AZ EMBER A LEGFONTOSABB ÉRTÉK!

Tóth László, mint sokan mások, keserűen szembesült a jelen rémségeivel. Ahogyan elmondja: „Az elmúlt néhány esztendőben az enyészet és a pusztulás vette birtokába országunkat. Az éltető üzemek sorra bezártak. Utcára tesznek tízezreket, kétségbeejtő helyzetbe hoznak családokat. Mindenütt a ború, az erőszak és a bizalmatlanság uralkodik. Az emberek bezárkóztak önmagukba, szégyellik kilátástalan helyzetüket, eladósodott voltukat.”

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– A családunkban anyai nagyszüleim aktív párttagok voltak. Szüleimtől megta­nultam, hogy a munka a legfontosabb része az ember életének. Ennek alapján is ítélik meg az embert, az emberi jellemet. Eddigi életem Salgótarjánban, a szocialista mintavárosban éltem le. Minden emlékem, csodálatos gyermekkorom a szocializmus építésének termékeny korszakához fűződik. Emlékszem, hogyan épültek a lakások évről-évre, szebb és modernebb lett a város, az ország. Mindent a bizakodás, a jövőbe vetett hit itatott át. Ma már máshogy van… 2005 áprilisa óta vagyok a Munkáspárt tagja. Jelenleg Salgótarján déli alapszervezetének a titkára.

– Mi a véleményed az elmúlt idők változásairól?

– Az elmúlt néhány esztendőben az enyészet és a pusztulás vette birtokába országunkat és városunkat. Az éltető üzemek sorra bezártak. Amit kiárusítottak a külföldi tőkéseknek, napjainkban zárnak be, és tesznek utcára tízezreket, hoznak kétségbeejtő helyzetbe családokat. Mindenütt a ború, az erőszak és a bizalmatlanság uralkodik, az emberek bezárkóztak önmagukba, nem szívesen nyílnak meg, szégyellik rettenetes, kilátástalan helyzetüket, eladósodott voltukat.

– Mi a legfontosabb érték az életedben?

– Az embert tekintem a legfontosabbnak az életben, mint az élet értelmét. A gondolkodó, embertársain segítő embert, a kommunistát. Hiszem, hogy a tömegek elkezdenek gondolkozni, felébredni és cselekedni egy méltóságteljes, emberi élet érdekében.

– Úgy tudom, zenerajongó vagy…

– Szeretem a komolyzenét, kedvenceim a Wagner-operák. Minden kulturális és művészi irányzat érdekel. A történelmet is nagyon kedvelem, megismertet múltunkkal, az emberiség múltjával és betekintést enged a jövőbe. Tanulmányozása során olyan tapasztalatok birtokába jutunk, amelyeknek a mindennapi politikai munkában hasznát vesszük.

– Milyen irodalmat olvasol?

– Egyszerre több könyvet is szoktam olvasni. Mindig a hangulatomhoz igazítom, hogy mit választok. Sajtótermékek közül csak A Szabadságot olvasom, mert ebből tudom meg az igazságot. Idősebb elvtársaimtól szerzem be a kommunista irodalmat. Nagyon örülök a Szikra Könyvkiadó által kiadott könyveknek.

– Gyakran látunk fővárosi rendezvényeken....

– Meggyőződésem, hogy kommunista kötelességünk mindenhol ott lenni, ahol a munkásosztály helyzetéről van szó – erről csak a Magyar Kommunista Munkáspárt rendezvényein lehet tudomást szerezni, s a teendőinkről is ugyanitt. Feltöltenek, a hétköznapi harcok megvívásához adnak energiát. Jó érzés találkozni az ország többi részeiről érkező elvtársakkal. Hasonlóak, mint az elnöki látogatások. Építkezni lehet és kell is belőlük. Fontos, hogy jelen legyen a párt az élet minden területén, mert csak így ismerhetnek meg bennünket az emberek. Rendszeressé kell váljanak a szórólapozások és az élő agitáció. Egyszer a biztosítónál volt dolgom, és finoman céloztam kommunista meggyőződésemre. Nem zárkózhatunk be! Mindenhol és minden időben ki kell állni „mint a kémény” – ahogyan egyik kedvenc költőm, József Attila írja.

– Hogyan értékeled a Baloldali Front helyzetét?

– Nagy munka vár ránk. Lényeges változás, hogy hangsúlyt kaptak a nemzeti ügyek, a belpolitika. Önállóbb és nagyobb munkát végeznek a vidéki szervezetek, jobban bekapcsolódnak a pártmunkába is, így a kopogtatócédulák gyűjtésébe, megemlékezéseken való részvételbe és a hősök sírjainak ápolásába.

– Szélsőségesnek nevezik a Frontot...

– Az a szélsőséges, aki árt a nemzetnek, s ez mindenképpen a jelenlegi kormány. Természetesen, míg emelkednek az árak, „oszd meg és uralkodj” alapon kormányoznak, fennáll a szélsőségesek megerősödésének a veszélye. Ennek az áldatlan állapotnak kellene minél hamarabb véget vetni, s ez rajtunk is múlik, a mi munkánkon, a mi szereplésünkön.