|
A harchoz nem kell engedély!
|
,,A moszkvai diákszervezetek Végrehajtó Bizottsága helyesen mondotta november 23-i értesítőjében, hogy ez a spontán tüntetés az elégedetlenség és a tiltakozás világos jele”. (Lenin: A tüntetések kezdete). A fiatalok minden előkészület nélkül szervezték a tüntetést a kormányzó tábornok háza elé, mert betiltotta a Dobroljubov halálának 40. évfordulójára tervezett ünnepi estet.
Kértek engedélyt a cár atyuskától? Nem! A bolsevikok soha nem azt figyelték, hogy mit szól a hatalom, hogyan vonja össze szemöldökét az elnyomó. A bolsevikok mindig az igazságért küzdöttek és az eszmét szolgálták. Ma sincs ez másként! Nincs kedves és nincs nem kedves hatalom. Kapitalizmus van, multi-megszállás van, nyomor van, s ez ellen kell harcolni. Persze, hogy nem tetszik a hatalomnak, ha a gyárak elé megyünk és szórólapozunk, de mi „csakazértis” megyünk! A hatalomnak egyre kellemetlenebb lesz a jelenlétünk, és megpróbál fojtogatni, de kicsavarjuk az önkény kezét! Az egész párt és ifjúsági szervezet folytatja ezt a munkát. Propagandistáink többsége a fiatalokból kerül ki. Ma még nem olyan éles a helyzet, mint 1902 Oroszországában, de bármelyik pillanatban élessé válhat.
Leninék csoportokat szerveztek: ,,így a diákság és a gimnazista ifjúság csoportjait, azoknak a hivatalnokoknak a csoportjait, akik – mondjuk – támogatnak bennünket, továbbá a szállító, nyomdai, útlevél-csoportokat, a konspiratív lakásokat szerző csoportokat, a rendőrkopókat figyelő csoportokat, a katonai csoportokat...”
Ebben a pillanatban fiatal propagandistákra van szüksége a kommunista mozgalomnak. Azokra, akiknek az a feladata, hogy a szervezkedő baloldali ifjúságot magához kapcsolja, és egy zárt, forradalmi világszemléletet alakítson ki a gondolkodásukban. Arra, hogy a gyárak előtt öntudatra ébressze a munkásságot, és küzdelemre buzdítsa, mert mindegy, hogy ki jön, és ki megy a politikai váltógazdálkodás alagútrendszerében, a dolgozó embernek nem terem babér! Csakis akkor lehet jobb sorsa, ha kezébe veszi annak formálását, és nem törődik azzal, hogy a polgári pártok mennyire tartják őt úriembernek, szalonképesnek, esetleg szélsőségesnek. Abban a pillanatban, amikor elkezd az ilyen véleményekkel foglalkozni, megbénul és képtelen lesz a munkára.
Az Alkotmány garantálja a szólásjogot és a sztrájkjogot. Éljünk vele!
FOGARASI ZSUZSANNA
|
A sokszínűség földjének nagykövete
 Meghívott voltam községünk egy fogadójában június 10-én ebédre, melyen megismerhettem a Dél-Afrikai Köztársaság nagykövetét, Takalani Netshitenzhe asszonyt.
Ez a kedves, barátságos diplomatanő egy nappal korábban nyitotta meg a hazáját bemutató kiállítást Győr város könyvtárának kiállítótermében. A kiállítás jelmondata: a sokszínűség földje.
Kucska Ferenc igazgatóhelyettes, aki az egészet szervezte, úgy gondolta, cserébe bemutatja a magyarországi környezetet, mint a politikai sokszínűség földjét. Netshitenzhe nagykövet így találkozhatott Fideszes alpolgármester és MDF-es polgármester mellett kommunista alpolgármesterrel is személyemben.
A nagykövetasszony érdeklődve fogadta Munkáspárti vádirat című kiadványunkat. Amikor azt kérdeztem, az oktatásban hirdetik-e az emberi egyenlőséget, azt válaszolta: új alkotmányuk kihirdetése, 1994 óta igen, a fiatalok pedig már természetesnek veszik a jelenlegi állapotokat. