi túlerő dönti meg a magyar munkások és parasztok hatalmát, s a tőkéseket juttatja hatalomra. 1989-90-ben a nyugati tőkés országok verik le az eddigi legsikeresebb és legeredményesebb szocialista kísérletet, a Magyar Népköztársaságot, s a hatalomba emelik a tőkéseket.
  A fő szerep a külföldé, de az árulók mindkét esetben ott vannak. 1919-ben a Tanácsköztársaság szociáldemokrata miniszterei összejátszanak a tőkés erőkkel, elárulják a hadsereg felvonulási terveit, szabotálják a néphatalmat. Évtizedekkel később, 1985-től az MSZMP szociáldemokrata tényezői összejátszanak az éledező liberális polgársággal és értelmiséggel, belülről rombolják a kádári pártot, végül átjátsszák a hatalmat a tőkések kezébe.
  A menlevelet mindkét esetben megkapják a tőkés rendtől.
  Ma újra egy nagy háború utáni időszakban élünk. A hidegháború megváltoztatta a világot. Az Egyesült Államokat egyeduralkodóvá, diktátorrá tette. A szocialista országokat leverték és gyarmattá változtatták. Amerika két évtizede dúskál a gazdagságban, és úgy érezte, mindent megengedhet magának. Lerohanta Jugoszláviát, Irakot, Afganisztánt. Szemet vetett Közép-Ázsiára, Iránra.
  De most baj van! Nagy baj! Amerika válságba sodorta magát a kapitalizmust. Eszeveszetten tömik a pénzt a bankokba, de mindez nem segít. A rendszer van válságban, csak radikális változás segít.
  Magyarország sodródik az árral. Mindent eladtak a külföldnek, nincs magyar termelés. Kiszipolyozták a népet, tömeges a nyomor. Nincs rend, nincsenek törvények, az állam nem működik. Mi lesz most?
  Most eldől, képes-e a magyar tőkésosztály megoldást találni? Képes-e rendet teremteni, törvényességet, fegyelmet? Képes-e nemzeti értékeinkre támaszkodva a nemzeti gazdaságot, a nemzeti kultúrát fejleszteni? Képes-e megvédeni Magyarországot környezetünk támadásaitól?
  A magyar kommunisták első nemzedéke 1918 októberében támogatta a polgári forradalmat. Mi ma készek vagyunk támogatni minden erőfeszítést, amely a magyar nemzet megerősítését, a magyar gazdaság megmentését szolgálja, minden olyan programot, amely jobb sorsot ígér a dolgozó millióknak is.
  De még valamit világosan szeretnénk kijelenteni. Elődeink készek voltak a forradalmi útra, a népi forradalom útjára lépni, amikor látták, hogy az emberek türelme véget ért, és az uralkodó elit nem képes megvédeni sem az egyes embereket, sem az országot. 90 éve, március 21-én a kommunisták teljesítették kötelességüket.
  Ma egyre többen vannak, akik nem képesek gondjaikat a kapitalizmus keretei között megoldani. Egyre többen vannak, akik nem tudnak, és nem akarnak ebben a rendszerben élni.
  A mi dolgunk ma az, hogy a magyar emberek előtt felvillantsuk a szocializmus lehetőségét. Igen, van más út, a szocializmus útja!