Húsz
éve
történt
a
rendszerváltás.
Megérte?
|
|
![](../../allando_kepek/kiskep1.jpg)
|
![](../../allando_kepek/kiskep2.jpg)
|
![](../../allando_kepek/kiskep3.jpg)
|
![](../../allando_kepek/kiskep4.jpg)
|
Húsz
esztendeje,
1988-89-ben
ment
végbe
az
a
folyamat,
amit
kegyesen
rendszerváltásnak
szoktak
nevezni,
de
ami
nem
más,
mint
tőkés
ellenforradalom.
Észre
sem
vettük,
talán
el
sem
hittük,
hogy
szinte
a
szemünk
láttára
alakul
át
a
világ.
Sokan
hitték,
hogy
ez
az
új
világ
jobb
lesz,
jobban
fogunk
élni,
csupa
becsületes
ember
fog
bennünket
vezetni.
Sokan
hitték,
hogy
minden
marad
a
régiben,
visszük
magunkkal
azt,
ami
jó
volt
a
szocializmusban,
és
hozzátesszük
azt,
ami
jó
a
kapitalizmusban.
Nem
ez
történt!
Ma
rosszabbul
élünk,
mint
húsz
éve,
nemzedékek
nőnek
fel
munka
nélkül.
Bizonytalan
a
jövő,
aki
teheti,
az
külföldön
érvényesül.
A
következő
hónapokban
az
újságok
tele
lesznek
a
tőkés
rendszerváltást
magasztaló
írásokkal.
Újra
előkerülnek
a
húsz
évvel
ezelőtti
percemberkék,
a
mai
„nagyok”
meg
bizonygatják
a
két
évtizeddel
ezelőtti
döntés
helyességét.
Mi
is
írunk
a
rendszerváltás
eseményeiről.
Úgy,
ahogyan
mi
megéltük,
úgy
ahogyan
szerintünk
ténylegesen
történt.
És
mindig
feltesszük
a
kérdést:
megérte?
|
|
|
|
|
|
|
![](../../allando_kepek/kiskep5.jpg)
|
![](../../allando_kepek/kiskep6.jpg)
|
![](../../allando_kepek/kiskep7.jpg)
|
![](../../allando_kepek/kiskep8.jpg)
|
|
|
|
|
|
GRÓSZ
KÁROLY TITKOS
ÚTJA
KÁRPÁTALJÁRA
Húsz
esztendővel
ezelőtt,
1989. április
3-án
tett látogatást
Kárpátalján
Grósz
Károly,
az MSZMP
főtitkára.
Előtte sem
Rákosi
Mátyás,
sem Kádár
János
idején
nem kerül
sor ilyen
látogatásra.
Grósz
az első.
SIKAMLÓS
TEREPEN
Kárpátalja
1989-ben
még
a létező
Szovjetunió
része.
Területe
mintegy
13 ezer
négyzetkilométer,
közép-európai
méretekben
nem elhanyagolható.
Történelméről
az akkori
szovjet
források
annyit árulnak
el, hogy
a X-XI.
században
a Kijevi
Fejedelemség
része
volt, majd
„magyar
feudális
urak uralma
alá
került”.
A magyar
felfogás
viszont
már
akkor is
az volt,
hogy 895-ben
vagy 896-ban
a magyar
törzsek
itt, a Vereckei
hágón
át
érték
el Magyarországot.
Később,
amikor Szent
István
megszervezi
a vármegyei
rendszert,
két
vármegye,
Bereg és
Ung, éppen
ide esik.
Kárpátalja
később
a Habsburgok
által
uralt Királyi
Magyarország
része,
majd 1567-1648
között
Erdélyhez
tartozik.
Mindent
összevetve
1919-ig
Kárpátalja
így
vagy úgy,
de magyar
terület.
Akkoriban
ennek a
felfogásnak
nem nagyon
adtak hangot,
hivatalosan
semmiképpen
nem. 1919-ben
a burzsoá
Csehszlovákiához
kerül.
1938 novemberében
a bécsi
döntésben
Magyarország
Hitlertől
visszakapja,
és
a magyar
csapatok
bevonulnak.
Kárpátalja
történetének
lényegében
egyetlen
olyan vetülete
sincs, amely
ne lenne
érzékeny
valamelyik
itt élő
nemzetiségnek.
Grósz
látogatása
idején
mintegy
170 ezer
magyar él
itt.
