Cikkek
 

INTERJÚ

AZ MSZP-T, A FIDESZT EL KELL KERGETNI!

BESZÉLGETÉS SZATMÁRI BOGLÁRKÁVAL,
DEBRECEN 3. SZÁMÚ VÁLASZTÓKERÜLET KÉPVISELŐ-JELÖLTJÉVEL

Szatmári Boglárka

1981. március 22-én született Debrecenben. Zenetagozatos osztályban végzett, tud is játszani néhány hangszeren, emellett nyomdász és vasutas szakmát is szerzett. Édesanyja magyar-orosz szakos tanár és nyomdász, édesapja szobafestő volt. Ősi tímár családból származik. A család tagjainak emlékei ma is fellelhetők a debreceni Tímármúzeumban. Egy kislány édesanyja. Négy éve lépett a Munkáspártba, ma a kommunista mozgalom elképzelhetetlen lenne nélküle Debrecenben.


Tudom milyen szegénynek lenni, tudom milyen napról-napra élni – Szatmári Boglárka szájából ezek a szavak nem puszta „politikusi szólamok”, a munkáspárti fiatalasszony nem villából, lakótelepi albérletből beszél. Jobb és tisztességesebb életet szeretne: nem csak lányának egyszer, mindenkinek, minél gyorsabban. Tudja a megoldást is: Munkáspárt. A munkást, a dolgozót csak az érti meg, csak az tesz érte, aki maga is az.

– Miért léptél be a Munkáspártba?

–Azért, mert borzalmasan elegem van a kormány kizsákmányoló politikájából. Elegem van abból, hogy emberek ezrei-százezrei dolgoznak évtizedekig, és nincs annyi nyugdíjuk, hogy megéljenek belőle. A fiataloknál is hasonló a helyzet: nincs munka, nincs lakás, nem tudnak megélni.

– Lehet ezen változtatni? 

– Először is a tőkés pártokat kell elkergetni! AZ MSZP, a Fidesz sohasem fog a kisembereknek kedvezni, nincs benne a DNS-ükben az ilyen programozás. Hol haszon egy milliárdos cégnek, ha pénzt ad a kisember zsebébe? Hol haszon a kormánynak az, ha az emberek jobban élnek? Egyszerűen nem tudják, milyen az, ha bérből és fizetésből próbál megélni egy család. Havi sokmilliót kapnak, ebből ők jól élnek, de nem tudják beleképzelni magukat a nyomorgó állampolgárok sorsába.

–  Te tudod, milyen az?

– Sajnos igen. Amikor a kislányunk született, hat négyzetméteres szobácskában laktunk, hárman. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a GYES és a családi pótlék összege együttesen akkor sem érte el a minimálbért. Most egy panellakásban lakunk. Mai – no nem parlamenti – fizetésből szinte lehetetlen kifizetni a bérleti díjat, állni a rezsit is, s még meg élni is valamiből.

– S még a „rendszert is dönteni”… Párod, hogy viszonyul politikai meggyőződésedhez?

– Meglepő, de elfogadja! (nevet) Dózsa Miklós, a Baloldali Front KISZ országos vezetésének a tagja és KB-megbízott. Segítek neki a párt- és frontmunkában egyaránt. Mivel dolgozik szüksége van rá.

– A Baloldali Front tagja is vagy?

– Igen. Az összes helyi Front-tag fiatalabb mint én. Inkább háttérmunkát végzek. Jelenleg – ez félig-meddig titok – egy nagyobb szabású rendezvény tervezetét készítem. Őrültségében nagyobb, mint a tavalyi Pulyka-napos részvétel....Természetesen segítek a kedvesemnek is a munkában, informatikai területen.

– Nyomdászként, hogyan segíted a pártot?

– A helyi szórólapokat szoktam elkészíteni, bár néha előfordul, hogy kimaradok belőle. Ilyenkor árgus szemekkel olvasom az anyagot és felpaprikázom magam, ha hibát találok. Szeretem a pontos munkát. A pártnak csak jó minőségű röplapot szabad terjeszteni helyi szinten is, mert elsődleges a tartalom, de a forma is. Nekünk mindig a tökéletességre kell törekedni. Helyi rendezvényekre én készítem a díszeket. Például karácsonyi fenyőgirland, pártszületésnapi torta, tűzijáték, gyermeknapi lufik, aprósütemény. Elindítottam a Cívis Nőegylet honlapját, ami több mint egy éve működik. Próbálom modern, baloldali honlappá varázsolni, ami kitűnik a fásult honlapok közül. A helyi munkáspárti honlap szerkesztésében is segítek. Legutóbb az EU-választásra készítettem egy internetes reklámfilmet.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– A szabadidő többnyire egy szép álom számomra. A lányunkon, a családomon kívül ellátom beteg anyukámat – ez a munka szinte az egész napomat lefoglalja. Amikor mégis szakítok egy kis időt, fotózni szoktam. Rajongok a természetért! Egy-egy látóterembe kerülő dolog percekig fogva tud tartani a szépségével. Tagja vagyok egy nemzetközi Che Guevara klubnak, bár mivel nem tudok elég jól angolul, döcögősen beszélgetünk, de azért megértjük egymást.

Legutóbb a lányommal együtt gyűjtöttük a kopogtatócédulákat.

– Miket szoktál olvasni?

– Napi szinten olvasom Rémusz bácsi meséit ötéves gyermekünknek, bár ebből néha valóságos színházi előadást kell varázsolni. Szeretem Agatha Christie és Graham Hancock műveit, de ha fel akarok vidulni Gerald Durell-t olvasok.

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– Először egy lottó ötös, hogy legyen saját lakásunk és megvehessem a pártnak az irodát, amit már ki is néztem. A második kívánságom az, hogy ne nélkülözzön a családom, szeretteim, barátaim  ételben, ruházatban, egészségben, kultúrában. Ha az első teljesül, megvalósítható lesz, hogy Thürmer Gyula vezetésével frakciónk legyen az Országgyűlésben. Sok munkával elérhető lesz aranyhal nélkül is, de szívósaknak kell lennünk és semmilyen körülmények között sem veszíthetjük el lélekjelenlétünket.