|
 Ha valaki június 1-én Thesszalonikibe tévedt, igencsak meglepődött.
Az utcán bármerre ment, ezrével találta szemben magát a Görög Kommunista Párt plakátjaival.
Nemcsak a főútvonalakon látott egy-egy árva plakátot, hanem egész plakáterdőket, amiből bőven jutott a kis mellékutcákba is.
Thesszaloniki legnagyobb terén kora reggel óta aktivisták kis csapata építette a színpadot, feszítette az óriási transzparenseket a lelátókra, szerelte a hangosítást, és tette mindazt, ami egy kampány-rendezvény lebonyolításához kell. Este fél kilenckor, mire a kampánygyűlés elkezdődött, minden a helyére került. Példás, fegyelmezett szervezés!
A görög elvtársaink nem csak ebben voltak szervezettek.
Este nyolc órakor még alig néhány százan lézengtek a téren, de nyolc után a város több pontjáról felvonulásszerűen, rendezett sorokban, sarló-kalapácsos vörös zászlókkal érkeztek a rendezvény résztvevői. Félelmetes látvány a polgári demokráciának, felemelő érzés nekünk, kommunistáknak.
A jelszavakat skandáló, tízezresre duzzadt tömeg egy pillanatra sem csillapodott, a felfokozott hangulat a gyűlés végéig megmaradt.
A jól begyakorolt jelszavak percenként felzúgtak, hol a GKP főtitkárának, Aleka Paparigha beszéde során, de a meghívott magyar vendég, Gilicze Attila felszólalásánál is.
A legnagyobb meglepetés akkor érte az embert, amikor végignézett a tömegen.
Fiatalok ezrei alkották a gyűlés jelentős részét, ahogy egyik görög elvtársunk mosolyogva megjegyezte: a görög polgári pártok el sem tudják képzelni, honnan van nekik ennyi fiatal aktivistájuk.
Pedig a recept nem bonyolult. Tizennyolc évvel ezelőtt elhatározták, hogy ott lesznek minden egyetemen, beépülnek minden diákszerveződésbe, és ennek a kitartó munkának ez lett az eredménye.
|
