Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

KIVÁGÓ IVÁN GYÖRGYNÉ

Bevallom őszintén eddig fogalmam sem volt arról, hogy ki is valójában Kivágó Iván Györgyné, a szocialisták börtönben lévő Hunvald Györgyöt helyettesítő képviselője. Gondoltam nem veszítettem sokat. De, tévedtem! Ez az asszony egy hős! Korunk hőse! Képzeld el, hogy micsoda bátorság kell ahhoz, hogy a szocialista rendszer kémelhárításának egykori munkatársaként, nő létére állást vállaljon a mai politikai haramiák között. Az ember még a sajátjai között sem lehet nyugodt, illetve ott főleg nem! De ez még semmi! Azonnal igent mondott a párt hívó szavára, és bevállalta egy teljes napra a budapesti képviselőséget. Aztán lemondott. Bár ez egy kicsit gyanús. Nem vette volna észre, hogy ez már nem az a párt, mint amikor a kémeket üldözte? Vagy talán a szociknak volt valamilyen ellenállhatatlan érvük vele kapcsolatban? Ez utóbbit el tudom képzelni a szocikról. Az egészben nem Kivágó Iván Györgyné személye az igazán tragikus. A mai MSZP a tragikus, amely pitiáner érdekéért nevetségessé teszi Budapestet, a fővárosi közgyűlést, és némileg az egész önkormányzati rendszert.

VÁLASZTÁSI TRAGIKOMÉDIA

Egyébként van más tragikusan komikus is a mi kis világunkban. A magyar választási rendszer. Ha azt hiszed, hogy a választási rendszer azért van, hogy a nép akarata érvényesüljön, tévedsz. Ha még azt is gondolod, hogy az egész herce-hurca azért történik, hogy a te életed szebb legyen, már jobb, ha haza se mégy: kórházi eset vagy. A választási rendszer a mi kis polgári demokratikus rendszerünkben három dologért létezik. Az egyik a színház. Mindennap eljátsszák neked, hogy néphatalom van, demokrácia van, szakmailag hozzáértők és nem közönséges tolvajok ülnek a parlamentben. Ez nagyon kell, mert egyébként az összes dühödet, amiből mostanság van bőven, a politikusokon élnéd ki. A tőkés választási rendszer azért is kell, hogy a tőke ellenfeleit távol tartsa a hatalomtól. Gondold el, ha mindenki bekerülne a parlamentbe, mi lenne! A demokrácia nem azt jelenti, hogy minden réteg, minden nézet képviselői ott lehetnek, hanem azt, hogy a kapitalizmus előtt térdre vágódó pártok és politikusok beléphetnek. Lehetne persze javítgatni. Például eltörölni a közgyűlöletnek örvendő kopogtatócédula rendszert, hogy ne zaklassák a népeket minden este több párttól is. Mondom, lehetne, de aligha lesz változás, mivel a tőkés pártoknak ez alapvetően megfelel. Szerintem az igazi megoldás más: a tőkés választási rendszert meg kell szüntetni, és olyat kell helyébe tenni, ami a dolgozók érdekeit szolgálja.

INGATLANADÓ

Bajnai egy percig sem volt számomra rokonszenves, de az az ötlete tetszett, hogy ultimátumot adott a szociknak is és a szabad madaraknak is, mondván, hogy csak akkor vállalja el a miniszterelnöki bulit, ha mindenki aláír egy papírt. Nem tudom, hogy mi volt a papírban, de a hírek szerint a képviselőknek vállalniuk kellett, hogy megszavazzák Bajnai politikáját. Ez már valami, gondoltam, nem aprózza el a dolgokat! Nálunk ugyanis a demokráciára hivatkozva egy perc alatt mindent szétvitatkoznak. Ezek persze nem igazi viták. Valaki bedob egy infót, amit aztán vagy cáfolnak, vagy megerősítenek, vagy egyszerre nem cáfolnak, és nem erősítenek meg. Itt van például az ingatlanadó. Bedobták, másnap hozzátettek számokat, aztán kiderült, hogy ez nem is ingatlanadó, hanem vagyonadó, illetve mégis ingatlanadó, csak olyan, mint a vagyonadó, illetve még nem is adó, csak terv. Bajnai úr nem különb elődjénél. Ő sem tud rendet teremteni a csapatában, és ami még fontosabb: a politikája maradt ugyanaz: minél többet kihúzni a dolgozó emberből, minél jobban a szegényekkel megfizettetni a gazdagok jólétét, ingatlanadóval vagy anélkül.

A TUDATLAN MAGYAROK

Tabajdi Csaba EP-képviselő kicsit leharcolt öltönyben tartott beszédet a múlt héten. Igaz, hogy az öltöny visszafogottságát kellemesen ellensúlyozta a rózsaszínű ing és az ugyancsak rózsaszínű nyakkendő, ami olyan szép, hogy egész ars poeticával felér. De most nem erről van szó. Képviselő úr kiosztott bennünket, csóró, tudatlan magyarokat. A magyar lakosságban nem tudatosul igazán, mit köszönhet az Európai Uniónak – mondta Tabajdi képviselő úr. Képviselő úr! Térdre borulunk Ön előtt, buták, korlátoltak, és hálátlanok vagyunk. Miért nem hálálkodunk az EU-nak minden nap, hogy nem kell vesződni a magyar mezőgazdasággal, mert lassan nem lesz? Miért nem imádkozunk minden este, hálából azért, hogy nyugati cégek felvásárolták a magyar piacot, mi meg jószerivel be sem tehetjük hozzájuk a lábunkat? Miért nem ujjongunk azért, hogy az árak már olyanok, mint Bécsben, de a bérek a tizedét sem teszik ki az osztrák béreknek? Tényleg, nem is értem: miért?

THÜRMER GYULA