Beszélgetés Laczkó Balázs ügyintéző igazgatóval

A szobi Művelődési Ház sok érdeklődőnek kínál változatos programot. Ahogyan az igazgató mondja: „mindig megtaláljuk a módját annak, hogy senkit ne utasítsunk vissza”. Itt változó és állandó programok szövik át az esztendőt: néptánc, modern tánc, mazsorettek, hastánccsoport, rajzkör és nyugdíjasklub is dolgozik. Senki sem zavarja a másikat.

 Napjainkban, mikor a kisebb településeken megszüntetik mindazt, ami a közösségi élethez és az emberek testi-lelki egészségéhez elengedhetetlen, kellemes élmény belépni egy elfogulatlan, tiszta házba, amelynek fiatal vezetője az emberek szolgálatára esküdött, s teszi ezt meglepő alázattal, a művelődés, irodalom és szórakoztatás érdekében.
  Rendezett művelődési ház hívogat Szob központjában. Bent zene szól, éppen a mazsorettek próbálnak. Laczkó Balázs nyit ajtót és bevezet csendes irodájába, amelynek falain folyamatosságot idéző képek vonzzák a tekintetet. Pár pillanat múlva többen is kopognak. A Kárpátia zenekar lép fel a napokban, és jegyek, plakátok iránt érdeklődnek.

– Tesznek különbséget a zenekarok között? A Kárpátia jobboldali zenekar...

– Nálunk bárki felléphet, ha betart bizonyos szabályokat. Ez a kultúra szigete és nem a politikáé, itt nincs jobb és baloldal. Tavaly nagy volt az érdeklődés a koncert iránt. Most is közel háromezer embert várunk Szobról és környékéről. A környező országokból is jönnek, például Szlovákiából. Lehet, hogy holnap mások jelentkeznek, és ha van hely, akkor várjuk őket. Persze mindig megtaláljuk a módját annak, hogy senkit ne utasítsunk vissza. Jönnek jobboldali fellépők, de a helyi munkáspártiakkal, s vezetőjükkel, Nagy Sándorral is jó kapcsolatot ápolunk.

– Zsúfolt itt az élet?

– Heti állandó programok szövik át az esztendőt: néptánc, modern tánc, mazsorettek, de hastánccsoport is dolgozik. Természetesen van rajzkör és nyugdíjasklub. Senki sem zavarja a másikat. Idényszerűen vannak farsangi és más rendezvények. Tavaszra gyermekszínházi előadásokat tervezünk, ahol a kötelező olvasmányok kelnek életre. A szobi kistérség minden lakójának megpróbáljuk kielégíteni az igényeit, mert legközelebb Vácott van művelődési ház.

– Szép hivatás egy művelődési intézmény igazgatójának lenni...

– Hát nem egészen vagyok az! Az igazgatónő szülési szabadságát tölti, így esett rám a választás, az ő javaslatára, hogy addig vezessem az intézményt. Nagy öröm számomra, szeretem ezt a munkát. Gyakorlatilag ketten dolgozunk, én teljes munkaidőben, munkatársam 4 órában. Közben szakmailag is képzem magam. A Zsigmond Király Főiskola végzős művelődésszervező hallgatója vagyok.

– Ez nem egy jól fizető állás!

– A közalkalmazotti bértábla szerint fizetnek. Ezt a munkát elhivatottságból kell, és csakis így lehet végezni. Szeretni a kultúrát és az embereket... Itt nincs szombat, vasárnap, ünnepnap. Programok szerencsére mindig vannak, és ez így van jól!

– Mostanában újították fel az előteret?

– Szépülgetünk lassan. Kicserélték a villamoshálózatot is. Az önkormányzatnak is szívügye a kultúra, az egész előteret rendbe hozattuk segítséggel. A büfét üzemeltető cég is hozzájárult. Ez az összefogás szép, nemes példája.