Azt mondják, a télen született gyerekek fázósabbak. Hát ez rám tökéletesen igaz. Még éppen be lehetett tenni a karácsonyfa alá. Ettől függetlenül semmi nem tart vissza, hogy a ház előtt elsöpörjem a havat, lesózzam a járdát.
  Nem is ettől fázom.
  Mára tudjuk, hogy több mint ötven ember ezen a télen meghalt a hidegben, itt, Magyarországon. Egy olyan országban, ahol kontinentális az éghajlat, tehát nem kell Szibériához hasonlítani a problémáinkat. Nincs mínusz harminc fok. De vannak emberek, akiknek lakásában van mínusz öt! Fagyhalálhoz éppen elegendő.
  A kormány, az önkormányzat széttárja karjait: nem tudnak mit tenni. Hazugság! Tökéletes nyilvántartást vezetnek a megélhetési problémákkal küzdőkről, az elhagyottakról, a nyomorgókról.
  Mégis engedik, hogy emberek a saját lakásukban fagyjanak meg. Nem csak az utcán: otthon is, akik nyilvántartottan rászorulók. Ja, igen. Az a szerencsétlen, aki nem igazodik el a sok-sok ívnyi kérdőíven, haljon meg! Mert nem érti a „törvényi feltételeket” – nem is jogosult gázár vagy egyéb támogatásra!
  Embertelen!
  Elvonni a létszükséglethez – így a lakhatáshoz, munkához, gyógyellátáshoz – való jogokat egyébként sérti az Alkotmányt is. A magyar Alkotmány szerint minden embert megillet a felsoroltakhoz fűződő jog.
  Érdekelne, hogy a kedves Képviselő Urak és Hölgyek esetében ez miért nem jutott senki eszébe, amikor bezáratták, teljesítőképességét minimalizálták azoknak a kórházaknak, melyekért a mi apáink, nagyapáink dolgoztak?
  Persze a kérdés továbbra is költői. Mindannyian tudjuk: a kórházak, iskolák bezárása költségvetési tétel. Amiből lehet az Uraknak és Hölgyeknek lopni.
  Akár emberek élete árán is.
  Lehet ezt sikkasztásnak nevezni, de hát akkor is látjuk: nem viccből vettek őrizetbe önkormányzati embereket visszaélésekért. Finomkodhatnak, hogy kevés pénzért drága ingatlanokat értékesítettek (amiből azért nekik is jócskán jutott), s ez a nép vagyonának elsikkasztásaként minősül. Mondjuk már ki végre konkrétan: ellopják az emberek tulajdonát! Ellopják azt, amit ingyen és bérmentve az emberek az elmúlt évtizedekben létrehoztak.
  Többek között azok is, akik a világmegváltó kapitalizmusban utcára, vagy csak a megélhetés peremére kerültek.
  Ma ők halnak meg a hideg miatt – csendben, még csak nem is méltóságteljesen. Elhagyatottan, önkéntesen, egyedül.
  Ettől fázom. Ennyi maradt nekik.
  Mi ezt meddig engedjük?

CSEH KATALIN