Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

GÁZ VAN! GÁZ VAN?

Gáz van! – mondja a kormány. Illetve, gáz nincs! Ezért van gáz. Az elmúlt héten hideg volt, de hát többségünk életében volt már ilyen. Mit lehet tenni? Elővettük a régi pulóvert, a jégeralsót, fölöltöztünk. A Gyurcsány-kormánynak a nagy hidegben mindjárt melege lett. A közvélekedés szerint ugyanis ez a kormány addig él, amíg a hideg hónapok után megjön az első gázszámla. Hogy így lesz-e, majd meglátjuk! Mit lehet tenni? A hidegért nem lehet az oroszokat okolni. Most a szlovák kártya sem jön be, mivel, hogy a hideg nem attól függ, hogy verik-e a magyarokat. Putyin mester azonban most is kapóra jött. Leállították a gázszállítást. Na, nem nekünk, Ukrajnának. Persze, világos volt, hogy egy-két nap múlva az ukránok megcsapolják a mi gázunkat, mert ugye ott is hideg van. Sőt, mit ne mondjak, hidegebb. A kormány mindjárt válságstábot hívott össze. Mindenki kitett magáért. Te, a kormány még életében nem aggódott ennyit értünk. Lesz-e gázunk? Mi lesz, ha a nyüves oroszok és ukránok nem tudnak megegyezni? Gáz van, mert nincs gáz! Illetve voltaképpen nincs gáz, mert szeretett kormányunk tudja, hogy mit kell tenni. Főleg ez az új fiú, Molnár Csaba. Egyem a kis szívét. Elnéztem a TV-ben a nyakkendőjét. Nem akarok dicsekedni, de nagyjából tudom, hogy milyen a jó nyakkendő. Csaba nyakkendőjének árából, hidd el, ki lehetett volna fizetni a megfagyott miskolci nyugdíjas gázszámláját. Na, mindegy! A kormány mindjárt lépett, itt egy kis korlátozás, ott egy kis korlátozás, nagy követelések az Európai Unió vezetőinek, nagykövetek behívása, árnyékbokszolás, minden volt.
  Nem árt, ha tudod, hogy mindez szemfényvesztés. Ad egy, az oroszok nem először vesznek össze az ukránokkal. Két-három hét alatt többnyire kiegyeznek. Az oroszoknak is kell ám az a pénz, amit az ukránok fizetnek. Az ukránoknak is kell a tranzitért fizetett díj, ja, meg a gáz is. Ad kettő, amíg nem egyeznek meg, addig van tartalék. Tudod azokban a bazi nagy tárolókban, amelyeket a szocik kormányzása idején építettek. Ki kell nyitni, aztán majd újratöltöd. Ad három, a hétvégére már kiderült, hogy annyi gáz van, hogy a magyar kormány még a szerbeknek, horvátoknak, bosnyákoknak is tud eladni. Persze, azt mondják, hogy ezzel segítenek a szegény fázós balkáni népeknek, de gondolom, hogy jó árért teszik. Annak idején Rodolfó, a bűvész mindig azt mondta: a kezemet figyeljék, csalok! Nekünk sem ártana a kormány kezét figyelni, mert csalnak. Amíg mi el vagyunk foglalva a kormány hősies erőfeszítéseiről szóló híradásokkal, addig nem beszélünk pár dologról. Például: drága a gáz! Molnár Csaba miniszter úr megdicsért bennünket, hogy önként korlátozzuk a gázfogyasztásunkat. Miniszter Úr, jobb, ha tőlem tudja: nem azért korlátozzuk, mert maga szólt, hanem azért, mert nem tudjuk kifizetni a gázszámlát. Aztán itt van az állami gázárkiegészítés. Te, ennyi papírt állam még nem kért a polgáraitól, mint most a Gyurcsányék. De van más is! Amíg aggódunk azért, hogy a kormányunk aggódik értünk, addig nem beszélünk arról, hogy a gáz, amit kapunk, az már nem a régi! Szegény édesanyám is mondja, hogy a karácsonyi bejgli valahogy nem úgy sült, mint régen. Valahogy az én pörköltem is tovább főtt, mint régen. Nem tudom, hogy lehet-e hígítani, keverni, de egy biztos: ez a gáz már nem az a gáz. És tudod, ha így folytatódik, akár van gáz, akár nincs gáz, gáz lesz!

A GÁZ ÉS A NEMZETI FÜGGETLENSÉG

Ez a másik, amiről papolnak orrba-szájba. Rendben, ne vegyünk orosz gázt, de akkor mivel fűtsünk? Megoldás, persze, lenne. A paksi atomerőmű olyan régi, hogy valamit kell vele kezdeni. Bővítsük ki! Ezt mondja a kormány, ezt mondom én is, sőt, én hozzáteszem, építsünk újat is! Csakhogy a parlamentben nem akar megszületni a törvény erről. Pedig nem kell nagy ész annak megértéséhez, hogy a törvény elfogadásától az erőmű kibővítéséig, vagy új erőmű építéséig minimum tíz év kell. Nálunk, lehet, hogy több is. Nézzük, mi van még! Magyarországon rengeteg lignit van. Tudod, ez egy szénfajta. Nálunk leállították a bányászását, mondván, hogy a kutyának sem kell. Németországban most is bányásszák. Most, az ínséges időkben elővehetnénk a magyar lignitet. Elővehetnénk, ha nem adták volna el. De eladták. A külföldieknek. Az okos nyugati tőke pedig bespejzol. Majd akkor nyitja meg a magyarországi bányát, amikor neki, nem nekünk, neki szüksége lesz rá. Az Alföldön találtak egy kis gázt is. Az is jól jönne most! De nem lehet, mert azt is eladta a magyar kormány. A szélenergiáról nem is beszélek, mert, úgy tűnik, az egy külön maffia-téma. De, akkor még mindig itt van az energiafelhasználás ügye. Nálunk akkora a demokrácia, akarom mondani a fejetlenség, hogy minden önkormányzat maga dönt arról, hogy mostanság, a hidegben lesz-e az iskolában „szénszünet”, azaz ma már gázszünet vagy sem. Miért? Vajon az energiatakarékosság nem országos ügy?

THÜRMER GYULA