|
Egy proletárköltőről,
hogy sose feledjék
| |
Gyöngykagyló
Énekelnék – és szólni sem tudok.
Úgy betemetett kavargó világom,
mint mélytengeri kagylót a homok,
de figyelj rám, ha néma is vagyok,
gyötrődve, önmagamba zárva is
elzúgom néked a tenger imáját,
s verseim izzó, gyöngyöző egében
újjáteremtve Földet és Napot,
munkám megőrzi ezt a Századot!
|
|
A Döbrentei Kornélok, Csurka Istvánok és Csoóri Sándorok nyomasztó világában üdítő élmény a proletárköltő verseit olvasni. A rímekbe öntött tisztaság és emberség jut annak osztályrészéül, aki Csepeli Szabó Béla köteteit veszi kézbe.
A poéta a napokban ünnepli születésének 85. évfordulóját. A dinamikus, próféta arcú és lelkű költő, akit a szocialista kormányzat József Attila-díjra tartott érdemesnek, most csendes magányában él. Ez a polgári rezsim száműzte őt, mert osztályharcos kiállása zavarja a pénzemberek vizeit. Ám Csepeli Szabó Bélát nem lehet elhallgattatni. Testét meggyötörte és tolószékhez kötötte súlyos betegsége, de lelkét „a tűz nem égeté meg”. Alkot, sorra születnek versei, egyelőre íróasztala fiókjai számára. Munkái a szegények életét ábrázolják, nagy empátiával és mozgósító erővel. Sokat olvas, mert mindenre kíváncsi: olvasmányai Horatius, Vergilius, Shakespeare, Ady, József Attila, a természettudomány és a filozófia újabb eredményeiről szóló beszámolók. Alkotásai megjelentek lengyel, kazah, olasz nyelven, angol lexikonok méltatják életútját. Csak a hazai rezsim kultúrboncainak „nincs” róla véleménye. Számukra egy proletárköltő kívül áll a művelődéstörténeten, nem szalonképes a kényes és hatalmát féltő úri elit számára. A halott József Attilát előbb megfosztották kommunista identitásától, forradalmiságától, s csak ezután fogadták be. Mint a Horthy-rendszer Ady Endrét. Ám Csepeli Szabó Béla él, s élénken tiltakozna, ha nyárspolgárrá domesztikálnák. Ő mindhalálig marad annak a proletárságnak hű fia, melyből vétetett. Ez a hűség legyen mozgósító példa az utókor számára, egy olyan korban, ahol a meggyőződés cserbenhagyása erénynek számít. Kívánjuk, hogy Csepeli Szabó Béla küzdje le betegségét, még hosszú ideig gazdagítsa a magyar proletárművészetet, és érje meg azt a világot, amikor a hálás magyar nép koszorús költővé avatja. Thürmer Gyula, pártunk elnöke meleg hangú levélben köszöntötte, sikerélményekben gazdag költői munkásságot kívánva az idős poétának.
HEGEDŰS SÁNDOR
|
Salamon Ernő
– a székely kommunista költő
 (1912. május 15. - 1943. február 27.)
Az erdélyi Gyergyószentmiklóson született proletárcsaládban. Nem kímélték az erre a társadalmi osztályra jellemző betegségek sem. A kemény fizikai munkát nehezen bírta tüdeje, a kolozsvári jogi egyetemet mégsem fejezte be. Bekapcsolódott a munkásmozgalomba, sztrájkokat szervezett, agitált. Horthy Magyarországán üldözték, és számtalan alkalommal letartóztatták.
1941-ben a hírhedt ákosfalvi táborba internálták több székely munkással, forradalmárral együtt. Utána nehezen, idénymunkákból élt. 1942-ben Mihajlovka-Sztarinál volt munkaszolgálatos, ahol tífuszban megbetegedett. 1943. februárjában lőtte agyon egy olasz fasiszta.
Napjainkra szinte teljesen kiirtották a magyar költészet kincsestárából. Mit keressen ott egy székely kommunista? „Senkinek sem jó”, mert olyan mítoszromboló az ilyesmi. Idegesíti a finnyás elitet.
,,Húszéves testünk olyan fáradt
a rossz ágytól s a rossz kenyértől,
olyan messze estünk a fénytől.”
– írja kegyetlen őszinteséggel arról a korról, amelyben a paloták lakóinak, a gyárak tulajdonosainak, a spicliknek ment jól – akárcsak napjainkban.
,,A jövőt ellopták előlünk
s a küszöbön állnak és várnak
nagyszállítói a halálnak...”
Szerelmi lírája is elfelejtődött, mint egy nem szívesen látott felkiáltójel. Jobb nem emlékezni a költőre, a kellemetlen lírikusra, aki elgondolkoztatná a Wass Alberten nevelkedett fiatalokat. Hogy is van ez? Talán a mérlegnek az a serpenyője nehezebb, amelyre Dózsa Györgyöt, Gábor Áront, Kőrösi Csoma Sándort, Bethlen Gábort, Salamon Ernőt, Gaál Gábort helyezte a parázsló történelmi emlékezet, s nem az a másik, az utóbbi években kierőszakolt, giccses, néha már unalmasan komikus?
Gyergyószentmiklóson gimnázium és szobor őrzi emlékét ma is. Az ott végzettek büszkén csatlakoznak a Salamon Ernő Véndiák Szövetséghez. A diákokat nem zavarja a csángó-magyarok szívének is kedves baloldali költő szobra.
,,Biztos kivágnak, lebukom forogva,
de aki megöl, nagyon is vigyázzon,
rádőlök én és úgy hal tiporodva.”
(Példa a hangszerfáról)
|
|
