Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

A NAGYTŐKE KORMÁNYA

A Bajnai-kormány alapvető baja nem az, hogy kikből áll, hanem, hogy egyáltalán létrejött. Bárki bármit is mondjon, egy szabályos parlamenti választás tisztább helyzetet teremt. Nem is értem, hogy az MSZP miért ragaszkodott ehhez a megoldáshoz. Antall József halála után az MDF sem rendezett előrehozott választást, hanem inkább elfogadtatta Boross Péter kormányát. Néhány hónappal később, 1994-ben így is, úgy is megbuktak. Nagy valószínűséggel ez most sem lesz másként.
  Medgyessy Péter bankárból lett miniszterelnök, de azért volt hosszú politikai múltja. Gyurcsány Ferencnek volt közismert KISZ-es múltja is, de a döntő azért mégiscsak az, hogy ő a rendszerváltás után meggazdagodott nagytőkés réteg képviselője. Személyében a nagytőke először döntött úgy, hogy az ország irányítását nem bízza politikusokra, hanem közvetlenül saját kezébe veszi. A Bajnai-kormány tagjainak már zöme ilyen, a nagytőkések kormánya. A gazdaságból jöttek, maguk a nagytőkés réteg részei.
  Bajnai milliárdosként lett már miniszter is, ma se nagyon lehetnek kenyérgondjai. Vahl Tamásból most már nem lesz gazdasági miniszter, de azért tény, hogy olyan cégeket képviselt Magyarországon, mint a Siemens, az IBM, a Berliner Bank. Oszkó Péter pénzügyminiszter a Deloitte multinacionális cég elnök-vezérigazgatója volt eddig. Honig Péter az utóbbi időben a Budapesti Erőmű második embere volt. A Budapesti Erőmű csak nevében magyar, a valóságban a multinacionális EDF csoport tulajdona. Valahogy nem nagyon találni az új miniszterek között olyanokat, akik tisztán magyar vállalkozóként, a magyar szellemi tudást, ipari hagyományokat kamatoztatva léptek volna előre. Balázs Péter külügyminiszter érdekes figurája ennek a kormánynak. Nem vitás, profi. Ő azonban a Mr. Európa, az EU-csatlakozás nagy előkészítője, annak a csatlakozásnak tevékeny részese. Ma már látjuk, hogy ezzel a csatlakozással a tehetősebbek jártak jól, a dolgozó tömegek nem.

A HATALOM ÉS A FOGORVOS

Nekem a régi rendszer kultúr-politikusa és szürke eminenciása, Aczél György mondogatta, hogy nem lehet jó ember az, aki nem fél a fogorvostól és a hatalomtól. Ő Péter Gáborra, az 1950-es évek Államvédelmi Hatóságának nagyhatalmú vezetőjére célzott, aki már az illegális mozgalomban is arra készült, hogy egyszer a politikai rendőrség feje lesz. A történet annak kapcsán jutott eszembe, hogy Ficsor Ádám úr lett a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter. Példátlanul fiatalon, 29 évesen. Katona Béla, a Horn-kormány hasonló minisztere például már 50 éves volt, amikor elnyerte a tisztséget, de a közvetlen előd, Szilvásy György is elérte a 49-et. Mondhatni, hogy a Fidesz is adott erre, mivel Kövér László is közeljárt már a negyvenhez. Nem tudom, hogy Ficsor Ádám fél-e a fogorvostól, de a hatalomtól láthatóan nem fél. Egyébként nem vállalta volna el 29 évesen a titkosszolgálatok felügyeletét. Persze nem neki kell hírszerzőként információkat gyűjteni, és a kémek, terroristák meg egyéb államellenségek elfogása sem az ő dolga. De mégiscsak ő a polgári titkosszolgálatok irányítója. A titkosszolgálatokkal minden kormány olyan hatalmat kap a kezébe, amelyet a nép semmilyen módon nem tud ellenőrizni. A parlamenti bizottság tagjai talán igen, de szerintem ők se nagyon. Vagy, ha igen, azt nem kötik az orrunkra. A nagyon titkos hatalommal nagyon könnyű visszaélni, és vissza is éltek már az EU-ban is, idehaza is.

A KIENGEDETT NADRÁGSZÍJ

Kiss Péter az MSZP megkerülhetetlen figurája. Fizikailag is, hiszen még egy ember nem fér el mellette a kapuban. Politikailag is. Budapest utolsó KISZ-titkára a rendszerváltás óta már volt szinte minden. Horn kormányában munkaügyi miniszter. Gyurcsánnyal szemben volt ő már miniszterelnök-jelölt is, aztán félretették. Nem szervezett pártellenzéket, nem állt egy új baloldali mozgalom élére, hanem beállt Gyurcsány mellé kancelláriaminiszternek. Most is sokan benne látták az új miniszterelnököt, de nem jött be. Kiss Péter most sem sértődött meg, mondván a kis hal is jobb, mint a semmi. Most az MSZP és Bajnai nagy bűvész-trükkjének részese is ő lett. Bajnai és nagytőkés társai szépen meghozzák a korlátozó, megszorító intézkedéseket, Kiss Péternek meg az a dolga, hogy lefolytassa a szükséges „társadalmi egyeztetéseket”, azaz megetesse a szakszervezetekkel, civilekkel és általában az emberekkel, hogy ez így van rendjén, ez a helyes, ezt kell csinálni, igenis meg kell húzni a nadrágszíjat. Nem akarom Kiss Pétert bántani, de ránézve, normális embernek valahogyan nem az jut eszébe, hogy ő is meghúzta a nadrágszíjat. Inkább az, hogy lassan nem lesz hova kiengedni, mármint a derékszíjat.

THÜRMER GYULA