Cikkek
 

TÖRTÉNELEM

Húsz éve történt a rendszerváltás. Megérte?

 

Húsz esztendeje, 1988-89-ben ment végbe az a folyamat, amit kegyesen rendszerváltásnak szoktak nevezni, de ami nem más, mint tőkés ellenforradalom. Észre sem vettük, talán el sem hittük, hogy szinte a szemünk láttára alakul át a világ. Sokan hitték, hogy ez az új világ jobb lesz, jobban fogunk élni, csupa becsületes ember fog bennünket vezetni. Sokan hitték, hogy minden marad a régiben, visszük magunkkal azt, ami jó volt a szocializmusban, és hozzátesszük azt, ami jó a kapitalizmusban. Nem ez történt! Ma rosszabbul élünk, mint húsz éve, nemzedékek nőnek fel munka nélkül. Bizonytalan a jövő, aki teheti, az külföldön érvényesül.
  A következő hónapokban az újságok tele lesznek a tőkés rendszerváltást magasztaló írásokkal. Újra előkerülnek a húsz évvel ezelőtti percemberkék, a mai „nagyok” meg bizonygatják a két évtizeddel ezelőtti döntés helyességét. Mi is írunk a rendszerváltás eseményeiről. Úgy, ahogyan mi megéltük, úgy ahogyan szerintünk ténylegesen történt. És mindig feltesszük a kérdést: megérte?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A kötelező orosz
nyelvoktatás vége

Húsz esztendővel ezelőtt, 1989. június 18-án jelent meg a művelődési miniszter közleménye „az idegen nyelvek oktatásáról az alap- és középfokú nevelési-oktatási intézményekben”. E minisztérium engedélyezte, hogy az 1989/90-es tanévtől az intézmények határozzák meg a kötelező tantárgyként oktatott választható idegen nyelveket. Magyarul ez azt jelentette, hogy az orosz nyelv kötelező oktatása 40 év után megszűnt. A rendszerváltás apró, de jelképes eseménye zajlott le, aminek haszna nem sok, kára azonban annál több volt.

ÚT A VILÁGKÚLTÚRÁBA

Az orosz nyelv oktatásának megszüntetése politikai döntés volt. Ugyanilyen politikai döntés volt a kötelező oktatás bevezetése 1949-ben. Az „orosz nyelv a szocialista kultúra megszerzésének legfontosabb eszköze” – olvashatjuk a Magyar Dolgozók Pártja Titkárságának 1950. februári anyagaiban. Persze, az 1949-es döntés mögött állt egy racionális megfontolás is. A gyerekek tanuljanak meg legalább egy nyelvet. 1949-ben az orosz egyébként a németet szorította ki, nem az angolt. Angolul a Horthy-Magyarországon nem beszéltek sokan. A nyelvoktatásról mindig egy adott kormány hoz döntést, de következményeit nemzedékek viselik el.
 Oroszul, sajnos, nem tanultak meg a magyar gyerekek. Tisztelet a kivételnek. Az orosz nyelv kötelező oktatása és – ami ezzel járt – a kulturális, sőt civilizációs értékek terjesztése jelentős szellemi többletet adott. A magyar társadalom számá­ra hozzáférhetővé vált az orosz kultúra, amit 1949 előtt vajmi kevesen ismertek Magyarországon. Az orosz és a szovjet irodalom, művészet számos eleme a magyar közműveltség részévé vált. A szovjet televízió adásait a szovjet alakulatok közelében 1979-től, szélesebb formában 1983-tól sugározták. Az orosz nyelvű újságokat, könyveket fillérekért lehetett kapni. A budapesti Gorkij könyvesbolt a legnépszerűbbek közé tartozott.
 A magyar kultúra ugyanakkor az orosz nyelven, az orosz fordításokon keresztül megjelent a világ kulturális piacán. Orosz nyelvre sokkal több magyar művet fordítottak le, és sokkal nagyobb példányszámban adtak ki, mint bármely más nyelven. A mai híresztelésekkel ellentétben a kötelező orosz nyelvoktatás nem vetette vissza általában az idegen nyelvek oktatását. A szocialista rendszer iskoláiban szabadon lehetett tanulni németül, angolul, franciául, olaszul. Százezrek tanultak a TIT nyelviskoláin, te­gyük hozzá, fillérekért. A magyar társadalom hiányos nyelvi felkészültségének okai nem a kötelező orosz oktatásban keresendőek.

