Az ep-választásokról

1. A választásokon a választók 36,29 százaléka vett részt. A választás jelezte, hogy az emberek elégedetlenek a mai helyzetükkel. Az elmúlt hónapokban százezer ember veszítette el a munkáját, és a következő hónapokban újabb kétszázezret fenyeget az elbocsájtás veszélye. Az emberek felélték tartalékaikat, az új áremeléseket, a jövedelmük kiesését nem tudják mivel pótolni. A romló helyzet elbizonytalanította az embereket, félnek a holnaptól, nem látnak kiutat.
 Elégedetlenek Magyarország helyével az Európai Unióban, az „európai házban” nekünk juttatott „cselédszobával”. A többségük számára az EU-tagság semmit sem hozott, vagy éppenséggel csak rosszat.
 A dolgozó emberek csalódtak a parlamenti pártokban, különösen az elmúlt hét évben kormányzó MSZP-ben. Nem bíznak bennük.  Megcsömörlöttek a politizálásnak nevezett cirkusztól, attól, hogy a parlamentben nem az emberek valós problémáival foglalkoznak. Mindennek következménye az, hogy kevesen mentek el szavazni.

2. A választáson a Fidesz győzött. A Fidesz győzelme kiszámítható és várható volt. Az emberek oly’ mértékben elégedetlenek a szocialista-liberális kormányzással, hogy tömegével szavaztak a Fideszre.

3. Az MSZP súlyos vereséget szenvedett, ami szintén várható volt. Az MSZP és a szocialista-liberális kormány kiárusították az országot. Milliókat döntöttek nyomorba. Bűnbe taszították az országot, a korrupciót, a gátlástalanságot, a leplezetlen erőszakosságot a magyar politika jellemzőjévé tették. Magukat baloldali pártnak hirdetve, lejáratták a baloldali eszméket.

4. A Jobbik 17,77%-ot kapott a választásokon, ezzel harmadik erőként került az Európai Parlamentbe. A Jobbik előretörésének több oka van. A mai nehéz helyzetben, amikor mil­liók kerülnek létbizonytalanságba, sőt nyomorba, sokan vevők a Jobbik antikapitalista, zsidó- és cigányellenes jelszavaira. A Jobbik antikapitalizmusa azonban hamis, csak propagandacélokat szolgál. Ők nem a kapitalizmus ellen harcolnak, csak egy más fajta kapitalizmust képzelnek el.
 Másrészt, a szélsőjobboldal előretörése az MSZP és az SZDSZ súlyos történelmi felelőssége. Az MSZP és az SZDSZ a Jobbikot arra használták, hogy megfélemlítsék a kormányban csalódott baloldali szavazókat. Ennek jegyében – amíg a Munkáspártot az elmúlt években teljesen elhallgatták a médiában – a Jobbikról folyamatosan beszéltek, sőt teret engedtek nekik.

