Cikkek
 

TÖRTÉNELEM

Húsz éve történt a rendszerváltás. Megérte?

 

Húsz esztendeje, 1988-89-ben ment végbe az a folyamat, amit kegyesen rendszerváltásnak szoktak nevezni, de ami nem más, mint tőkés ellenforradalom. Észre sem vettük, talán el sem hittük, hogy szinte a szemünk láttára alakul át a világ. Sokan hitték, hogy ez az új világ jobb lesz, jobban fogunk élni, csupa becsületes ember fog bennünket vezetni. Sokan hitték, hogy minden marad a régiben, visszük magunkkal azt, ami jó volt a szocializmusban, és hozzátesszük azt, ami jó a kapitalizmusban. Nem ez történt! Ma rosszabbul élünk, mint húsz éve, nemzedékek nőnek fel munka nélkül. Bizonytalan a jövő, aki teheti, az külföldön érvényesül.
  A következő hónapokban az újságok tele lesznek a tőkés rendszerváltást magasztaló írásokkal. Újra előkerülnek a húsz évvel ezelőtti percemberkék, a mai „nagyok” meg bizonygatják a két évtizeddel ezelőtti döntés helyességét. Mi is írunk a rendszerváltás eseményeiről. Úgy, ahogyan mi megéltük, úgy ahogyan szerintünk ténylegesen történt. És mindig feltesszük a kérdést: megérte?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Az amerikai elnök látogatása

Húsz esztendővel ezelőtt, 1989. július 11-13-án tett látogatást Magyarországon idősebb George Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke.

KÁDÁR NEMET MOND REAGAN LÁTOGATÁSÁRA

1989 előtt amerikai elnök még sohasem járt Magyarországon. 1985 első hónapjaiban felmerült annak lehetősége, hogy Ronald Reagan, akkori amerikai elnök Budapestre jöjjön, de a magyar válasz – ez ma már szinte hihetetlennek tűnik – egyértelmű nem volt. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1985. február 12-én úgy foglalt állást, hogy Reagan május elejére tervezett budapesti útja elől „nagy elfoglaltságunkra való hivatkozással” ki kell térni. A kádári vezetés tisztában volt vele, hogy egy ilyen látogatás nem szolgálhat mást, mint Magyarország leválasztását a szocialista országok oldaláról, és a magyar társadalom belső fellazítását. Reagan ugyanis az az elnök, aki gonosznak kiáltja ki a Szovjetuniót, megkezdi erőteljes támadását a szocialista világ ellen.
 A magyar diplomácia ebben az időszakban sem csapja be teljesen az ajtót. 1985 elején Havasi Ferenc, a KB gazdaságpolitikai titkára látogat az USA-ba, ami új dolog. Pártvezetők korábban nem jártak az USA-ban. 1985 decemberében Budapesten fogadják George Shultz külügyminisztert, akivel Kádár is találkozik. 1988 májusában, nem sokkal az MSZMP sorsdöntő pártértekezlete előtt az amerikai kormány Washingtonba hívja Németh Miklóst, a KB titkárát. Utólag nézve, nyilván nem véletlenül. Nem sokkal Kádár felmentése után, 1988 júniusában Budapestre jön John Whitehead külügyminiszter-helyettes, akivel találkozik az új főtitkár, Grósz Károly. Whitehead úr nyilván megtalálta egyéni számítását is, mivel 1990 után ő lett a Magyar-Amerikai Vállalkozási Alap elnöke. Ők indították az első amerikai beruházásokat Magyarországon. Nem sokkal a diplomata látogatása után, 1988 júliusában az USA-ba látogat Grósz Károly. „Érzékelhető volt, hogy Magyarországot a szocializmus egyfajta kísérleti modelljének is tekintik” – olvasható a hivatalos jelentésben, amelyet Kovács László, akkori külügyminiszter-helyettes készített.

