Megalkudni vagy sem? Érdemes-e egy olyan szervezetben szerepet vállalni, amely messze nem kommunista, ráadásul semmilyen taktikai vagy stratégiai előnnyel sem kecsegtet? A válasz: nem! A Munkáspártnak nincs miért maradnia az Európai Baloldali Pártban.

Az Európai Baloldali Párt (EBP) 2004 májusában jött létre. Ne szépítsük, nem magas erkölcsi érdekek vezették a megalakulást, azok csak a dokumentumokban voltak – akkor még ott, legalább. Az uniós pártot az egykor volt „nyugati nagy kommunista pártok” hozták létre. A francia KP, az olasz KP (Rifondazione) és a spanyol Egyesült Baloldal, valamint az akkori német Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS). Utóbbinak a legitimitás kellett, az, hogy befogadják a német és európai „úri klubba”. A másik három indokai egyszerűbbek voltak: a pénz. Létre kellett hozni egy olyan pártot, amely használhatja az Európai Parlament által biztosított pénzeszközöket.
  Mindebben semmi rossz nem lenne, ha ezeket az eszközöket a kommunista mozgalom erősítésére, s nem néhány pártfunkcionárius túlélésére használták volna. Brüsszeli biztos állás, jó fizetés. Ez nekik minden alkut megér. Merthogy az említett pártok – a németeket leszámítva –odahaza nagyon nagy bajban vannak. A spanyolok épphogy bejutottak a parlamentbe, az egykor Nyugat-Európa legerősebbjének számító franciák a szocialistákkal kötött alkujuk miatt elveszítették baloldali szavazóik zömét. Olaszországban meg a második világháború óta először nincs kommunista képviselő a törvényhozásban.
  Az EBP koncepciójával kapcsolatban a Munkáspártnak kezdettől fogva komoly fenntartásai voltak. Nem értettünk egyet azzal, hogy az EBP alapítói elzárkóztak olyan nagy pártok meghívásától, mint az orosz, ukrán és más kommunista pártok. Az orosz kommunistáknak egyedül több tagjuk van, mint a nyugatiaknak együttvéve. Brüsszelben és Párizsban azonban nem kértek a „keletből”, sőt, a tényleges mai problémák helyett dokumentumaiban sztálinistának és elitélendőnek minősítik a szocialista országok múltját. Mellesleg ezeket a pártokat évtizedekig a Szovjetunió és a szocialista tömb országai támogatták...
  Az EBP létrehozásával kezdettől fogva nem értett egyet a portugál, a görög KP, a ciprusi AKEL. Megfigyelőként csatlakozott csak a cseh és a szlovák kommunista párt is.
  A Munkáspárt 2004-ben csatlakozott az alapításhoz, abból kiindulva, hogy mindig támogattuk a kommunista és munkáspártok együttműködését, és – bár láttuk a negatívumokat – úgy véltük, hogy képesek leszünk befolyásolni az EBP tevékenységét. Az elmúlt öt év tapasztalatai azonban a félelmeinket igazolták. Az EBP nem kommunista szervezet, hanem kifejezetten opportunista, revizionista párt lett. Az EBP elvetette az osztályharc marxista tételét, és a munkásosztály osztályküzdelmét a tőke ellen valamilyen „új európai politikai kultúra” megteremtésével igyekszik helyettesíteni. Többször elmondtuk, éles vitákat is vállalva, hogy ezzel nem értünk egyet. Az EBP II. kongresszusán, 2007 őszén a Munkáspárt volt az egyetlen párt, amely nem szavazta meg a kongresszus politikai dokumentumait.
  Az EBP nem vállalta a Munkáspárttal a szolidaritást a Munkáspárt vezetői ellen folyó per idején, miközben számos kommunista párt – az orosztól a görögig – mellénk állt.
  Van-e értelme ennek fényében ebben a szervezetben maradni? Tisztességgel egy válasz adható: nincs.
  A kommunista és munkáspártoknak meg kell teremtenie az együttműködés új formáit, ha úgy tetszik, az új kommunista internacionálét. A Munkáspárt ezt támogatja, s emellett vannak a meghatározó pártok is. A reformizmus ma a legnagyobb veszély a mozgalomban, és ez ellen a kommunista erők erősítésével kell küzdeni. Ki kell lépni az EBP-ből!