EGYRE TÖBBEN BÍZNAK BENNÜNK

Csányi László 13 éves kora óta dolgozik az iskola mellett, jócskán van tapasztalata a diákmunkáról. Tudja, a fiatalok közül még keveseket érdekel a politika, de ez gyorsan meg fog változni. Amint elmennek az első nyári munkahelyükre, másként fogják látni a dolgokat. Hamar rá fognak jönni, hogy a Munkáspárt igazat mondott a dolgozók kizsákmányolásáról, és meg fogják találni az utat a párt felé. Vallja: nekünk, kommunistáknak a feladatunk, hogy agitációs munkával megmutassuk a helyes utat, a lehetőséget egy élhetőbb életre.

– Hogyan kerültél a Munkáspártba?

– Születésem óta abban a szellemben neveltek szüleim, hogy megkülönböztessem az igaz értéket a hamistól. Édesapám nem kommunista, de nyíltan vállalja és hirdeti, hogy a rendszerváltás előtt mennyivel jobb volt élni az egyszerű, dolgozó embernek. Talán ennek nyomán indultam el ezen az úton. Kezdetben a marxista irodalom tanulmányozásával, majd később, mikor Pestre kerültem, a párt iránymutatásával, aktívan bekapcsolódtam a munkába. A 8-as régióban vagyok tag, de mivel sokat tartózkodom otthon, megragadom az alkalmat, és ott is dolgozom. Mikor nem lehetek a fővárosban, akkor vidéken agitálok, hordom a szórólapokat, ragasztom a plakátokat.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Azt a keveset, amit tanulmányaim és a pártmunka meghagy nekem, a barátnőmmel és a barátaimmal töltöm. Van egy zenekarom, punk zenekar, amellyel főként rendszerellenes zenéket játszunk. A zenekartagok mindegyike Szabadság-előfizető. Imádok olvasni, leginkább regényeket és marxista irodalmat.

– Május 1-én több Lenin-kötet iránt érdeklődtél.

– A gyakorlat alapja az elmélet. Igyekszem minden alkalmat megragadni, hogy ideológiailag is továbbképezzem magam.

– Milyen filmeket és zenét szeretsz?

– Punk zenét főleg. A régi filmeket szeretem, de az újak közül is megnézek időnként egyet-egyet. Sajnos a legtöbb mostani film elsősorban a népbutítást szolgálja és nem a szórakoztatást.

– Milyen akciókat tartasz fontosnak a mozgalomban?

– Lényegesnek tartom a gyárak, üzemek körüli akciókat, ahol a munkások között lehetünk és beszélgethetünk velük. Elengedhetetlen, hogy közvetlenül is megszólítsuk azokat az embereket, akikért dolgozunk. Természetesen minden megmozdulásunk fontos, de fel kell végre ismerni, hogy sikerük a beléjük fektetett energiától és lelkesedéstől függ – nem lehet csak „félgőzön” jelentős eredményeket elérni.

– Mik a magánéleti terveid?

– Szeretnék mérnök lenni, majd beutazni a világot. Jó lenne személyesen megtapasztalni, eltanulni, hogy máshol milyen módszerekkel érnek el sikereket a kommunista pártok.

– Mi a véleményed az ifjúság politikához való hozzáállásáról?

– A fiatalok közül ma keveseket érdekel a politika, de nem mindig lesz ez így! Amint elmennek az első nyári munkahelyükre, egészen másként fogják látni a dolgokat. Hamar rá fognak jönni, hogy mennyire igazunk volt, és meg fogják találni az utat a párt felé. Én 13 éves korom óta dolgozom az iskola mellett év közben. Rendelkezem tapasztalatokkal, ami a diákmunkát illeti. Abban a pillanatban, mikor a dolgozó ember rájön, hogy a munkáltatója tulajdonképpen nem munkát ad neki, hanem kizsákmányolja, és a kenyérből csak morzsákat enged át, elkezd gondolkozni. Nagyon nem mindegy, hogy melyik irányba indul el! Nekünk, kommunistáknak a feladatunk, hogy agitációs munkával megmutassuk a helyes utat, a lehetőséget egy élhetőbb életre.

– Családod hogyan viszonyul politikai meggyőződésedhez?

– Tiszteletben tartják. Édesapám sokszor akarva-akaratlanul olyanokat mond és tesz, amik egyértelműen alátámasztják, hogy egyetért a Munkáspárt politikájával.
 A legtöbb ember öntudatlanul is velünk ért egyet, csak erre még nem ébredt rá. Nekünk az a feladatunk, hogy ennek tudatában dolgozzunk. Meg kell hallgatnunk a panaszokat, a problémákat, és erre marxista választ kell adnunk, de úgy, hogy azt a képzetlen emberek is megértsék. Az ifjabb nemzedék erre fogékony, csak a hangot kell megtalálni. Ezt szolgálják az üzemek, munkanélküli hivatalok előtti akciók is. Rá kell ébreszteni az országot a valós helyzetre. Nemrég az egyik kampányrendezvényen, az Örs vezér téren is megtapasztalhattam, hogy egyre többen forgatják érdeklődéssel a kiadványainkat. Ez rendkívül lassú és sok türelmet igénylő munka, de ha rendszeresen végezzük, lesz eredménye. Mindenkinek minden pillanatot meg kell ragadni, és terjeszteni kell az eszmét. Jó alkalom erre a kopogtatócédula-gyűjtés, ahol szemtől szemben állunk a választópolgárral, és a propagandakiadvány mellett meg is szólíthatjuk őt. Ez a rendszer nem kedvez a nyílt beszédnek, de előbb-utóbb a legtöbben kimondják, amit gondolnak, mert egyre többen bíznak bennünk.