TELJES VISSZAESÉS

A Németh-kormány döntése nyomán az 1993-94-es tanévben az addig az általános iskolákban oroszt tanuló 138 249-es szám kb. 60 százalékkal, a gimnáziumokban 40, a szakközépiskolákban pedig 50 százalékkal csökkent. Tíz évvel később, a 2004/2005-ös tanévben az általános iskolákban 1450, a gimnáziumokban 1935, a szakközépiskolákban 587 diák tanult oroszul. Jelenleg 89 magyar középiskolában folyik orosz nyelvoktatás. A teljes közoktatásban fő munkaviszonyban összesen 234 pedagógus tanít orosz nyelvet.
 2005-ben nappali, államilag finanszírozott képzésre 190 orosz szakos hallgatót vett fel az ezzel (is) foglalkozó hat felsőoktatási intézmény. A 2004/2005-ös tanévben az orosz nyelvszakos hallgatók összlétszáma 634 fő volt, míg az oroszt, mint idegen nyelvet tanulók száma 1116. 2006-tól, a bolognai folyamatra való áttéréssel a helyzet jelentősen módosulni látszik. A szlavisztika alapszakra jelentkezett 612 főből 268 főt vettek fel. Ennek relatív többsége orosz filológia sza­kos. Az ELTE BTK-n pl. 35 major szakos mellett eddig 30 hallgató vette fel az ún. minor szakként az oroszt, és számuk folyamatosan nő.
 Országos szinten nem megoldott a kezdő nyelvtanulók tankönyvellátása, mintegy öt-hatféle könyv kombinálásával lehet a nyelvi alapozás egyáltalán nem könnyű feladatának eleget tenni. A minisztérium által jóváhagyott tankönyvlistán szereplő orosz nyelvkönyveket a kiadók többnyire az alacsony példányszámú érdeklődésre hivatkozva nem jelentetik meg. A nyelvet oktató iskolákban jó szándékú, lelkes, de az esetek többségében kiábrándult, sokat csalódott tanárok tanítanak korszerűtlen tananyagot idejétmúlt, összeszedett, gyenge minőségű vagy saját maguk által „létrehozott” tankönyvekből. A különböző segédeszközöket, a gyakorláshoz szükséges tananyagokat Oroszországból cipelik haza (amennyiben véletlenül kijutnak).


Vass Lajos és Szvák Gyula

 Az orosz könyvek, hanglemezek árusítása megszűnt, a DVD-k árusítása el sem kezdődött. Éppen ezért nincsenek megfelelő színvonalú hanganyagok, és mindez jelentős mértékben visszaveti az érettségire, valamint a nyelvvizsgára való felkészítés színvonalát. Hiányoznak az írott sajtó anyagai, az orosz újságok, folyóiratok pedig magas áruk miatt szinte elérhetetlenek. Az országban csak helyenként lehet fogni orosz nyelvű TV-adásokat, pedig ezek segíthetnének az országismeret, a hallás utáni megértés és a kommunikáció hatékonyabb oktatásában. A szórakoztatóipar és a popzene „termékei” nem élvezhetők általa, nincsenek könnyen olvasható, érdekes szövegek. Iskolai partnerkapcsolatok, projektek kialakítására, a diákok számára személyes országismereti tapasztalatok szerzésére több okból kifolyólag szinte egyáltalán nincs lehetőség.

