NEMET AZ ÚJKAPITALISTÁKRA!

Szabó Jenőné Szűcs Zsuzsanna már gyerekkorában, ’56 vérzivataros napjaiban megtanulta, mi a különbség a párttag és a kommunista között. A Munkáspárt Központi Bizottságának makói megbízottja a kopogtatócédula-gyűjtés hajrájában elvtársait is figyelmezteti: Kötelességetek ezt a robotmunkát elvégezni!”

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Szüleim iskolázott, könyvet szerető, művelt munkásemberek voltak, és abban az időben nekünk is hasonló értékrendet közvetítettek. Édesapám a makói Kísérleti Gazdaság raktárosaként dolgozott, majd az ötvenes években ugyanott párttitkár volt.

– Hogyan éltétek meg 1956-ot?

– Nagy szegénységben érte családunkat 1956, amely meghatározó esemény volt számomra. Édesapám éjszakába nyúló magyarázatokkal indította el második osztályos lányát az úton, ahonnan csak halálával fog letérni. Az igaz kommunista édesapámnak és társainak, akikkel tüntetni indult a város főterére, az iskola elé, 1956 forradalom volt! Egészen addig, amíg a tömeg egyes tagjai el nem kezdték lehúzni a vörös csillagot a szobor tetejéről. Mikor hazaért azt mondta: „Ellenforradalom van drágám, a munkások hatalmát akarják megdönteni! Vannak párttagok és vannak kommunisták. Jegyezd meg, mi az utóbbiak vagyunk!” Hát innen indultam...

– Családod?

– 1977-ben mentem férjhez, 1979-ben kislányunk, 1982-ben kisfiúnk született. Én közben elvégeztem a marxista-leninista esti egyetem munkásmozgalom szakát, majd a politikai gazdaságtan szakosítót. Társadalmi tevékenységem során, mind a városi KISZ-bizottság titkárait, mind a pártbizottság munkatársait helyettesítettem. Soha nem akartam végleg ott dolgozni, mert fontosabb volt, hogy azoknak az érdekeit belülről képviseljem, akiknek az életét éltem. ,,Bizalmi tőkét” kovácsoltam és ma is sok ismerősöm, munkatársam, lakótársam szívesen fordul hozzám. 1986-ban elhunyt a férjem, így két gyermekemet egyedül neveltem fel. A lányom történelem-angol szakos tanár, anya, feleség, és a Munkáspárt tagja. Fiam kezdőként is sikeres általános iskolai tanár. 

– Itt Makón, hamar újjáalakult az MSZMP?

– A pártértekezlet után nem léptem be az MSZP-be. Az országban először, öt nappal korábban, mint Pesten, Makón alakult újjá az MSZMP Dégi Imre kollégiumi igazgató vezetésével. Ennek tagja lettem, és azóta a Munkáspárt minden akciójában társaimmal együtt részt veszünk, az országos átlagnál eredményesebben!

– Optimista vagy?

– Az embereknek el kell hinni: csak akkor, ha nem törődnek bele a nyomorukba, ha nem hiszik megváltozhatatlannak a sorsukat, ha mernek összefogni, ha támogatják egymás harcát, változtathatnak az életükön. A választások előtt 15 falut akarok végigjárni kopogtatócéduláért. Szer­vezetünk kicsi, de mindenki részt vesz a gyűjtésben. Pópa elvtárssal együtt százas tételeket is elérünk. Minden párttagnak üzenem: ha azt akarjátok, hogy ez a párt legyen, mert sok embernek nagyon nagy szüksége lesz rá, kötelességetek ezt a robotmunkát elvégezni!!! Már csak azért is, hogy azok az elvtársak, akik erejükön felül is megfelelnek az elvárásnak, ne erőlködjenek hiába!
  A 2006-os választás estéjén, a városi TV-ben folyó beszélgetés során megkérdezték tőlem, hogy harcol-e a Munkáspárt? Én akkor is, most is azt mondom: IGEN! Folytatni kell, hogy a gyerekeink, ha keresnek a Jobbiktól eltérő, humánus, emberi utat, akkor megtaláljanak minket! Ugyanúgy, mint 1919-ben és 1945-ben is, amikor a nehéz helyzetben az urak, az ,,erős szociáldemokraták” elhagyták az országot. A történelemhamisító, hazug emlékezések ellenére is a kommunisták mentették meg a maradék hazát! Ez lesz a feladatunk, és ez ,,nem is kevés”!
  Azt mondták szabadok leszünk! Igen, de mi csak a jogainktól, munkahelyeinktől, önbecsülésünktől, emberi tartásunktól szabadultunk meg. El kell tűrnünk, hogy képzetlen, kapcsolatokkal rendelkező, gátlástalan újkapitalisták kizsákmányoltjai legyünk. Hát NEM!