Cikkek
 

TÖRTÉNELEM

Húsz éve történt a rendszerváltás. Megérte?

 

Húsz esztendeje, 1988-89-ben ment végbe az a folyamat, amit kegyesen rendszerváltásnak szoktak nevezni, de ami nem más, mint tőkés ellenforradalom. Észre sem vettük, talán el sem hittük, hogy szinte a szemünk láttára alakul át a világ. Sokan hitték, hogy ez az új világ jobb lesz, jobban fogunk élni, csupa becsületes ember fog bennünket vezetni. Sokan hitték, hogy minden marad a régiben, visszük magunkkal azt, ami jó volt a szocializmusban, és hozzátesszük azt, ami jó a kapitalizmusban. Nem ez történt! Ma rosszabbul élünk, mint húsz éve, nemzedékek nőnek fel munka nélkül. Bizonytalan a jövő, aki teheti, az külföldön érvényesül.
  A következő hónapokban az újságok tele lesznek a tőkés rendszerváltást magasztaló írásokkal. Újra előkerülnek a húsz évvel ezelőtti percemberkék, a mai „nagyok” meg bizonygatják a két évtizeddel ezelőtti döntés helyességét. Mi is írunk a rendszerváltás eseményeiről. Úgy, ahogyan mi megéltük, úgy ahogyan szerintünk ténylegesen történt. És mindig feltesszük a kérdést: megérte?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A SZELLEMI ELLENFORRADALOM NYITÁNYA

Húsz esztendővel ezelőtt, 1989. május 26-án az MSZMP Politikai Bizottsága hatálytalanította hét filozófus és szociológus ellen 1973-ban hozott állásfoglalását. A határozat lényegében azt jelentette, hogy a párt legfelsőbb vezetése rehabilitálja azokat, akik nézeteikkel és tevékenységükkel a szocializmus megdöntését szolgálták.

1973: MEGÁLLÍTANI A SZOCIALIZMUS FELLAZÍTÁSÁT

Az MSZMP Politikai Bizottságának 1973. májusi határozata hét konkrét személyről szól, de üzenet a magyar értelmiség egészének: a szocializmusban lehet más nézeteket vallani, sőt terjeszteni, de ez utóbbinak megvannak a határai. Az üzenet egyértelmű: a párt megvédi a marxizmust és a szocializmust az ellenük irányuló támadásoktól. De kikről is van szó?
 Első helyen Hegedűs András, 51 éves szociológus szerepel. Hegedűs mindeddig csúcstartó a magyar miniszterelnökök között, mivel 33 évesen foglalta el tisztségét. Orbán Viktor 36 éves volt. Hegedűs a Rákosi-rendszer miniszterelnöke 1955-56 között. Nem vonják felelősségre, de 1956-58 között a Szovjetunióban él, és később sem térhet vissza a politikába. Tudományos munkát végez, szerény körülmények között él. A szociológia terén elismert iskolát teremt. Az őt ért sérelmek ellenére sohasem emigrált. A Grósz-kormány gesztusként a nyugdíját jelentősen felemeli. 1999-ben hunyt el.
 Hegedűs és több társának konfliktusa a hatalommal 1968-ban éleződik ki. Nyilvánosan elítélik, hogy Magyarország más szocialista országokkal együtt katonai erővel segítette a szocializmus megvédését Csehszlovákiában.


Hegedűs András és Gerő Ernő. Hegedűsnek miniszterelnökként még nem volt baja Rákosiékkal. Szolgálta őket

