TISZTESSÉG, BECSÜLET, ELVHŰSÉG!

BESZÉLGETÉS SZŐKE JÁNOSSAL, GYULA 2. SZ VÁLASZTÁSI KÖRZETÉNEK KB-MEGBÍZOTTJÁVAL

Szőke János 1962. március 7-én született Telekgerendáson. 1994-2006 között önkormányzati képviselő volt. 1993 óta közvetlenül megválasztott tagja a Gyulai Húskombinát Zrt. üzemi tanácsának, mint a Húsipari Dolgozók Szövetségének jelöltje. 1999-2006 között a Központi Bizottság tagja. „Én nem mehetek el innen soha-sehova, nekem nincs útlevelem, nincs gazdag rokonom, nincs pénzes barátom, milliónyi sárbaragadt paraszt a szomszédom, ezeknek a sorsa az enyém, és az is marad örökre.”

Szőke János tapasztalatból tudja, s nem fél kimodani: a rendszerváltás húsz esztendeje alatt lesüllyesztették az ország gazdaságát és a benne élő emberek életszínvonalát. Jelentősen romlott az életminőség és nőtt az igénytelenség, életvitelben, kultúrában egyaránt. Az egész rendszerváltás nem egyébről szólt, mint a politikai és gazdasági elit meggazdagodásáról. Feladták az ország és a nép érdekeit, mert számukra csak a „zsebérdek” létezik.

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Elég korán kerültem ide: húsipari tanulóként 1977-ben lettem tagja a KISZ-nek és a szakszervezetnek. 1982-ben vettek fel az MSZMP-be. Voltam KISZ-alapszervezeti titkár és párt-alapszervezeti titkár is.
  1983-1988 között elvégeztem a marxista-leninista középiskolát, majd egyetemet. Életemnek ez az időszaka az, amelyről elmondhatom, hogy ekkor váltam szervezett munkássá, meggyőződéses kommunistává, amely egész életutamat meghatározta.
  A rendszerváltást követően szülőfalumban, Kötegyánban, 1994 novemberében megalakítottuk a munkáspárti alapszervezetet 7 fővel. Ez év őszén indultunk a helyhatósági választásokon is.
  Büszke vagyok arra, hogy egy rendkívül nehéz időszakban szerény erőmmel hozzájárulhattam a pártegység megteremtéséhez, a frakciózók eltávolításához.

– Mit szól a családod a politikai tevékenységedhez?

– Nagyon szerencsés embernek mondhatom magam, hiszen családom, feleségem egy emberként állnak mögöttem, támogatnak, segítik munkámat. Ezúton is szeretném megköszönni nekik a támogatást.

– Mi a legfontosabb érték az életedben?

– Tisztesség, becsület, elvhűség, család, egészség – egészen röviden. De ha kibontjuk a kérdéskört, számomra a közéleti tevékenység szolgálatot jelent. Két idézettel kívánom kifejezni véleményemet: „Nem azért vagyunk felelős poszton, legyen az bármilyen beosztás, hogy szépeket mondjunk, hanem igazat, és a nép érdekében cselekedjünk.” (Kádár János, 1962, Szegedi Textilfonóban mondott beszédéből)
  „Gyermekkoromtól kezdve szervezett munkások között élek, nagyon elmélyült bennem a tanításuk. Nem tudok, de nem is akarok megváltozni. Hazát, szívet, osztályt ne cseréljen az ember, mert lelki nyomorék lesz.” (Marosán György: Tüzes kemence)

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– Nem hiszek az aranyhal meséjében. A mi számunkra csak egy lehetőség van: dolgozni, dolgozni, kitartóan és következetesen.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Falun élő emberként szeretek kertészkedni, állatokkal foglalkozni, kertet művelni. Ezen kívül olvasok, és sokat tájékozódom az Interneten.

– Mit olvastál mostanában?

– Nagyon szeretem a népi írókat. Veres Pétert, Hegyesi Jánost, Szabó Pált, Illyés Gyulát, Sinka Istvánt. Szívesen olvasok életrajzi regényeket, történelmi és politikai tárgyú könyveket. Most Marosán György műveit olvasom folyamatosan: Tüzes kemence, Nincs visszaút, A tanúk még élnek, Fel kellett állnom.

– Mik a tapasztalataid az elmúlt évek változásaival kapcsolatban?

– Látom a „fényes eredményt”! A rendszerváltás húsz esztendeje alatt lesüllyesztették az ország gazdaságát és a benne élő emberek életszínvonalát. Jelentősen romlott az életminőség és nőtt az igénytelenség, életvitelben, kultúrában egyaránt.
  Az egész rendszerváltás nem egyébről szólt, mint a mindenkori politikai és gazdasági elit meggazdagodásáról. Feladták az ország és a nép érdekeit, mert számukra csak a „zsebérdek” létezik, ezáltal létrehozták a pénz diktatúráját.

– Mit tehetünk ellene?

– Magyarországon ma egyetlen párt van, amely az ország nemzeti érdekeit tartja szem előtt, és kiáll a dolgozók, a kétkezi munkások mellet, ez a Magyar Kommunista Munkáspárt. Az elmúlt 19 év a tanú rá.
  Szenvedői vagyunk a globalizálódó kapitalizmusnak – ellene csak egy lehetőség van: az európai és világméretű összefogás, az internacionalizmus. Ez beindult – látom a Munkáspárt nemzetközi kapcsolatainak fényében.

– Nemzeti szinten?

– Idehaza sem tétlenkedhetünk! Szívós munkával meg kell teremteni a munkásegységet, hiszen a rendszerváltáskor ezt verték szét legelőször, nem véletlenül. A munkásegység csakis a Munkáspárt aktív közreműködésével jöhet létre, a szakszervezetek és a civilszervezetek bevonásával, amelynek az osztályharc elengedhetetlen velejárója.