GORBACSOV
GRÓSZ
MELLETT
![](grosz.jpg) Grósz
Károly
és
Mihail
Gorbacsov
|
Grósznak
szüksége
van hazai
pozícióinak
megerősítésére.
Április
12-én,
a Központi
Bizottság
ülésén
Grósz
majd elmondja:
„a párt
ideológiai,
politikai
és
szervezeti
válsága
tovább
tart”. A
Központi
Bizottság
ülése
előtt Grósz
Moszkvába
utazik.
Csak ketten
kísérik,
a KB Iroda
vezetője
és
külpolitikai
tanácsadója.
Március
23-24-én
Grósz
Moszkvában,
két
ízben
is találkozik
Mihail Gorbacsovval.
A helyzet
rendkívül
feszült.
Grósz
elmondja
a szovjet
vezetőnek,
hogy „március
15-ével
új
időszámítás
kezdődik.
Most már
nem csupán
vitákról,
hanem a
hatalom
megőrzéséről
van szó.
A cél:
a hatalmat
megtartani,
politikai
eszközökkel
megoldást
találni,
s elkerülni
a fegyveres
konfliktust”.
Grósz
elmondja,
hogy a hadsereg
egyelőre
támogatja,
de a párt
válsága
miatt itt
is válságosra
fordulhat
a helyzet.
Nincs rend
viszont
a belügyminisztériumban.
Horváth
István
belügyminiszter
ekkor már
nyíltan
Grósz
ellen van.
Gorbacsov
és
Grósz
egyetértenek
abban, hogy
az USA nem
akarja destabilizálni
a helyzetet,
de „teljesen
világos
az a szándékuk,
hogy Magyarországon
elősegítsék
a saját
politikai
elképzeléseiknek
megfelelő
fejlődési
út
megszilárdulását”.
Magyarul
ez a kapitalizmus
bevezetését,
a tőkés
ellenforradalmat
jelenti.
Gorbacsov
megnyugtatja
a magyar
vezetőt,
s közli:
„egyetért
azzal a
politikával,
amelyet
Grósz
elvtárs
képviselt
az MSZMP
KB február
10-11-i
ülése
előtt. Csak
egy cél
lehetett:
időt nyerni,
megnyugtatni
a társadalmat”.
Érezhető,
hogy Gorbacsov
segíteni
akar. Ekkor
még
relatíve
messze vagyunk
a máltai
találkozótól,
amikor Gorbacsov
és
Bush amerikai
elnök
megegyeznek
arról,
hogy felmondják
a jaltai
rendszert,
és
Kelet-Európa
amerikai
érdekszférába
kerül.
Erre majd
1989 decemberében
kerül
sor. Január
óta
azonban
már
Bush az
elnök.
Gorbacsov
óvatos,
mert a helyzet
egyre bonyolultabb.
Februárban
a szovjet
csapatok
20 év
után
kivonulnak
Afganisztánból,
de Grúziában,
amely akkor
még
szovjet
terület,
súlyos
zavargások
kezdődnek.
Áprilisban
Kínában
elkezdődnek
a zavargások,
amelyek
nyílt
ellenforradalmi
fellépéshez
vezetnek.
Gorbacsovnak
nem érdeke,
hogy Magyarországon
zavargások
legyenek.
Tudja: ha
az MSZMP
idő előtt
szétesik,
ellenőrizhetetlen
folyamatok
indulhatnak
el, ez pedig
összezavarná
Gorbacsov
terveit.
Grósz
egyebek
között
két
dolgot kér
Gorbacsovtól:
„bocsássa
rendelkezésünkre
azokat a
dokumentumokat,
amelyek
szétfoszlathatják
azt a mítoszt,
amelyet
Magyarországon
Nagy Imréről,
mint reformer
politikusról
igyekeznek
kialakítani”.
Gorbacsov
megígéri
a segítséget.
A dokumentumok
megjönnek
Moszkvából,
igaz, hogy
csak Nagy
Imre újratemetése
után.
Mindenesetre
kiderül
Nagy Imre
ügynökmúltja.
Grósz
felveti:
fontos segítség
lenne az
otthoni
belpolitikai
küzdelemben,
ha a nemzeti
ünnep,
a felszabadulás
előestéjén
Kárpátaljára
látogathatna.
Gorbacsov
nem csodálkozik
a kérésen,
s közli:
részéről
rendben
van, de
beszélni
kell Scserbickijjel,
az ukrán
párt
vezetőjével,
aki nem
biztos,
hogy el
lesz ragadtatva
az ötlettől.
