|
 Országunk
egyes számú
pojácája
ismét
nagyot alakított.
Kiállt
a kevéssé
sem tisztelt,
ám
szájtátó
publikum
elé,
és
vicceket
mesélt.
Na
jó,
nem túl
vidám
vicceket,
de ők egymás
közt
jót
röhögtek
rajta.
Mert
ugye senki
sem gondolja
komolyan,
hogy Gyurcsány
Ferenc hétfőtől
kilép
a politikából
és
hatalomnak-vagyonnak
kedélyes
búcsút
intve elmegy
melegebb
éghajlatra?
Ne adj’
Isten hamut
szór
szégyenében
a fejére,
amiért
az országot
a csőd szélére
kergette,
s elvonul
szerzetesnek?
Dehogy.
Megteremtette
az MSZP-s
Ferenc-rendjét,
amihez ragaszkodik
tűzön-vízen
át.
Megteheti:
két
évig
ő az úr
még
hatalomban
csücsülő
pártjában.
S amíg
ott vannak,
az történik
hazánkban,
amit ő mond.
S az a nép
még
teljesebb
kizsákmányolása,
megmaradt
javaink
eladása,
a haveri
körök
pénzelése.
Lehet,
holnaptól
nem ő a
Magyar Köztársaság
miniszterelnöke,
de még
ez sem biztos.
Ami biztos,
hogy bárki
is kerül
a bársonyszékbe,
azt fogja
tenni, amit
ő mond.
A párthűség
nem smafu,
főként,
ha nem az
eszme, hanem
a pénz
tart össze…
Viszont
smafu nekik,
ami az emberekkel
történik,
nem hallatszik
át
a követelés
a parlament
falain:
elég
volt!
Nem
bohóckodást,
„megélhetési”
bűnözőket
akarunk
látni
az országházban,
hanem felelősségteljes,
a népért,
az országért
tenni akaró
politikusokat!
CSEH
KATALIN
|
TÖRVÉNY
ÉS
ETIKA
Törvénysértés
nem
történt,
legfeljebb
etikai
szempontból
kifogásolható
az
említett
esemény
–
a
mai
hatalom
így
indokolja
csalásait,
lopásait,
visszaéléseit.
Ezzel
a
kinyilatkoztatással
azután
a
legsötétebb
korrupciókra,
maffiózós
esetekre
és
pénzügyi
manipulációkra
végérvényesen
fátyol
is
borul.
Teljességgel
érthető,
hogy
még
a
legégbekiáltóbb
bűnesetekben
is
„törvényesség”
érvényesül,
hiszen
a
törvényeket,
azok
kibúvóit,
értelmezhetőségeit
tisztakezű
képviselőink
a
saját
egyéni,
vagy
a
nagyburzsoázia
érdekeinek
megfelelően
alakítják
ki.
Az
a
körülmény
pedig,
hogy
szinte
minden
lényeges
cselekmény
nélkülözi
az
alapvető
erkölcsi
normákat,
még
a
vallásos
honatyákat
sem
zavarja.
Kárpótolja
őket
a
mértéktelen
jövedelemszerzés
öröme
és
a
bűnbocsánat
reménye.
Tanult,
választott
képviselők
képesek
cinikusan
kijelenteni,
hogy
a
törvény
és
az
erkölcs,
valamint
a
törvény
és
az
igazság
nem
feltétlenül
összetartozó
fogalmak.
Ez
nyílt
beismerése
az
elkövetett
szabadrablásuk
büntethetetlenségének.
Amilyen
a
törvényalkotás,
olyan
a
jogalkalmazás
is!
A
független
magyar
bíróság
kíméletlenül
elítéli
a
pitiáner
megélhetési
bűnözést,
ugyanakkor
módszeresen
szemet
huny
a
sokmilliárdos
sikkasztások,
csalások
és
más
jelentős
bűncselekmények
fölött,
melyekről
példatárat
lehetne
mellékelni.
Idén
tavasszal
egy
hét
leforgása
alatt
tusolták
el
a
Postabank-ügyet,
a
Globex-ügyet.
Semmit
sem
tesznek
a
Provident
uzsorakamataival
szemben,
szemet
hunynak
a
veszteséges
MÁV-
és
BKV-vezetők
kábító
összegű
végkielégítései,
a
parlamenti
képviselők
vagyonnyilatkozatai,
az
APEH-jutalmazások
fölött.
Az
egyszerű
állampolgárokra
persze
az
APEH
–
a
magas
prémiumok
reményében
–
súlyos
bírságokat
szab
ki!
Ez
lenne
hát
a
hőn
áhított
jogállamiság?
Immár
két
évtizede
tudnak
az
illetékes
hatóságok
az
egész
ország
helyzetét
befolyásoló
olaj-,
szesz-,
lakás-felvásárlási
és
egyéb
maffiák
működéséről,
amelyek
továbbra
is
zavartalanul
élvezik
rablásuk
eredményeit.
Pontosan
tudtak
az
intézményes
sikkasztásokról,
hiszen
jórészük
nemzetközi
elfogató
parancs
útján
került
horogra,
de
felelősségre
vonásuk
valahol
mindig
elakadt.
Magyarországon
20
éve
szinte
minden
törvényes,
ami
erkölcsileg
kifogásolható.
SZEMENYI
DEZSŐ,
SZÉKESFEHÉRVÁR
|
|
