A SZOVJET CSAPATOK KIVONULÁSA

Húsz esztendővel ezelőtt, 1989. április 25-én megkezdődik a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok részleges csökkentése, lényegében kivonása.

MIÉRT VOLTAK ITT SZOVJET KATONÁK?

A szovjet csapatok magyarországi állomásoztatásának hátterében több tényező állt. Egyrészt, a Szovjetunió és az USA 1944-es jaltai megállapodása, amely Nyugat-Európát az amerikai, Kelet-Európát a szovjet befolyási övezetbe sorolta. Ez azt is jelentette, hogy a Szovjetunió hallgatólagosan tudomásul vette az amerikai csapatok jelenlétét Németországban, Törökországban, Japánban, Koreában és másutt, míg az USA lenyelte a szovjet jelenlétet Magyarországon és más kelet-európai országokban. Ez a helyzet 1990-91-ig megmaradt.
  Másrészt, szerepe volt a Szovjetunió és Magyarország érdekeltségének. A Szovjetunió a kapitalizmus elleni osztályharc részének tekintette, hogy az amerikai és más imperialista országok előrenyomulását megakadályozza. Ezt szolgálta a csapatok külföldi állomásoztatása is, amely hatékonyan hozzájárult a szocialista országok védelméhez. A Szovjetunió érdekelt volt abban is, hogy ezekben az országokban fennmaradjon a szocialista társadalmi rend. A szovjet vezetés tudta, hogy egyes országok ezt önerőből nem tudják garantálni.

  A másik oldalon Magyarország, amely nem is olyan régen, 1944-45-ben még német megszállás alatt volt, nemzeti szempontból érdekelt volt hatékony biztonsági garanciák meglétében külső támadások ellen. Akkoriban ez az eszköz sokoldalú védelmi szervezet, a Varsói Szerződés, illetve a szovjet csapatok befogadása volt. A magyar szocialista rendszer érdeke volt ugyanakkor az is, hogy minden eszközzel védjék a szocialista rendet az ellenforradalmi támadásokkal szemben. 1956 megmutatta, hogy egyedül a Magyar Néphadsereg erőivel ezt a feladatot nem tudják megoldani.
  A Szovjetunió 1956-91 között változó mennyiségben, mintegy hatvan - százezer katonát tartott Magyarországon. A szovjetek minden lényeges magyar katonai mozgást képesek voltak azonnal blokkolni. Veszprémben volt a 13. poltavai páncélos hadosztály, amely majd 1989-ben elsőként hagyja el Magyarországot. Esztergomban állomásozott a 19. nyikolajevszk-budapesti páncélos gárdahadosztály. Kecskeméten volt a 93. harkovi gépesített-lövész gárdahadosztály. Székesfehérváron a 254. cserkasszki gépesített-lövész hadosztály. A Szovjetunió emellett nukleáris fegyverek továbbítására alkalmas eszközöket, és eltérő mennyiségben, de atomtölteteket is tartott az ország területén.
  A Déli Hadseregcsoport, ahogyan az itt lévő szovjet csapatokat nevezték, jogi helyzetét a magyar és a szovjet kormány egyezményei szabályozták. A politikai egyezményt 1957-ben Andrej Gromiko szovjet és dr. Horváth Imre magyar külügyminiszter írta alá. A katonai egyezményen Georgij Zsukov marsall szovjet és Révész Géza altábornagy magyar honvédelmi miniszter aláírása szerepel. A ceremónián a teljes akkori magyar csúcsvezetés jelen volt.

ROKONSZENV ÉS ELLENSZENV

A szovjet csapatok ideiglenesen, de tartósan állomásoztak az országban. Az idegen katonákat nem mindenki nézte jó szemmel. A szovjet vezetés mindent megtett, hogy a magyar lakossággal a konfliktus lehetőségét csökkentse. Korlátozta a sorállomány mozgását, amely csak szervezetten mehetett a magyar utcákra. A kisebb városokban, helyőrségekben a szovjet katonák részesei lettek a helyi életnek. Részt vettek sportpályák, parkok építésében, nagy havazások és árvizek idején a lakosság mentésében. A szovjet katonák által elkövetett baleseteket, bűncselekményeket a magyar-szovjet vegyes bizottság felügyelete mellett a szovjet katonai bíróságok is vizsgálták, és a magyar joggyakorlatnál mindig szigorúbb ítéleteket hoztak.
  A DHCS első parancsnoka Mihail Kazakov vezérezredes volt. A leghosszabb ideig, mintegy hét éven át Konsztantyin Provalov vezérezredes tartózkodott itt. A szocializmus utolsó éveiben, 1982-85 között Konsztantyin Kocsetov vezérezredes a parancsnok, 1985-88-ban pedig Alekszej Gyemidov vezérezredes. A kivonulás előkészítését Matvej Burlakov vezérezredes kezdi meg. 1991. június 19-én hagyja el Magyarországot az utolsó szovjet parancsnok. Viktor Silov altábornagy délután 3 órakor gurult át Volgájával a záhonyi Tisza-hídon.

