Kém vagy hírszerző, ügynök vagy hazafi? Az öt kubai férfit bő egy évtizede tartóztatták le Kaliforniában, ahol a szigetország elleni terrorakciókra készülő szervezetekbe épültek be. Az amerikai demokratikus bíróság a „kubai ötöket” egy kémhálózat részeként, 2001-ben ítélték el elsőfokon, a floridai Miamiban. Mind a huszonhat vádpontban, köztük összeesküvésben is bűnösnek találták, és egy esetben dupla életfogytiglani, kettejüket illetően életfogytiglani, a további két vádlott esetében pedig 19, illetve 15 év börtönbüntetésre ítélték őket. Azóta embertelen körülmények között raboskodnak, magánzárkákban töltik napjaikat. Családjaik nem látogathatják őket, és semmilyen engedményt nem kapnak.
  Ez volt az egyetlen amerikai büntetőeljárás, amelyet az ENSZ Emberjogi Bizottsága valaha is bírált. Most tíz Nobel-díjas, köztük Günter Grass német és Nadine Gordimer dél-afrikai, Wole Soyinka nigériai, José Saramago portugál író, valamint José Ramos-Horta, Kelet-Timor államfője kérte az ítélet felülvizsgálatát. A beadványok aláíróihoz az Európai Parlament törvényhozóinak százai és a világ más parlamentjei is csatlakoztak, köztük az Európai Parlament két korábbi elnöke és három jelenlegi alelnöke, csakúgy mint számos Egyesült Államokbeli és más ország ügyvédi kamarája és emberi jogi szervezete.
  Rövidesen kiderül, hogy miképp működik a valóságban az amerikai igazságszolgáltatás.
  A Munkáspárt szolidaritást vállal a kubaiakkal! Támogatja a kubai hazafiak ügyét, tiltakozik méltánytalan elbírálásuk ellen, melyért már több ezer aláírást gyűjtött össze az öt hős érdekében.

 A nyugat-európai baloldal hajlamos elérzékenyülni Barack Obamától. Az új amerikai elnök látványosan kezet fog Hugo Chavezzel, elismeri, hogy merő csőd volt az Egyesült Államok Kuba-politikája. Szenátorait is elküldi Havannába, mostantól majd lehet ajándék-csomagot küldeni a Karib-tengeri országba, az amerikai tőkét sem korlátozzák kubai vásárlásokban.
  Mi történik? A fekete bőrű demokrata szebbé teszi a világot? Mese! Hollywoodi színjáték.
  Barack Obama, illetve külügyminisztere, Hillary Clinton ugyanúgy el akarja pusztítani a kubai kommunizmust, mint elődei. Például a demokrata idol, John Fitzgerald Kennedy, akinek drámai halála aligha feledteti a Disznó-öböli akcióra, Castro meggyilkolására kiadott parancsát. S aki minden további nélkül atomháborúba taszította volna a világot, mert képtelen volt eltűrni egy kis ország függetlenségét, önrendelkezését.
  Obama és Clinton okosabb nála. Sok eredetit persze ők sem találtak fel. A kelet-európai receptet alkalmazzák Kubára, Venezuelára. Furkósbot helyett mézesmadzag. Fegyver helyett pénz.
  Fidel Castro egyenes választ adott: nem kérünk az amerikai alamizsnából. Ha Obama őszintén barátkozni akar, Kuba nyitott rá. Azonban a demokrácia és az emberi jogok védelmének érdekében Obamának ígéretet kell tennie arra, hogy a jövőben az Egyesült Államok tartózkodik az olyan erőszakos beavatkozásoktól, melyekre az elmúlt húsz év során többször sor került Közép-Amerikában. Mint például Guatemala lerohanása a szocialista reformok bevezetését követően; vagy mint a kontrák kiképzése a nicaraguai szandinisták mozgalma ellen a ’80-as években. Félő azonban, hogy „az Obama által áhított változások a kapitalista rendszer ellentmondásainak csapdájába kerültek”.
  Obama természetesen hallgatott. Mint ahogy az amerikai államok hétvégi csúcsán sem voltak képesek egységes nyilatkozat elfogadására: az sértette volna Washington érdekeit.
  Castróhoz hasonlóan Hugo Chavez sem „amatőr”. A venezuelai elnök barátkozott, de üzent is, amikor a Latin-Amerika nyitott erei - egy kontinens kifosztásának öt évszázada című kötetet adta át az amerikai elnöknek. Az uruguayi szerző, Eduardo Galeano esszéje az Egyesült Államok térségbeli gazdasági és politikai beavatkozásának történetét taglalja…