NEM AZ EGYES KORMÁNYOK,
EZ A RENDSZER ROSSZ!

Kiss Tamás ötéves volt a rendszerváltás idején, mégis meggyőződése, hogy ez volt az egyik legmeghatározóbb esemény az elmúlt évtizedekben. „Egy sikertörténetnek lett vége 1989-ben, egy rendszernek, amelyet hazug propagandával lehetett megdönteni, és ami után betegségek, pusztulás, háborúk és erkölcsi fertő lepte el a világot. Húsz év óta nem tudunk mit kezdeni a kapitalizmussal. Az államadósságunk megsokszorozódott, teljesen a feje tetejére állt a világ. Itt csak a bűnözőknek, a multiknak és a senkiháziaknak van joga!” – vallja őszinte felháborodással.

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Sokáig aktívan leveleztem a Fronttal. Ott és akkor ragadt rám a Szputnyik név is. Ennek előzménye, hogy már 13 évesen érdekeltek a világban végbemenő események, mondhatni folyamatosan formálódtak, majd alakultak ki véglegessé nézeteim. Nagyon foglalkoztat a XX. század történelme és a napi politikai események. Az ezekhez kapcsolódó kérdésekre a Munkáspártban kaptam választ, amely egyetlenként képviseli a szocializmust. Ennek mentén kristályosodott ki értékrendem, az igazságosság, a tisztesség, a szolidaritás alapelvei.

– Családod hogyan viszonyul politikai meggyőződésedhez?

– Büszke vagyok dédnagyapámra, aki részt vett az Adrián, a Szent Lászlón egy matrózlázadásban. Ő ’56-os kommunista, aki súlyosan megsérült az ellenforradalmárok barbár támadása során. Akit félholtan löktek be egy árokba...
  Egy olyan családból származó ember, aki ’45-öt felszabadulásként élte meg – meggyőződésem, hogy ma is ők vannak túlnyomó többségben, csak egyesek hajlamosak „felejteni”. Sosem fogja az úri rendszert éltetni. Fordítva is így van. Akinek a családja földbirtokos, gyártulajdonos, szemellenzős kispolgár, vagy az emberek sorsával mit sem törődő hivatalnok volt, annak a szocializmus nem tetszett. Szüleim hasonló meggyőződésű emberek, mint én. Sosem volt probléma a nézeteimből.

– Mi a legfontosabb érték az életedben?

– A hazaszeretet és a népek barátsága. E kettő nem is létezhet egymás nélkül, külön-külön mindkettő tévútra vezet. A másik az erkölcs. Mit értek ezen? Egy olyan világot, ahol az emberi értékek dominálnak, nem a pénz és a hataloméhség vezérel.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Szeretek túlélőtúrázni, súlyt emelni és olvasni. Főként azonban tájékozódom a világ dolgairól, szívesen olvasok gazdasági elemzéseket. Politikai munkát, konkrétan pártmunkát végzek – ez is szabadidőmben történik, amiből pillanatnyilag kevés van, hiszen végzős egyetemi hallgató vagyok.

– Mi a véleményed az elmúlt idők változásairól?

– Ötéves voltam a rendszerváltás idején, így erről tudatos emlékeim sajnos – vagy szerencsére – nincsenek. Mégis, mindent ehhez az eseményhez kell, hogy kössek, mert meggyőződésem, hogy ez volt az egyik legmeghatározóbb esemény az elmúlt évtizedekben. Egy sikertörténetnek lett vége 1989-ben, egy rendszernek, amelyet hazug propagandával lehetett megdönteni, és ami után betegségek, pusztulás, háborúk (így Jugoszláviában) és erkölcsi fertő lepte el a világot.
  Húsz év óta nem tudunk mit kezdeni a kapitalizmussal, az agyon istenített Antall-kormány idején csaknem másfél millió munkahely szűnt meg, és szétverték a szövetkezeteket. Most spanyolviaszként kezdik újra feltalálni, hisz nyugaton is működik, jééé! Az államadósságunk megsokszorozódott, teljesen a feje tetejére állt a világ. Itt csak a bűnözőknek, a multiknak és a senkiháziaknak van joga!
  Ennek a sok kártételnek most beérett a gyümölcse. Nincs termelés, nincs miből előállítani a GDP-t, nincs több hitel. Vagyis van, de arra kell költeni, amire akarják a bankok. Ők a világ urai. Még... Lássunk tisztán! Nemcsak az egyes kormányok, hanem a rendszer rossz, ezt kell gyökeresen megváltoztatni. Eljött a kapitalizmus általános válsága, amire vártunk, csak nálunk, Magyarországon ez sokkal rosszabb, mint másutt. Mi még a kapitalizmusba is nagyon rosszul ugrottunk bele. Véget kell vetni ennek! Nem lesz egyszerű, de elszántak vagyunk. Eddig nem kavartuk fel a langyos állóvizet, de..!