Ma 2009-et írunk. Bajnai Gordon a napokban bejelentette, hogy elsődleges céljai közé tartozik a kormánynak az, hogy megakadályozzák, hogy a deviza-lakáshitelesek ne kerüljenek az utcára. Hát kérem, ide jutottunk, cirka 20 év után, a nagy átverés után, melyet a kapitalista urak finomkodva, a néptömegeket megtévesztve, rendszerváltásnak neveztek el.
  Mert emlékezzünk vissza: mit is ígértek akkor nekünk? ’89-’90-ben ígéretekkel volt tele a sajtó, a média, még a csapból is ez folyt: „szociális piacgazdaságot akarunk!”, „igazságos, demokratikus rendszert!”, „nyugati típusú jóléti államot fogunk bevezetni!”, stb., stb. Azaz köznyelvre lefordítva: Magyarok! Pár éven belül itt lesz a kánaán! Úgy fogunk élni, mint Nyugaton! Azt persze senki sem említette, hogy az ünnepelt Nyugaton a nyomor éppúgy része a társadalomnak, mint a csillogó luxus. Mivel a kapitalizmusnak ez is elengedhetetlen tartozéka, amiről ők (mármint a rendszerváltó urak) mélyen hallgattak.
  Eltelt tehát 20 év, és ide jutottunk. Erre a szintre züllött le kis országunk. Hogy ilyen Bajnai Gordonok, akik a rendszerváltásnak köszönhetik hatalmas vagyonukat, evvel próbálnak udvarolni a rászedett tömegeknek, hogy azért küzdenek, hogy a családok ne kerülhessenek az utcára! Ez a hazug, szemfényvesztő kapitalista rendszer most már az alapvető szükségleteinket sem tudja kielégíteni, és még ezt is a saját céljára használja fel, mert „ő majd megvéd”, hogy ne kerüljünk az utcára! Meddig fogják magukat hagyni az emberek átverni? Abba igen kevesen gondolnak bele, hogy mi lett volna, ha nem így alakultak volna a dolgok. Tudom, a történelemben nincsen „ha”, de mégis! Játsszunk el a gondolattal! ’89-’90-ben maradt volna a szocializmus. Megmaradtak volna, és magyar tulajdonban maradtak volna a termelő gyáraink, virágzó, világhírű mezőgazdaságunk! Igaz, hogy meg kellett volna pár dolgot változtatni, de maradt volna továbbra is a szocializmus. A Nyugat, miután eredménytelen maradt volna a csábítása a kelet-európai országok iránt, hatalmas gazdasági válságba keveredett volna. Hiszen ezért kellettünk nekik 20 éve, hogy nehogy válságba kerüljenek. Túltermelésük volt, és ehhez kellett az új felvevőpiac. Ehhez kellett szétverni a kelet-európai országok rendszerét, gazdaságát. Ugyanakkor csábította őket az olcsó előállítási ár, és az olcsó, jól képzett munkaerő is. Az, hogy ezen is túlnője magát a kapitalista tőke, 20 évre volt szüksége. Csak most már az a baj, hogy nincs hova terjeszkednie. Meghódította az egész világot, a globalizáció mindenütt tarolt. A tőke zsákutcába jutott.
  A kelet-európai országokat, ha a szocializmust építették volna tovább, elkerülte volna a Nyugat válsága. A bevezetett gazdasági reformoknak köszönhetően meg is előztük volna őket a gazdasági versenyben, mégpedig nem is kis mértékben!
  Ezek után már logikus, hogy 20 évvel ezelőtt pont a kapitalisták riogatásának az ellenkezője vált volna valóra: azaz, hogyha maradt volna a szocializmus, akkor jött volna el a kánaán!

DELIKÁT DÓRA