PÁRTSZAKADÁST!
PÁRTSZAKADÁST!

Húsz esztendővel ezelőtt, 1989. április 12-én tartotta ülését az MSZMP Központi Bizottsága, amelyen újraválasztják Grósz Károlyt, mint főtitkárt, és új csúcsvezetőséget is választanak. A KB ülése erőtlen kísérletnek bizonyul az ellenforradalmi folyamat feltartóztatására.

KIK A FELELŐSEK?

Grósz új vezetést akar a párt élére. A gond azonban az, hogy nincsenek igazából megbízható káderei, és bátortalan az ellenfelei elleni támadásban. A Központi Bizottság ismét őt választja meg a párt főtitkárának, ami jelzi, hogy a párt – minden fenntartása ellenére – bízik benne. Grósz ekkor 59 éves.
  A jelölő bizottságot Váncsa Jenő vezeti, aki élvezi Grósz bizalmát. Ekkoriban 60 éves, a mezőgazdasági tárca tekintélyes vezetője. Váncsa formálisan teljesíti Grósz elvárásait, de a lényegről ő sem beszél. Nem mondja meg, hogy aki kimarad, miért marad ki, aki bejön, miért jön be. Szó sincs az alapvető kérdésről, a szocializmus és a kapitalizmus kérdéséről. Váncsa Jenő például azt mondja: a „kimaradásra javasolt elvtársakkal szemben semmiféle politikai fenntartás nem merült fel”. Felmerül a kérdés: miért menesztik Bereczet és miért nem menesztik Pozsgayt?
  1988 májusában az a pártértekezlet, amelyen Kádárt felmentik, 11 fős Politikai Bizottságot választ. Grósz úgy akarja megváltoztatni a belső erőviszonyokat, hogy csökkenti a létszámot. Ezt el is éri. Az új Politikai Bizottságban csak 9 tag van. A kérdés az, hogy ki nem kerül be a régiek közül és tud-e megfelelő újakat hozni? Az új vezetésbe nem kerül be Berecz János, aki 59 éves, és minden tévedése ellenére az akkori pártvezetés baloldali, marxista erőihez tartozik. Berecz kiiktatásával Grósz elveszíti centrum szerepét, maga válik a vezetés balszárnyává, s ezzel együtt fokozatosan a szélre szorul. Nem kerül be Lukács János sem. Lukács 54 éves, eredetileg kőműves, a kádári időszak végén a Baranya megyei első titkár. Izig-vérig kommunista, igaz, hogy KB-titkárként erőtlen vezető. Kiesik a vezetésből Csehák Judit is, aki ekkor 49 éves, és egészen az Antall-kormány megalakulásáig egészségügyi miniszter. A Grósz mellett álló csapatból nem kerül be Szabó István sem, aki ekkor már 65 éves, s a magyar mezőgazdaság egyik kiemelkedő személyisége. Szabó józan paraszti meglátásai azonban kevesek a kulisszák mögötti kíméletlen harchoz.

  Az új vezetésbe két új ember kerül be, mondhatni egy-egy arányban. Grósz támogatói közül bekerül Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság első titkára. Jassó 53 éves, eleinte pedagógus, de élete nagy részét a párt- és állami apparátusban tölti. Grósz is itt ismeri meg. A Politikai Bizottságba kerül Vastagh Pál 43 éves jogász is, a Csongrád megyei pártbizottság vezetője, aki szavakban támogatja Grószt, a valóságban a Pozsgay-Nyers vonal híve.
  A Politikai Bizottság régi és újjáválasztott tagjai közül Tatai Ilona, a TAURUS 54 éves vezérigazgatója Grószt támogatja, de nem ismeri ki magát a pártban, nem tudja felvenni a harcot olyanokkal, mint Pozsgay vagy Nyers. Grósz később Moszkvába jelöli nagykövetnek, de a pártellenzék megakadályozza. Iványi Pál, a KB 42 éves titkára, volt budapesti tanácselnök a gazdaságpolitikát viszi a vezetésben, végig kitart Grósz mellett, de nem eléggé karizmatikus. Hámori Csaba, 41 éves, aki a KISZ első titkári tisztségébe bukik bele, és a Pest megyei pártbizottság első embere lesz, csak elvben támogatja Grószt, a gyakorlatban nem.
  A másik oldalon viszont maradéktalanul ott a régi csapat. A 66 éves Nyers Rezső, aki már Kádárral szemben is fellép, és akarata ellenére megszervezi a szociáldemokrata szerveződést, majd 1989 októberében az MSZP elnöke lesz. Pozsgay Imre, 56 éves, a nacionalista-revizionista vonal, a reformkörök vezére, és természetesen a miniszterelnök, a 41 éves Németh Miklós, a tényleges hatalom birtokosa.
  A Központi Bizottságba bekerül a 42 éves Barabás János, a budapesti pártbizottság titkára, aki hamarosan előlép KB-titkárrá. Később az MSZP egyik szürkeeminenciása, a Hungexpo vezérigazgatója, számos felügyelő bizottság tagja. Gábor András, 59 éves, a Tungsram vezérigazgatója. Később nevéhez fűződik a „Tungsram sikeres privatizálása”. Jelenleg a Credicet Rt. elnök-vezérigazgatója, az Újpalotai Befektető Kft. ügyvezető igazgatója és a PilisPack Csomagolástechnikai Rt. FB elnöke. Gyuricsku Kálmán, 45 éves, a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első titkára is ott van, később főiskolai tanár lesz. KB-taggá választják Karvalics Ferencet, a Zala megyei pártszervezet 48 éves vezetőjét. Ekkor lesz KB-tag Kiss Péter, 30 éves, a KISZ budapesti főnöke, jelenleg az MSZP egyik kulcsfigurája, Kovács László 50 éves külügyminiszter-helyettes, később az MSZP elnöke, ma EU-biztos. Bekerül Major László, 45 éves, a KB-Iroda vezetője, Grósz bizalmi embere, Mádliné Maár Ilona, 35 éves, a dunaújvárosi pártszervezet vezetője, később a BME Humán Intézet igazgatója, és Vastagh Pál is, aki, mint tudjuk, ekkor 43 éves. Egyetlen egy szem munkást vesznek be a nevében még munkáspártba, Lenkei Csabát, a salgótarjáni síküveggyár 42 éves villanyszerelőjét. Ő ma is villanyszerelő. Salgótarjánban!

