Cikkek
 

VÉLEMÉNY

Urak és mi

Nyílt levél a magunkfajtától a magukfajtájához

Levelem azért nem tartalmaz semmiféle megszólítást, mert én nem kívánom a magukfajtákat sem „tisztelt”, sem pedig „kedves” melléknevekkel illetni, ugyanis egyik jelző sem illeti meg a magukfajtákat. Bár még mindig nem tudhatjuk biztosra, hogy kinek a megbízásából történik primitív gyűlölethadjáratuk – csak azt, hogy a magukfajták mögött kik állnak – tudjuk, hogy az kizárólagosan az uralkodó elit érdekeit szolgálja. Levelem folytatásából ennek bizonyítása világosan ki fog derülni.

A magukfajták ezer éve a magyar nép bűnös kizsákmányolói. 1945-ig hol finoman, a vallás álszent álarca mögé bújva, hol nyílt erőszakkal nyomorították meg a szegény embert.
 A magukfajták évszázadokon keresztül áruló módon kiszolgálták a Habsburg-birodalom érdekeit, együtt gyötörték a nincstelen jobbágyságot.
 A magukfajták egyeztek ki alig 20 évvel később azzal a Habsburg uralkodóval, aki kíméletlenül leverte és megtorolta a magyar forradalmat és szabadságharcot, azaz a magyar nép függetlenségi törekvését egy önálló, szabad Magyarországért.
 A magukfajták az osztrák és német urakkal közösen világháborút robbantottak ki a világ újrafelosztásáért. A gyűlöletkeltéshez már akkor is kiválóan értettek, mert tudták, ha Európa népeit sikerül egymásnak ugratni, jó lesz a harci szellem a seregben, és a győzelem garantált lesz – amely szintén csakis a magukfajták érdekeit szolgálta volna.
 Amikor a magukfajták mégis elvesztették rablóháborújukat, iszonyú nyomort és szenvedést zúdítottak a magukfajták ál­tal már addig is eléggé elnyomott népekre. Aztán azon csodálkoztak, hogy az egyszerű, ezer éve elnyomott, megalázott és kizsákmányolt, sokat szenvedett nép a magukfajták ellen fordult. Eljött a történelmi pillanat, amikor a szerencsétlen nép hős fiai már „csak a láncaikat veszíthették”, és végre igazságot akartak osztani a magunkfajtáknak.
 Ez természetesen a magukfajtáknak nem tetszett, mert sajnálták azt a hihetetlen jólétet elveszíteni, amit a magunkfajták kizsákmányolásából nyertek. A magukfajták soraiból kikerült zsidó kizsákmányolók soha nem zavarták a köreiket. Ezúttal azonban kikiáltották a forradalmat „zsidónak”, ezzel is bomlasztva a magunkfajták sorait. Amikor a nép forradalma bukásáért szintén zsidó származásúak is felelősek voltak, erről már mélyen hallgattak a magukfajták.
 A magunkfajták igaz magyar hazafiakként nem fogadták el az antant követeléseit  , és fegyverrel harcoltak ellene. A magukfajták, miután az antant segítségével leverték a magyar nép szabadságvágyát és harcát, aláírták a gyászos trianoni békediktátumot.
 Ezek után a magukfajták 25 éven keresztül kíméletlenül elnyomták és kihasználták a dolgozó embert. Belevitték Magyarországot történelme legmocskosabb háborújába. Gyilkoltak, majd hagyták, hogy az ország elvérezzen. Nincs mentségük!
 1945-ben a magunkfajták építették fel romjaiból a magukfajták által tönkretett országot. Magyarország 1945-1989 között olyan fejlődést tudhat magáénak – a magunkfajtáknak köszönhetően – minden téren, amelyet a magukfajták 1000 év alatt nem produkáltak összesen! Tudtuk, hogy itt végre minden a magunkfajtáié! Az ország a miénk volt, ezért tudtuk, hogy magunknak építjük!
 A magukfajták – mint a történelem folyamán annyiszor – újra elárulták a hazát, eladták a magunkfajtát szép hazánkkal együtt a Nyugatnak, ezzel újra hihetetlen szenvedést hozva a magunkfajtákra.
 Mit kell ezért tenni?  A magunkfajtát kell megosztani, hogy ne a közös ősellenségre koncentráljunk, hanem arra, hogy közülünk ki a cigány, ki a zsidó, ki a hottentotta... Ezt gyilkos, primitív, és egyben mézes-mázos demagógiával érték el. A régi recept ismét bevált a magukfajtáknak. A magunkfajták megtévesztett fiai kíméletlenül egymásnak ugrottak, és evvel csakis a magukfajták érdekeit szolgálják. A látszólag „megosztott” politika pártjai, a magukfajták röhögnek a markukba, de a színfalak mögött annál erősebben összetartja őket a közös érdek: a magunkfajták további megnyomorítása.
 Egyet azonban ne felejtsetek, urak! Ha még egyszer eljön – mert el fog jönni – a magunkfajták történelmi pillanata, amikor újra lerázza magáról láncait, a magukfajták soha nem fognak kapni esélyt, hogy még egyszer tönkretegyék a magunkfajta hazáját, Magyarországot!

DELIKÁT DÓRA

 

Harcolni kell!

Ismerve az EP választási eredményeket, jelenlegi programunkat, tudom, hogy munkánk meghozhatja gyümölcsét, de ehhez még határozottabban, még radikálisabban kell fellépnünk. A 2010-es parlamenti választások nagyon közel vannak! Szervezetten, tudatosan, minden erőnket latba vetve már most neki kell állni a munkának! Már most kezdjen el mindenki azon dolgozni, hogy mielőbb kialakuljon, körvonalazódjon egy választási csapat, mellyel hatékonyan felvehetjük a harcot a kapitalista pártok ellen. Olyan jelöltlistára van szükségünk, mely a XXI. század kihívásainak megfelel, élükön marxista-leninista elveket valló fiatalokkal, baloldali radikalistást vállaló hiteles emberekkel. Nem kell aggódni: vannak ilyenek szép számmal most is. Át kell gondolni, s már most meg kell keresni azokat az értelmes, dolgozni, politizálni akaró fiatalokat, kommunista elveket valló diplomásokat, szakmunkásokat, akiknek a családja a rendszerváltás vesztese, megszenvedője. Jó, igaz, szókimondó tehetséggel, műveltséggel megáldott embereket.

Ne a sebeinket dédelgessük, hanem radikálisan, nevünket hangoztatva szólítsuk meg az otthon maradó, lehetőségüket tékozló milliókat, és uram bocsá’, az elpolgáriasodott kényelemben élő tagtársainkat. Együtt, kemény munkával sikerülhet!

FÜLÖP PÉTER