A ferencvárosi időközi választás érvénytelen lett. Mindössze minden negyedik választópolgár ment el az urnákhoz. Hideg is volt, s őszintén, kit érdekel ez az egész? Csalnak a kopogtatócédulákkal, csalnak mindennel.

A Munkáspárt ezen a választáson megtett mindent. Mindent?
  Vagy csak ezzel nyugtatjuk magunkat? A szavazatok 0,76 százalékát értünk el, jóval kevesebben mentek el ránk szavazni, mint ahány ajánlószelvényt kaptunk. Meglehet, volt választókerület, ahol még azok sem mentek el, akik biztosra ígérték, akár olyanok is, akik magukat kommunistának tartják. Kommunisták?
  Mindez nem újdonság, minden eddigi választáson találkoztunk ezzel. A Ferencvárosban most Paulik Péter sikere érdekében jobban dolgozott a párt, mint korábban. Jobban, vagy megint csak nyugtatjuk magunkat?
  Tény: a kopogtatócédulák összegyűjtése sikerült, mi nem keveredtünk botrányba sem, ez Budapest sikere. Azonban utána a párttagság egy része úgy érezte, „megtette amit megkövetelt a haza”, ennyi. Cél volt, hogy aki odaadta a kopogtatócédulát, ahhoz menjünk vissza, köszönjük meg, győzzük meg, hogy szavazni is elmenjen. Mindenkihez elmentünk?
  Tény: a frontosoknak is köszönhetően több száz plakátot, röplapot ragasztottunk, szórtunk a kerületben. Csakhogy a többiek még többet.
  A többiek.
  A Fidesz tarolt, több mint ötven százalékot kapott. A szocialisták hozták a túlélésükhöz szükséges huszonvalahány százalékot. Az SZDSZ öt százalék fölött teljesített, a körzet „liberális bázisnak” számít, liberális a polgármester is, akinek parlamenti helyéért most vetélkedtek, mondhatni papírforma. A Jobbik teljesítette, amit célként tűzött ki, megelőzte a liberálisokat, nyolc százalék felett teljesítve ő lett a harmadik erő.
  Kik szavaznak a Jobbikra? Annyira könnyű leírni azt: a fasiszták. Égbekiáltó marhaság ez. A Jobbik jórészt azokat szólította meg, akiket nekünk kellett volna. Akik dühösek a rendszerre, mert elveszi a munkájukat. Akik rendet akarnak, mert nem lehet úgy élni, hogy a nyílt utcán kirabolják a gyerekedet, betörnek hozzád, s a rendőr csak kedvesen somolyog. A Jobbik gátlástalanul használta a „cigány-kártyát” is. Az ATV, a Nap TV műsorait nézve, a Klub Rádiót hallgatva hajlamosak vagyunk azt mondani, nincs cigány-kérdés, aki romát mond, az holnap a zsidókat lövi a Dunába. Idiotizmus. Tetszik vagy sem: a cigányságot munkanélküliségbe, ha úgy tetszik munkakerülésbe kényszerítette a rendszer. Gyakorta egy választás van: lopsz vagy megélsz. Melyiket válassza? S nekünk mi a válaszunk erre? Szégyenlős szűzlányként kerüljük a témát – most a Ferencvárosban is –, ahelyett, hogy megoldást nyújtsunk. Otthon, két sör között könnyű kimondani: „büdös cigány”, de odamenni, s megkérdezni tőle, mit tehetek érted, vagy adott esetben arra biztatni a rendőrt, hogy rendet tegyen, s ne rettegjen a médiát tele lihegő széplelkű liberálisoktól, nos az már kényelmetlen. Mi sem tettük meg a Ferencvárosban. Az eredménye itt van. Jobbik.
  Széplelkek.
  A Humanista párt több mint három százalékot kapott ezen az érvénytelen választáson. Talán igazán aktívak voltak, talán megszólították a rendszertől hányó értelmiséget, talán megtalálták a fiatalok hangját. Mindez igaz. De leginkább kitalálták őket. Kitalálta az SZDSZ és kitalálták Gyurcsány piárosai. Azért, hogy ne ránk szavazzanak. Megcsinálták ezt már a Centrum párttal, most erre az időközi presztízsválasztásra felerősítettek egy semmi-pártot. A Humanista szép és bájos, nyitott a világ dolgaira és a másságra, kedvesen pirul, amikor azt mondják „buzi”, s innentől már harcos antifasiszta is. S annyira, annyira lehet őket szeretni…
  Okádás a köbön, bulvár politika, s három százalékig hatékony.
  Amit tőlünk vesznek el.
  A ferencvárosi időközi választás érvénytelen volt. Az életben ritkán adódik második lehetőség, most itt van. Van két hét, hogy dolgozzunk. Hideg van, tél van, bizonytalanság és rengeteg más egyéb kifogás. S a meleg párthelyiségben is egyszerűbb a hibákat keresni, mint kimenni az utcára, bekopogtatni oda, ahova igazából már várnak ránk, csak helyettünk jön a jobbikos és a műmájer humanista. Mert hagyjuk.
  Ferencvárosban a plakátunkon ott a felirat: Ne tűrjük!
  Hát ne tűrjük a saját tehetetlenségünket, s a szarakodást sem! Sajtóban ezt így nem illik leírni, de könyörgöm, mit írjunk, hogy végre megmozduljunk?
  Meddig tűrjük?