|
A Magyar Kommunista Munkáspárt európai parlamenti listáján nincsenek milliárdos „sztár-közgazdászok”, magukat magyar hazafinak csúfoló Habsburg-ivadékok. Nem szerepel a munkáspárti listán „dísz-kisebbségi”, „dísz-fiatal”, s nem jelölünk valakit csak azért, mert éppen kettessel kezdődik a személyi száma. Nincsenek olyanok sem a munkáspártiak közül, akik itthoni kudarcaik után Brüsszelbe menekülnének „külpolitizálni”, s az unió központjában elkényelmesedett bérpolitikusokat sem jelölünk. A Munkáspárt jelöltjei a magyar valóságban élnek, dolgozók. Munkások, orvosok, vállalkozók, egyetemisták. Ismerik Magyarország gondjait, mert megélik azokat. Tudják, mi a megoldás, mit kell az unióban elérni. Brüsszelben is dolgozók, magyar hazafiak maradnak!
|
 Váncsa Csaba 35 éves munkás. Ismeri a magyar valóságot, annak minden komiszságával. Az ő szájából nem puszta szólam, hogy az élet, a munka tette kommunistává, becsületes emberré. „Borzalmas, hogy mivé vált az ország! Súlytalan, önállóságát feladó szolgaállammá. Az MSZP közönséges tőkés párt. Fontosnak tartom, hogy a Munkáspárt ma forradalmibb és a szocialistáktól élesen elkülönülő irányt képvisel.”
|
|
 „Kovács István pártmunkás” – így szerepel iwiwes adatlapján, és aki ismeri, tudja, hogy a nap szinte 24 órájában hivatásos forradalmárként él, derűsen, telve optimizmussal, ötletekkel és humorral. Negyven évesen vallja: „A kapitalizmus embertelenségét és a multik mindenhatóságát magyar vállalkozóként tapasztalhattam meg. 17 év kemény munka után tönkrementem. Jó lecke volt ahhoz, hogy teljesen magamévá tegyem a kommunista meggyőződést.”
|
|
 Kőszeginé Benedek Anna 64 éves, a csepeli munkáspárti szervezet vezetője. „Az országban minden egyre rosszabb. Kivéreztették az oktatást, hamarosan kivégzik az egészségügyet is. Szabályos, körmönfont népességcsökkentés zajlik. Ahelyett, hogy új munkahelyeket teremtenének, egyre nagyobb és fájdalmasabb a munkanélküliség, hiszen a legtöbb embernek már tartalékai sincsenek. Kiszolgáltatott rabszolgaként élnek egyik napról a másikra. Mivel van unokám, aggódom a jövője miatt. Vajon lesz jövője egyáltalán?”
|
|
 Dózsa Miklós 26 éves debreceni adatrögzítő. „Minden lehetőséggel élni kell, ha sikert akarunk elérni. A leglényegtelenebbnek tűnő munka gyakran a legfontosabb, hiszen döntő kérdéseket befolyásolhat. Egy egyszerű beszélgetés, egy szórólap átadása, feladatvállalás a munkáspárti rendezvényen – mind közelebb visz bennünket a dolgozó emberekhez, akikért tenni akarunk, akiket képviselünk. Biztos vagyok abban, hogy küzdelmünk meghozza gyümölcsét.”
|
|