Heller Ágnes ekkoriban 44 éves, a szocializmusban lett a filozófia kandidátusa, majd doktora. „Szemben álltunk a kádárizmussal, aláírtunk minden nyilatkozatot” – mondja magáról 2009-ben. Nem véletlen, hogy munkahelyeiről eltanácsolják. 1977-től külföldön él. A rendszerváltás után az MTA tagja, ünnepelt közszereplő.
 Márkus György 39 éves, filozófus, Moszkvában jár egyetemre, 1973-ig az MTA egyik intézményében dolgozik. 1977-től Ausztráliában él. A rendszerváltás után ő is akadémikus lesz. Felesége, Márkus Mária szociológus, az MTA szociológiai intézetének párttitkára 1968-ig, amikor elítéli a csehszlovákiai beavatkozást.
 Vajda Mihály 38 éves, filozófus, az MTA filozófiai intézetében dolgozik, de 1968-ban elítéli a szocialista országok fellépését Csehszlovákiában, és kizárják. Kis János 30 éves filozófus, a liberális ellenzék egyik vezére, az SZDSZ első elnöke. Bencze György 32 éves filozófus, az MTA filozófiai intézetének segédmunkatársa. Később, 1990-94 között Orbán Viktor tanácsadója.
 Az MSZMP vezetése körültekintően jár el. Kényes kérdésről van, az értelmiséget érinti, ráadásul az említettek többsége zsidó. Ugyanakkor tény, hogy a szocializmus alapkérdéseit támadják. A munkásosztály már nem forradalmi erő, tekintettel arra, hogy a fejlett kapitalizmus viszonyai között a munkás is ki tudja a szükségleteit elégíteni, s ehhez nem kell forradalom – hirdetik az érintett tudósok. A munkásosztály hagyományos szervezetei már nem alkalmasak a harcra. Ez a megállapítás is elfogadhatatlan támadás a marxizmus ellen. Bencze, Kis és Márkus közös munkája lényegében kimondja, hogy „a tőkés rendszert nem lehet megdönteni, s le kell mondani arról, hogy a szocializmust a maga gazdasági szerkezetében tökéletesen új világnak tekintsük”. A szerzők olyan politikai mechanizmust ajánlanak, ami nem más, mint a tőkés többpártrendszer. A saját maguk szocializmus-ismérvei alapján tagadják, hogy Magyarországon szocializmus lenne.
 Az MSZMP vezetése Hegedűst, Kist és Vajdát, akik a párt tagjai is voltak, kizárja az MSZMP-ből. Lényegében mindenkit eltanácsolnak munkahelyéről. Az intézkedés szigorú, de a tét sem kicsi: a szocializmus védelme. Minden társadalmi rendszernek megvan a maga ideológiája, amely az adott társadalom vezető osztályának érdekeit fejezi ki. Az ideológia eszmei szilárdságot, hitet, történelmi hátteret ad az adott osztálynak. A szocializmus a munkásság, a dolgozó tömegek társadalma, a marxizmus-lenizmus, mint eszmerendszer az ő érdekeiket fejezi ki.
 A vezetés számol azzal, hogy a nemzetközi tőke támadásba lendült a szocialista világ ellen. Megrettent azoktól a sikerektől, amelyeket a szocialista országok az 1960-as évektől elértek. Magyarország is elindult a gazdasági fejlődés útján, a szocializmus megszilárdult. 1968-ban a szocialista világ képes volt megvédeni a szocializmust Csehszlovákiában. Vietnamban az USA vereséget szenvedett. Az 1968-as párizsi események jelezték, hogy a szocialista világ nézetei is hatással vannak a tőkés világra, és nem kizárt a forradalmi út. Ebben a helyzetben indul el a tőkés világ széles körű eszmei-politikai támadása a szocialista világ ellen. Céljuk fellazítani, megingatni a szocialista országok társadalmát, mindenekelőtt az értelmiséget, létrehozni a szocialista országok belső ellenzékét, előkészíteni a tőkés ellenforradalmat.
 A szocializmus eszmei fellazításának egyik eszköze a revizionizmus, amely külsőleg marxista nézeteket hirdet, de a valóságban a marxizmus alaptételeit kérdőjelezi meg. Emlékezzünk csak Nagy Imrére, aki szavakban nem tagadta a szocializmust, csak éppen másként akarta, de a vége a kapitalizmus lett volna. Az MSZMP ráadásul 1968-tól egy kockázatos kísérletbe fogott, a gazdasági mechanizmus reformjába. A reform Lenin szellemében azt jelenti, hogy a szocializmus érdekében ideiglenes átveszünk tőkés módszereket. Tudva, hogy a reform nyomán egyesek gazdagodnak, ennek ideológiai hatása is van.

1989: FELSZÁMOLNI A SZOCIALIZMUST 

Az 1989. május 26-i határozat lényege merőben más: felszámolni a szocializmust, eszmei téren is megnyitni a kapukat a kapitalizmus előtt. Az előterjesztés kimondja, hogy az 1973-as határozat helytelen volt, mert „korlátozta a tudományos kutatás szabadságát”. A „politikai-ideológiai vita tárgyát képező tudományos álláspontok egy része a jelenlegi politikai gyakorlatban érvényesül”. Mai szemmel olvasva, ugye, minden érthető? Az előterjesztést a már ismert Andics Jenő osztályvezető írja alá, s a marxistának tekintett Berecz János KB-titkár ellenjegyzi.


Heller Ágnes a rendszerváltás után mint médiasztár

A reformkörök konferenciáján Keserű Imre, szentesi gimnáziumi tanár, az MSZMP Csongrád megyei vezetésének tagja, a Reformszövetség szóvivője már hősökként és mártírokként sorolja fel azokat, akiket szerinte „a kelet-európai kommunista mozgalom perifériára szorítottak”. Drámai hangon felsorolt nevekhez hozzáeszi az elvtárs szót: „Lukács György elvtárs Nagy Imre elvtárs, Alekszander Dubcek elvtárs, Heller Ágnes elvtársnő, Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Király Zoltán és Lengyel László elvtársak”. Majd a „nagy” következtetés: „Nem nevezhető szocializmusnak az a rendszer, amelyik ezeket az embereket kivetette magából”.
 A tőkés ellenforradalom óta eltelt 20 évet látva a mi következtetésünk egészen más: ha valakik meg akarnak dönteni egy társadalmi rendszert, a támadást ideológiai téren kezdik. Megkísérlik meggyőzni, vagy legalább is megingatni a fennálló rendszer híveit. Ez a szellemi fellazítás. Ezt követően indul el a politikai intézmények, az állam, a pártok elleni támadás, majd a hatalom megszerzése után következik a gazdasági alapok átalakítása. Pontosan úgy, ahogyan Magyarországon történt.