Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

MÁJUS ELSEJE

Valahogyan nem akarják egyesek Magyarországon észrevenni, hogy mi van a világban. Példának okáért május elsején. Nálunk, a Városligetben kedélyesen elcseveg miniszterelnök a szakszervezeti főnökökkel. Pedig válság van, amit ez a miniszterelnök pont a dolgozók számlájára akar rendezni. Eközben Párizsban a szakszervezetek nem mosolyognak együtt Nicolas Sarkozy elnökkel, hanem tízezrével tüntetnek a válságkezelő lépései ellen. A francia szocialisták – igaz, hogy ott ellenzékben vannak – a szakszervezetekkel együtt tüntettek. Németországban is ott vannak a szakszervezetek, ahol lenniük kell ilyen válságos időkben: ellenzékben.

A HOLOCAUST TAGADÁSA

Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetet a Soros Alapítvány hozta létre 2003 januárjában, azért, hogy „újszerű intézményi formát teremtsen a demokratikus magyar közélet formálására”. Az intézet „elkötelezett az alkotmányosság, a demokratikus jogállam, és az egyéni jogok szabadelvű felfogása mellett”. Ezt manapság illik hangsúlyozni, mert nem kívánatos, hogy az embert összekeverjék, mondjuk az iráni államfővel. Na, mármost, ez az intézet minap közleményt adott ki, miután elolvasták az MSZP, nevezetesen Hiller úr ötletét. Az MSZP nagy ötlete, hogy legyen törvény arról, hogy aki nem ismeri el a holocaustot, azt meg kell büntetni. A holocaust ugyebár normális ember számára azt jelenti, hogy a fasiszták mintegy hat millió zsidót módszeresen megöltek a második világháború idején. Ez elég közismert tény. Hozzáteszem, hogy Európában, mivel ez a szörnyűség Európában történt európai emberekkel. Az amerikai, afrikai, ázsiai népek szép számmal hozhatnak fel példákat a tömeges népirtásra. Mexikóban Cortés millió számra gyilkoltatta le az indiánokat, de ezek az indiánok ma sincsenek abban a helyzetben, hogy az egész világgal gyászoltassák veszteségeiket.
  Na, de most nem erről van szó. Nos, az intézet szerint „a holocaust tagadása bűn. A holocaust tagadása a történelmi tények meghamisítása. Ostobaság. Nem is az a kérdés, hogy az antiszemita és rasszista nézetek hangoztatása bűn. Az antiszemitizmus és a rasszizmus is bűn. A kérdés az, hogy a holocaust tagadására a büntetőjogi megtiltása és büntetése-e a megfelelő válasz”.
  Én is azt kérdezem: mindent összevetve tényleg ez a megfelelő válasz? A mai felfokozott belpolitikai helyzetben tényleg ezzel a törvénnyel kell tovább bőszíteni az embereket, akiknek milliónyi valóságos gondjuk van? Egyébként a holokauszt-tagadást elsőként szankcionáló Németországban sem indult egyetlen eljárás sem a jogszabály alapján, és a német alkotmánybíróság is azon a véleményen van, hogy el kellene törölni, mert feleslegesen korlátozza a szólás és a véleményalkotás jogát.

HAGYÓ ÚR FIGYELMÉBE!

Hagyó Miklós, MSZP-s főpolgármester-helyettes enyhén szólva nem tartozik kedvenc politikusaim közé. Sokak szerint, ha Magyarországon törvényes rend uralkodna, nem ezen a poszton lenne. Egyébként ő volt az, aki a Kádár-sírt az éj leple alatt visszaállítatta, meg sem várva a rendőrségi nyomozás végét, és mit sem törődve ezrek tiltakozásával Hagyó úr most előadta a főváros „új parkolási stratégiáját”. Azért ez már valami! Van új stratégiánk! Hagyó úr, mint az MSZP-s demokrácia megtestesítője „hónapokon át több lépcsőben, széles körűen egyeztetett a civil szervezetekkel, a kerületekkel és a szakhatóságokkal”. Speciel, én nem tudom, hogy az én érdekeimet, mint autós ember érdekeit ki a fene képviseli, szerintem senki. Hagyó úr elmondta, hogy a parkolási díjból évente 3-5 milliárd forintot zsebelnek be. Szerintem a semmiért. Ugyanis azt nem lehet mondani, hogy a parkolási díjért a főváros az utcákat adja, mert azok ugye e nélkül is vannak, s azokért egyébként is fizetünk egyéb adókat. Mást meg nem adnak, legfeljebb stratégiát.
  Hagyó úr stratégiája persze nagyon egyszerű. A mozgáskorlátozottak engedélyeit korlátozni kell, a díjakat meg fel kell emelni. Jó magasra, vagy annál is magasabbra. A mozgáskorlátozottak engedélyének ügye tényleg botrányos. Ennél csak az a botrányosabb, hogy egy egész kormány, egy egész parlament nem képes ezt az aránylag piti ügyet rendezni. Persze, ehhez rend kellene az államban, az pedig nincs. Azért nincs, mert a mozgáskorlátozott igazolvánnyal villogó gazdagok mondják meg manapság, hogy mit csináljon a kormány, s persze, mit csináljon Hagyó úr. Nekik meg így a jó! Egyébként, üzenem Hagyó úrnak: olyan, hogy parkolási stratégia, nincsen. Van, illetve lehetne közlekedési stratégia. Az azonban nincs. Ha Hagyó úr nem tudja, adok pár ötletet. Tiszta, gyakran közlekedő, pontos buszokra, villamosokra van szükség, amire azok is felülnének, akik ma csak kocsival érik el céljukat. A belvárosi üzletek áruellátását nem nappal, a csúcs idején kellene megoldani, hanem, mondjuk, hajnalban.
  Ha lesz tisztességes tömegközlekedés, akkor a belvárosi közlekedést drasztikusan korlátozni lehet, például speciális adóval. Előbb azonban nem. Ja, igen, a 4-es metró! Azokat, akik ellopják a milliárdokat, én beöltöztetném és levinném a metróalagútba: ásni. Lehet, hogy nem sokat ásnának, de legalább nem lopnának, és végre elkészülne az építkezés.

THÜRMER GYULA