TEHETETLEN KÖZPONTI BIZPTTSÁG

A döntéseket végül is a Központi Bizottság hozza, amely ekkoriban több mint száz fős. A KB-tagok hosszú vitát folytatnak arról, hogy hány tagú legyen a Politikai Bizottság, válasszák vagy kooptálják az új KB-tagokat. Kállai Gyula, a magyar kommunista mozgalom nagy öregje kimondja, hogy dönteni kell végre, és Grósz mellé kell állni. Borbély Sándor, a Munkásőrség parancsnoka támogatja. Szabó István is nyíltan beszél arról, amiről eddig hallgatnak: inkább szakadjon a párt!
  A KB-tagok közül sem beszél senki a tőkés ellenforradalom nyilvánvaló veszélyéről, mintha nem is tartanák veszélynek. A sorok között azonban érződik, hogy a Központi Bizottság közel áll a szakadáshoz. A táborok nem képesek egymást meggyőzni, nyilván nem is lehet. A KB-tagok között sok a naiv, ingadozó, bizonytalan. Akik mellé állnak, azok nyernek.
  Grósz többször is hozzászól. Helyzetét gyengíti, hogy Horváth Ede, a Rába nagy tekintélyű vezérigazgatója felveti, hogy jobb lenne, ha nem vállalná a főtitkári tisztet. Grósz helyzetét az is nehezíti, hogy hívei hallgatnak, nem szállnak be a csatába, csak a szünetekben megy a duruzsolás.
  A békéltető szerepében Németh Miklós lép fel. Ellenzi a pártszakadást, mondván, mit szól a Nyugat, és egyébként is, a KB reformpárti. Felszólal Pozsgay is, aki kerek-perec tagadja, hogy bármiféle platformról, vagy külön programról lenne szó. Síkra száll az egységes párt mellett. Ahogy mondani szokás: hogy nem szakad le a plafon!
  A jó ügyet nem segíti Kádár János felszólalása sem. Kádár váratlanul jelenik meg az ülésen, beszéde egy idős, vívódó ember felszólalása. De erről majd külön.

A VÉG

Grósz nem használja ki a lehetőséget. Nem tesz kísérletet ellenfelei eltávolítására, s nincs pártszakadás sem. Igaz, mentségére legyen mondva, hogy senki más sem él a lehetőséggel. Április 19-én, a Politikai Bizottság következő ülésén minden úgy megy tovább, mintha semmi sem történt volna. A PB tagjain kívül ott vannak a Központi Bizottság titkárai, Berecz János, Fejti György, a Népszabadság főszerkesztője, Borbély Gábor, Lukács János, aki ekkor a Központi Ellenőrzési Bizottság elnöke, és Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, és Nagy Imre, a KISZ KB első titkára is. A PB megvitatja a kétkamarás parlament lehetőségét, a köztársasági elnökválasztás elveit. Elfogadják az MSZMP káderhatásköri listájának módosítását. A PB jóváhagyja a KISZ soron következő kongresszusára teendő személyi javaslatokat, egyebek között Gyurcsány Ferenc jelölését a KISZ elnök-helyettesének.
  Grósz ellenfelei gyorsan magukhoz térnek. Júniusban a Központi Bizottság ülésén kierőszakolják a 9 tagú Politikai Bizottság felhígítását 21 tagú Politikai Intéző Bizottsággá. Nyers Rezsőt pártelnökké választják, ezzel ismét létrehozzák a kettős hatalmat. Kiírják a kongresszus időpontját 1989. október 7-re. Ez lesz a régi MSZMP utolsó kongresszusa.