Vlagyimir
Vasziljevics
Scserbickij
az Ukrán
KP első
titkára
volt 1972-től
egészen
1989-ig.
Scserbickij
ekkoriban
már
71 éves,
még
a brezsnyevi
gárdából
származik.
Tekintélyét
komolyan
megtépázta
a csernobili
katasztrófa
és
az a tény,
ahogyan
az ügyet
igyekeztek
eltitkolni.
Valóban
nincs elragadtatva,
de némi
ellenkezés
után
ő is belemegy.
Nem akar
Gorbacsovval
ujjat húzni.
TITKOS
LÁTOGATÁS
![](munkacs1.jpg) ![](munkacs2.jpg) A
munkácsi
Rákoczi-vár
Grósz
Károly
látogatásakor
és
ma.
A
kárpátaljai
magyarokkal
azóta
sem
törődik
senki
|
A
Politikai
Bizottság
március
28-án
dönt
arról,
hogy Grósz
vegyen részt
Záhony
városavató
ünnepségen.
Záhony
a magyar-szovjet
határállomás,
itt épül
ki a hatalmas
vasúti
komplexum,
amelyben
a széles
nyomtávú
szovjet
vagonokból
az európai
nyomtávú
magyar vagonokba
rakják
át
az árut.
Záhony
munkásmozgalmi
központ
is, rengeteg
vasutas,
munkás,
dolgozó
itt keresi
a kenyerét.
Grósz
nem szól
a kárpátaljai
látogatásról.
Április
3-án
délelőtt
Grósz
megtartja
beszédét
Záhonyban,
majd felül
a magyar
különvonatra.
Grósz
bizalmasai
és
a vonatvezető
kivételével
senki sem
sejti, hogy
a különvonat
nem Budapestre,
hanem Munkács
irányába
indul el.
Grósz
találkozik
a helyi
vezetőkkel,
ellátogat
az akkoriban
126 ezer
lakosú
Ungvárra,
Beregszászra.
Munkácson
felkeresi
Rákóczi
Ferenc egykori
várát,
amely akkoriban
szinte már
omladozik.
Mindezt
egy délután
alatt. A
kárpátaljai
magyarok
meghatóan
ünneplik
az MSZMP
főtitkárát.
Grósz
odahaza
már
elszokott
az ilyen
ünnepléstől.
Nincsenek
komoly tárgyalások,
de elég
a gesztus,
az esemény.
Grósz
megfogalmazza
a látogatás
üzenetét
is: ‚Kétségtelen,
hogy évtizedeken
keresztül
hallgatás,
indokolatlan
szemérmesség
vette körül
a kárpátaljai
magyarság
sorsát“.
UTÓSZÓ
Másnap
Budapesten,
a Szabadság
téren
a párt-
és
az állam
vezetői
hagyományosan
megkoszorúzzák
a szovjet
hősi emlékművet.
Pozsgay,
Szűrős mosolytalan
arcán
látni,
hogy Grósznak
sikerült
elrontani
örömüket.
A pártfőtitkár
arra a területre
lépett,
amelyet
ők szinte
kisajátítottak
maguknak,
a határon
túli
magyarság
ügyét.
A történetnek
itt nagyjából
vége
is. A Politikai
Bizottság
április
5-i ülésén
utólagosan
tudomásul
veszi a
látogatást.
Grósz
ellenfelei
lenyelik
a békát,
de nem felejtik
el. Két
hónap
múlva,
a KB júniusi
ülésén
revánsot
vesznek.
Grósz
a magyar
ügyhöz
nem tér
vissza.
Részben
azért,
mert nehezen
mozog a
számára
nem nagyon
ismerős
területen,
bár
elvileg
is, gyakorlatilag
is nagyon
fontosnak
tartja.
De döntően
azért
nem tér
vissza az
ügyhöz,
mert nem
marad rá
ideje. Hét
hónappal
vagyunk
a régi
MSZMP utolsó
kongresszusa
előtt. A
„nemzeti
kártyát”
a pártvezetés
nacionalista-revizionista
erői játsszák
ki, pontosabban
szólva,
játsszák
el. Grósz
azonban
megerősödve
érzi
magát
az MSZMP
KB áprilisi
ülése
előtt, és
újabb
rohamra,
kemény
csatára
szánja
el magát.
|