A hatalmi időszak vészes rövidülésével egyre világosabbá válik a magukat szocialistának nevező politikusok uralkodásának elkerülhetetlen csődje.

Sok éven keresztül bizalmat szavazott számukra a választópolgár, mert reménykedett baloldali érzelműségükben, az elnyomott tömegek iránti szolidaritásukban. Napjainkig óriási csalódást okozott a népnek, hogy az elévülhetetlen felelősséggel tartozó, köpönyegforgató rendszerváltókkal együtt a rablókapitalizmus kialakulását segítették, megtagadva a közösségi társadalom magasztos elveit és a szocialisták történelmi hivatását.
 Minden rendszerváltóval együtt a szocialistákat is történelmi felelősség terheli azért mert:

–   egyetértésükkel a társadalmi tulajdont rablással és csalással privatizálták, s ezzel kialakították hazánkban a kizsákmányoló nagyburzsoáziát,

–   a széles néprétegeket sújtó törvénykezéseikkel elősegítették a magyar vagyon külföldiek kezére játszását, elherdálását, előidézve ezzel az ország elszegényítését (adómentességek, elvtelen kedvezmények, jövedelem-kimentések, ezt követően gyárbezárások, munkanélküliség)

–   jóváhagyták az uzsorakamatokkal óriási hasznokat bezsebelő bankok százmilliárdokkal történő konszolidációját a nép pénzéből (miközben az adósságcsapdába kényszerített lakosságot kilakoltatások veszélyeztetik),

–   szemet hunynak az igazságszolgáltatásnak nevezett jogrendszer tisztességtelenségei felett (a milliárdos bűnözőket futni hagyják, a bűnösök helyett a bűnüldözőket vonják felelősségre),

–   áldásukat adják a káprázatos vagyoni és jövedelmi különbségekre, a szegény néprétegeket sújtó adóterhekre, szociális megszorításokra (miközben megszavazzák maguknak a tisztességtelen juttatásokat),

–   nem tesznek hatékony kormányzati intézkedéseket a közélet tisztasága érdekében (háborítatlanul működnek az olaj-szesz-lakásfelvásárlási és egyéb maffiák, szédítő a közpénzekkel való korrupció mértéke, a feketegazdaság aránya).

Sokáig lehetne folytatni a felsorolást, amit a „szépreményű” rendszerváltás oko­zott a szocialisták és az ellenzékiek jóvoltából két évtized alatt.
 A szocialista párt egyes vezetői ma már elismerik, hogy a népszerűségben megmutatkozó drasztikus visszaesés tanulságait szükséges sürgősen levonni.
 A legfontosabb tanulság, hogy a szociálisan érzéketlen, technokrata politikusokra nem lett volna szabad egy ország társadalmának irányítását – s ezáltal lelketlen megnyomorítását – rábízni. Másik fontos tanulság, hogy azokat a képviselőket, akik a szociális juttatások és az EU átlagánál jelentősen alacsonyabb nyugdíjak további csökkentésével tudják elképzelni a válságkezelést, azokat ki kell zavarni a parlamentből, mindenfajta erkölcstelen juttatások nélkül!
 A néptömegeknek nem szabad hagynia, hogy ezek a közéleti mocskosságok a jövőben is folytatódjanak. Reprivatizációval, állampolgári engedetlenségi mozgalommal, forradalmi állásfoglalásokkal vissza kell adni a társadalomnak jogos tulajdonát, és a felelőtlenül eltékozolt, elrabolt milliárdokat, amelyekkel rendezni lehetne az államadósságot, a bedőlt lakossági kölcsönöket, valamint a gazdasági válság súlyos következményeit.
 A szocialisták a megalkuvó és tehetetlen politikájukkal két évtized alatt eljátszották történelmi lehetőségüket, a népakarat következetes érvényesítését, így a szemünk előtt zsugorodnak törpepárttá, közben szégyenkezve énekelhetik a jogtalanul szájukra vett Internacionálét.
 Az ország számára elszomorító, hogy egy esetleges jobboldali hatalomátvétel sem segít a húsz év alatt elnyomorított tömegek sorsán, amit egyértelműen bizonyít az országlásuk alatt visszavett nyugdíjak, a családi pótlékok négy évre történt befagyasztása.
 Ha a választópolgárok idejében áttekintik és megértik, hogy a jelenlegi „ötpártiaktól” nem várható sorsuk jobbrafordulása, mert mindannyian a nagytőke árnyékában dőzsölnek, ezért a törvényhozásban szolgamódra képviselik az érdekeiket – a tömegek ellenében. Csak az lenne az egész társadalom számára kedvező változás, ha a korábban megvalósult szocializmus korszerű továbbfejlesztésére szavaznának a választópolgárok, boldogabb jövőjük érdekében.

SZEBENYEI DEZSŐ