5. A Munkáspárt 27 829 szavazatot, azaz 0,96 százalékot kapott. Százalékosan ez duplája a 2006. évi parlamenti választáson elért 0,41%-nak, de abszolút értelemben is több mint az akkor elért 22 ezer szavazat. A párt hosszú idők óta először több szavazatot kapott, mint amennyi kopogtatócédulát összegyűjtött. A Munkáspárt minden jel szerint leküzdötte a 2005-2006-os súlyos válságot, és elindult a felemelkedés útján.
 A Munkáspárt annak tudatában indult a választásokon, hogy a játékszabályok nem nekünk kedveznek, a tőkés erők elszigetelnek bennünket a médiától, s ráadásul pénzünk sincs. Ugyanakkor tudtuk, hogy az EP-választás lehetőséget ad politikánk hirdetésére, jelöltjeink, új kádereink megismertetésére és felépítésére. Ezeket a lehetőségeket jelentős mértében kihasználtuk.
 Jelentős siker, hogy a Munkáspárt összegyűjtötte az induláshoz szükséges ajánlószelvényeket, és azon nyolc párt között volt, amely indulhatott az EP-választásokon. Ez fontos eredmény, és erőt kell, hogy adjon a jövőre nézve is.
 A kopogtatócédula-gyűjtés, a kampány, az emberekkel való számtalan találkozó jelezte, hogy a Munkáspárt megítélése jobb, mint korábban. Az emberek ismerik a Munkáspártot, értékelik, hogy tisztességesek és következetesek va­gyunk. Az emberek elindultak felénk, de még bizonytalanok.  Sokan félnek attól, hogy gyengék vagyunk, sokan felülnek a tőkés propagandának, amely azt sugallja, hogy a kicsikre nem érdemes szavazni. Hatottak az MSZP olyan hazug jelszavai, minthogy a „jobboldal összefog a szélsőjobboldallal”.
 Ugyanakkor tény, hogy a kopogtatók gyűjtése lassan ment, s az utolsó hétig fennállt a veszélye annak, hogy nem tudjuk összegyűjteni. Az általános tapasztalat az, hogy a munka ott ment jól, ahol az elmúlt években is dolgoztak, és most is vállalták, hogy inkább szabadságot vesznek ki, de a cédulák időben legyenek meg. Sok szervezetünk nem vette komolyan gyűjtést. Csak szórványosan gyűjtöttek. Sok – egyébként munkaképes – párttagunk nem vett részt a gyűjtésben.
 Tény az is, hogy a választókerületenkénti ezer-ezer cédulát nem tudtuk összegyűjteni.  A KB-képviselők sok területen csak papíron léteznek, semmilyen munkát sem végeznek. A negatív tapasztalat pozitív része az, hogy tudjuk, kikre és mely szervezetekre építhetünk a következő időszakban.
 Az EP-választási kampány számos eredményt hozott, és sokféle pozitív tapasztalattal járt. A Munkáspárt értékelését az elmúlt 20 évről és programját jól fogadták az emberek. Olyan körökben is elolvasták, ahol ezt korábban nem tették. Az embereknek tetszett, hogy a program a munkásokhoz szól, baloldali és egyben nemzeti. Tetszett, hogy a követelések radikálisak. A Munkáspárt viszonylag széles nyilvánossághoz jutott, sokan megismerték programunkat. Megtanultunk új módszereket, többet vagyunk az utcán, a piacokon, rendszeresen járunk a gyárakhoz.
 A kampány számos hiányosságra is rámutatott és sok negatív tapasztalattal is járt. Programanyagainkat csak kis példányszámban tudtuk kinyomtatni, s ráadásul ezt a keveset sem hasznosították mindenütt. Sok helyütt nem kézbe adták az anyagainkat, hanem levelesládákba szórták, ami nem jó és nem hatékony. A legtöbb helyen az EP-választást letudták a kopogtatócédulák gyűjtésével, a kampány során csak kevés helyen jártak házról-házra, kevés helyen folyt hatékony agitáció. Sok jó és új módszert találtunk ki, de még kevesen alkalmazzuk őket, nehezen terjed a jó példa.
 A választások megmutatták, hogy javítani kell az irányító munkát a központban. Nem elég a megyei elnöki értekezletek megtartása, nem elég, hogy a pártelnök járja az országot. A központnak hatékonyabban, több emberrel kell segítenie a megyei és budapesti pártvezetőségek munkáját.
 Világossá vált az is, hogy a megyei elnökségek sok területen nem urai a helyzetnek, nem fogják át tagságukat, nem tudják leküzdeni a helyi önállósodást és ernyedtséget, és a helyi szervezeteket rendezvényekre, pénzgyűjtésre, választási munkára mozgósítani.

6. Az EP-választások megmutatták, hogy a kommunista és munkáspártok Európa legtöbb országában a rendkivül nehéz körülmények ellenére aktívan jelen vannak A görög kommunisták megtartották eddigi három mandátumukat, a csehek képviselőinek száma hatról négyre csökkent. A portugál barátaink viszont kettőről ötre növelték képviselőik számát. Spanyolországban kettőről egyre csökkent a kommunista képviselők száma. Szlovákiában 2,1 százalékot kaptak és nem jutottak be.

7. A Munkáspárt Elnöksége kéri a párt tagjait, szervezeteit: folytassuk a munkát, dolgozzunk tovább, támaszkodva az első kicsi, de kézzel fogható eredményekre. A harc nem tegnap kezdődött, és nem ma ér véget. Tovább kell küzdenünk a dolgozó emberek érdekeiért, a tőke ellen.

Budapest, 2009. június 8.

Magyar Kommunista Munkáspárt

Elnöksége