AZ MSZMP VEZETÉS JÁTÉKA

Bush látogatása egyfajta igazolás az akkori magyar vezetés számára: lám-lám, jó irányba megyünk. Nyers, Pozsgay, Németh megerősítve látja saját elképzelését, hogy amerikai segédlettel szépen, bé­késen át lehet menni a kapitalizmusba. Németh elmondja az amerikai elnöknek, hogy „a kormány alapvető fontosságú feladata biztosítani a békés átmenetet a sztálini pártállamról a demokratikus, többpártrendszerre épülő, alkotmányos garanciákon nyugvó jogállamra”. Grósz abban reménykedik, hogy Bush egy hosszabb átmeneti időszakra bólint rá, és gazdaságilag nem engedik Magyarországot elmerülni. A látogatásról készült jelentés egészen 1994-ig szigorúan titkos, úgyhogy a magyar nép nem értesül arról, miről is egyezkednek vezetőik.
 Busht formálisan Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke fogadja. Straub, aki tudós, és nem politikus, elszólja magát a látogatás utáni interjúban: „nem kérni akarunk itten pénzt, vagy ilyesfélét, hanem szeretnénk átalakítani a politikai és a gazdasági rendszert, és az utóbbihoz hozzá tartozik a működő tőkének a bevonása, a tőke bizalmának a megszerzése”. Nyers és Grósz együtt tárgyal az amerikaiakkal, mintegy 50 percig. Ugyanennyi időt kap Németh Miklós miniszterelnök. A látogatás egyik pikantériája, hogy amerikai kérésre, amelyet a magyar fél nem hárít el, Pozsgay Imre a nagyköveti rezidencián külön keresi fel az elnököt.
 A Központi Bizottság július végi ülésén Nyers ad tájékoztatást. „Az ameri­kai vezetők erőteljesen hangsúlyozták, hogy a magyar belpolitika kérdéseiben ők semlegesek” – mondja, s védelmébe veszi Mark Parker amerikai nagykövetet, aki a semlegességet úgy értelmezi, hogy március 15-én együtt vonul fel az ellenzékkel, találkozik az Ellenzéki Kerekasztal pártjaival. A valóság persze az, hogy az USA egyáltalán nem semleges, és az amerikai nagykövetség a tőkés ellenforradalom egyik központja.


Magyar ellenzékiek és George Bush. Az amerikai elnök látni akarta, kinek fizet

AZ ELLENZÉK REMÉNYEI

Bush látogatása már önmagában is biztatás a magyar polgári ellenzéknek. Világos, hogy Bush olyan társadalmat akar, mint ők. A Kossuth téren elmondott látványos beszéde óriási segítség az ellenzéknek. A hatalomra törő polgári erők megnyugszanak, amikor kiderül, hogy Bush nem ígér közvetlen és jelentős anyagi segítséget Magyarországnak. Bush csak annyira áll Magyarország mellé, hogy az ne omoljon össze, ne következzen be radikális fordulat, hanem az ország haladjon a békés, csendes, s így észrevétlen ellenforradalom felé. Bush egy órás beszélgetést folytat az ellenzékkel. Ott van többek között Bíró Zoltán (MDF), Kónya Imre (Független Jogász Fórum), Orbán Viktor (Fidesz), Marton János (Magyar Néppárt), Prepeliczay István (Kisgazdapárt).
 Az angol The Independent július 13-án a következőket írja a látogatásról: „George Bush elnök lengyelországi és magyarországi missziója rendkívül kényes volt. Bátorítani akarta azt a két országot, amely a kommunista kormányzástól a demokráciához vezető járatlan úton halad, de nem akarta megsérteni Mihail Gorbacsov elnököt, akinek saját reformjai a Szovjetunióban másféle végcélt tűztek ki, s mégis jóval nagyobb akadályokba ütköznek. Bush gondosan ügyelt rá, hogy Varsóban és Budapesten ne okozzon csalódást vendéglátóinak, és hasonló gonddal igyekezett elkerülni, hogy irreális reményeket keltsen bennük a gazdasági segítség tekintetében”.

UTÓSZÓ

1990 márciusában amerikai támogatás mellett jogilag is végbemegy a tőkés ellenforradalom. A következő húsz évben a külföldi vállalatok döntő pozícióra tesznek szert az országban. 1990-ben a GDP 1,7 százalékát termelik, napjainkban 70 százalékát. A multinacionális vállalatok egy része amerikai, köztük a General Electric, a General Motors, az Alcoa Inc., The AES Corporation és mások. A 63-65 milliárd dollárra tehető, Magyarországra irányuló külföldi befektetésekből a legnagyobb szeletet, mintegy 28-30 százalékot a németek hasítják ki. Az amerikai cégek részesedése 18-21 százalékra, azaz 11-12 milliárd dollárra tehető. Magyarországon mintegy 600 regisztrált amerikai vállalat található, az egy-két fős képviseleteket is beszámítva pedig számuk az ezret is eléri.
 Magyarország az USA katonai és politikai szövetségese lett. Részt vettünk az iraki háborúban, jelen vagyunk az afganisztáni háborúban. Magyarország szerepet vállal a kubai szocialista rendszer megdöntésében. „Magyarország megbízható és hűséges szövetségese az Egyesült Államoknak” – mondta Hillary Clinton amerikai külügyminiszter ez év júniusában Balázs Péternek, az MSZP kormány külügyminiszterének.