AZ
MSZP-T,
A FIDESZT
EL KELL
KERGETNI!
BESZÉLGETÉS SZATMÁRI
BOGLÁRKÁVAL, DEBRECEN
3.
SZÁMÚ
VÁLASZTÓKERÜLET
KÉPVISELŐ-JELÖLTJÉVEL
|
Szatmári
Boglárka
1981.
március
22-én
született
Debrecenben.
Zenetagozatos
osztályban
végzett,
tud
is
játszani
néhány
hangszeren,
emellett
nyomdász
és
vasutas
szakmát
is
szerzett.
Édesanyja
magyar-orosz
szakos
tanár
és
nyomdász,
édesapja
szobafestő
volt.
Ősi
tímár
családból
származik.
A
család
tagjainak
emlékei
ma
is
fellelhetők
a
debreceni
Tímármúzeumban.
Egy
kislány
édesanyja.
Négy
éve
lépett
a
Munkáspártba,
ma
a
kommunista
mozgalom
elképzelhetetlen
lenne
nélküle
Debrecenben.
|
Tudom
milyen szegénynek
lenni, tudom
milyen napról-napra
élni
– Szatmári
Boglárka
szájából
ezek a szavak
nem puszta
„politikusi
szólamok”,
a munkáspárti
fiatalasszony
nem villából,
lakótelepi
albérletből
beszél.
Jobb és
tisztességesebb
életet
szeretne:
nem csak
lányának
egyszer,
mindenkinek,
minél
gyorsabban.
Tudja a
megoldást
is: Munkáspárt.
A munkást,
a dolgozót
csak az
érti
meg, csak
az tesz
érte,
aki maga
is az.
–
Miért
léptél
be a Munkáspártba?
–Azért,
mert borzalmasan
elegem van
a kormány
kizsákmányoló
politikájából.
Elegem van
abból,
hogy emberek
ezrei-százezrei
dolgoznak
évtizedekig,
és
nincs annyi
nyugdíjuk,
hogy megéljenek
belőle.
A fiataloknál
is hasonló
a helyzet:
nincs munka,
nincs lakás,
nem tudnak
megélni.
–
Lehet ezen
változtatni?
–
Először
is a tőkés
pártokat
kell elkergetni!
AZ MSZP,
a Fidesz
sohasem
fog a kisembereknek
kedvezni,
nincs benne
a DNS-ükben
az ilyen
programozás.
Hol haszon
egy milliárdos
cégnek,
ha pénzt
ad a kisember
zsebébe?
Hol haszon
a kormánynak
az, ha az
emberek
jobban élnek?
Egyszerűen
nem tudják,
milyen az,
ha bérből
és
fizetésből
próbál
megélni
egy család.
Havi sokmilliót
kapnak,
ebből ők
jól
élnek,
de nem tudják
beleképzelni
magukat
a nyomorgó
állampolgárok
sorsába.
–
Te
tudod, milyen
az?
–
Sajnos igen.
Amikor a
kislányunk
született,
hat négyzetméteres
szobácskában
laktunk,
hárman.
Ha ehhez
még
hozzávesszük,
hogy a GYES
és
a családi
pótlék
összege
együttesen
akkor sem
érte
el a minimálbért.
Most egy
panellakásban
lakunk.
Mai – no
nem parlamenti
– fizetésből
szinte lehetetlen
kifizetni
a bérleti
díjat,
állni
a rezsit
is, s még
meg élni
is valamiből.
–
S még
a „rendszert
is dönteni”…
Párod,
hogy viszonyul
politikai
meggyőződésedhez?
–
Meglepő,
de elfogadja!
(nevet)
Dózsa
Miklós,
a Baloldali
Front KISZ
országos
vezetésének
a tagja
és
KB-megbízott.
Segítek
neki a párt-
és
frontmunkában
egyaránt.
Mivel dolgozik
szüksége
van rá.
–
A Baloldali
Front tagja
is vagy?
–
Igen. Az
összes
helyi Front-tag
fiatalabb
mint én.
Inkább
háttérmunkát
végzek.
Jelenleg
– ez félig-meddig
titok –
egy nagyobb
szabású
rendezvény
tervezetét
készítem.
Őrültségében
nagyobb,
mint a tavalyi
Pulyka-napos
részvétel....Természetesen
segítek
a kedvesemnek
is a munkában,
informatikai
területen.
–
Nyomdászként,
hogyan segíted
a pártot?
–
A helyi
szórólapokat
szoktam
elkészíteni,
bár
néha
előfordul,
hogy kimaradok
belőle.
Ilyenkor
árgus
szemekkel
olvasom
az anyagot
és
felpaprikázom
magam, ha
hibát
találok.
Szeretem
a pontos
munkát.
A pártnak
csak jó
minőségű
röplapot
szabad terjeszteni
helyi szinten
is, mert
elsődleges
a tartalom,
de a forma
is. Nekünk
mindig a
tökéletességre
kell törekedni.
Helyi rendezvényekre
én
készítem
a díszeket.
Például
karácsonyi
fenyőgirland,
pártszületésnapi
torta, tűzijáték,
gyermeknapi
lufik, aprósütemény.
Elindítottam
a Cívis
Nőegylet
honlapját,
ami több
mint egy
éve
működik.
Próbálom
modern,
baloldali
honlappá
varázsolni,
ami kitűnik
a fásult
honlapok
közül.
A helyi
munkáspárti
honlap szerkesztésében
is segítek.
Legutóbb
az EU-választásra
készítettem
egy internetes
reklámfilmet.
–
Mivel töltöd
a szabadidőd?
–
A szabadidő
többnyire
egy szép
álom
számomra.
A lányunkon,
a családomon
kívül
ellátom
beteg anyukámat
– ez a munka
szinte az
egész
napomat
lefoglalja.
Amikor mégis
szakítok
egy kis
időt, fotózni
szoktam.
Rajongok
a természetért!
Egy-egy
látóterembe
kerülő
dolog percekig
fogva tud
tartani
a szépségével.
Tagja vagyok
egy nemzetközi
Che Guevara
klubnak,
bár
mivel nem
tudok elég
jól
angolul,
döcögősen
beszélgetünk,
de azért
megértjük
egymást.
Legutóbb
a lányommal
együtt
gyűjtöttük
a kopogtatócédulákat.
–
Miket szoktál
olvasni?
–
Napi szinten
olvasom
Rémusz
bácsi
meséit
ötéves
gyermekünknek,
bár
ebből néha
valóságos
színházi
előadást
kell varázsolni.
Szeretem
Agatha Christie
és
Graham Hancock
műveit,
de ha fel
akarok vidulni
Gerald Durell-t
olvasok.
–
Ha találkoznál
az aranyhallal,
mi lenne
a három
kívánságod?
–
Először
egy lottó
ötös,
hogy legyen
saját
lakásunk
és
megvehessem
a pártnak
az irodát,
amit már
ki is néztem.
A második
kívánságom
az, hogy
ne nélkülözzön
a családom,
szeretteim,
barátaim
ételben,
ruházatban,
egészségben,
kultúrában.
Ha az első
teljesül,
megvalósítható
lesz, hogy
Thürmer
Gyula vezetésével
frakciónk
legyen az
Országgyűlésben.
Sok munkával
elérhető
lesz aranyhal
nélkül
is, de szívósaknak
kell lennünk
és
semmilyen
körülmények
között
sem veszíthetjük
el lélekjelenlétünket.
|