MASEM TUDUNK IDEGEN NYELVEKET 

A rendszerváltás az idegennyelv-tanulás területén a kötelező orosz nyelvtanulás eltörlését és a szabad nyelvválasztás bevezetését jelentette. Az orosz nyelv helyére leggyakrabban az angol vagy német nyelv oktatása került. E két nyelv hegemóniája máig jellemzi a nyelvoktatást, és ennek következtében nyelveket beszélők is jóformán csak ebből a két nyelvből találhatók. Szélesebb körben használható angol nyelvtudása a 15-44 éves népesség 17 százalékának, némettudása 10 szá­zalékának van. Más nyelveken a vizsgált korosztály 4 százaléka beszél elfogadható szinten.
 Magyarországon a 45 év alatti korosztály 3 százalékának van felsőfokú nyelvvizsgája, 8 százaléka tett sikeres középfokú, és 3 százaléka alapfokú állami nyelvvizsgát. A diplomás népesség közel 70 százaléka legalább egy idegen nyelven beszél B1 szinten – tehát körülbelül alapfokon –, és minden ötödik diplomásnak egynél több idegen nyelvből is van szélesebb körben használható nyelvtudása. Az érettségizettek között a használható nyelvtudásúak aránya 26 százalék, a nem érettségizettek között 5 százalék – ezek az adatok olvashatók többek között a Nyelviskolák Szakmai Egyesülete által készített tanulmányban. A magyarok 45%-a egyáltalán nem beszél idegen nyelvet.

LESZ ELMOZDULÁS? 

Valami elmozdulás azonban mintha lenne. A Budapesti Műszaki Egyetemre évente kb. 15 orosz hallgató érkezik MA-képzésre robottechnikai szakirányon, és 3 orosz PhD-hallgatójuk is van. A Corvinus Egyetem szintén dolgozik az orosz nyelvű oktatás feltételeinek kidolgozásán külföldiek számára, és az ELTE Ruszisztikai Központ is elkészített egy orosz nyelvű mesterképzési programot. A Szolnoki Főiskola például orosz nyelvű szakmai képzés bevezetését tervezi. Az iskolák ma a piacról élnek. Sok diák jönne és fizetne Oroszországból, Kazahsztánból, feltéve, ha oroszul tanulhatnak. Ma ez még megoldhatatlan feladat, mivel nincs elég oroszul beszélő szakoktató, nincsenek tankönyvek.
 Az orosz tematikájú kurzusok iránt élénkül az érdeklődés. A Ruszisztikai Központ által hirdetett félévenkénti 10-12 – nem kötelezően választandó – órát átlagosan 180-220 hallgató látogatja. Módszertanilag azonban szinte lehetetlen helyzetben, ugyanis a szakirodalmat angolul lehet csak megadni. (Oroszul az érdeklődőknek csak 1-2 %-a tud, s az is általában orosz származású.) Hasonló a tapasztalat más egyetemek orosz témájú előadásain is, amelyeken, természetesen, a figyelem a mai Oroszországra fókuszál.
 2007-ben az Alapítvány az Orosz Nyelvért és Kultúráért és a Ruszisztikai Központ, amelyek élén a kitűnő szakember, Szvák Gyula áll, Pro Cultura Hungaro-Russica Díjat alapított. Első ízben Vass Lajos, az Operaház főigazgatója kapta meg.
 Az oroszt a világon mindenütt komolyan veszik. Ma 300 millió ember beszél oroszul, és ebből csak 160 millió tekinti anyanyelvének. Németország 82 milliós lakosságából 6 millió beszél oroszul, igaz, ebből 3 millió orosz emigráns. 200-210 ezer ember tanul oroszul, ebből 180 ezer középiskolás. A Magyarországnál kisebb lakosságú Ausztriában, 80 iskolában 2609 fiatal tanul oroszul. Háromévente az osztrák iskolák orosz nyelvi olimpiát rendeznek. Az osztrák egyetemeken az orosz nyelv stabil pozíciókkal rendelkezik. Bécsben 500 fő, Grazban 300, Innsbruckban 100, Klagenfurtban 50, Salzburgban 100 egyetemista tanul oroszul, nem számítva a bécsi szlavisztikai intézet 200 hallgatóját.