A KIVONÁS

A Szovjetunió az első számú szövetségesünk volt. Így volt ez Kádár János idején 1956-88 között is, és 1988-89-ben Grósz Károly is ezt vallotta. Grósz sokféle ötlettel állt elő a magyar-szovjet viszonyban. Például ő vetette fel először Sevarnadze akkori szovjet külügyminiszternek, hogy vonják ki a szovjet csapatokat Magyarországról. Később Horn Gyula úgy emlékezett, hogy az ötlet az övé volt, de igazából nincs jelentősége, hiszen a kérdés nem a magyar-szovjet viszonyban dőlt el, és lényegében független volt a magyar vezetés akaratától.
  Gorbacsov bevezette új gondolkodás-politikáját, ami semmi más nem volt, mint a békés egymás mellett élés téves értelmezése, a Szovjetunió és a szocialista országok egyoldalú lefegyverzése a világbéke elvont eszméje jegyében. 1989-ben Gorbacsov fokozatosan feladja a szovjet katonai pozíciókat. Februárban kivonul Afganisztánból, figyelmen kívül hagyva a történelmi tapasztalatot, hogy akié Afganisztán, azé a térség.

1989 tavaszán a szovjet parlament dönt a fegyveres erők és a katonai kiadások csökkentéséről. Az USA-val megkezdődnek a leszerelési tárgyalások, amelyek azonban a szovjetek egyoldalú leszereléséhez vezetnek. 1989-ben Gorbacsov megtisztítja a pártvezetést olyan kiemelkedő katonai vezetőktől, mint Nyikolaj Ogarkov vezérkari főnök, Viktor Kulikov, a VSZ egyesített csapatainak parancsnoka. Öt marsall és öt hadseregtábornok esik ki a Központi Bizottságból.
  A szovjet vezetés feladja Kelet-Európát, így már nem ragaszkodik a magyar földön állomásozó csapatokhoz sem. A szovjet csapatok kivonása Magyarországról 1989 áprilisában kezdődött. 1991 elejére már csak a 93. harkovi gépesített-lövész gárdahadosztály és néhány hadseregcsoport-alárendeltségű alakulat maradt itt. A kivonás 1991. június 16-án fejeződött be. Ez idő alatt összesen csaknem 35 ezer vasúti kocsi szállította el a 100 ezer katonát és polgári személyt, valamint a mintegy 27 ezer harci technikai eszközt és a több százezer tonna anyagot. Mándokon és Tornyospálcán katonai rakodóbázist létesítettek, ahol a normál nyomtávú magyar szerelvényekből a széles nyomtávú szovjet vagonokba pakolták át a harcászati eszközöket, szállítójárműveket, valamint a lebontott laktanyák épületelemeit. A hatalmas mennyiség rakodása és a százezer katona szállítása a MÁV-nak egymilliárd forint körüli árbevételt jelentett.

UTÓSZÓ

Az 1990-ben aláírt megállapodás értelmében 1991. június 30-án fejeződött be hivatalosan a szovjet csapatok kivonása Magyarországról. Az Országgyűlés 2001. május 8-án fogadta el az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a „Magyar Szabadság Napjáról” szóló előterjesztést, amely június 19-ét nemzeti emléknappá nyilvánította. 1999. március 12-én Magyarország belép a NATO-ba, két héttel később megkezdődik a háború Jugoszlávia ellen. Taszár lett az AFOR és SFOR erők központi bázisa. Az USA fokozatosan kiépíti katonai, rendőri és polgári jelenlétét Magyarországon. 2001-ben megkezdődik a háború Afganisztánban, természetesen magyar részvétel mellett.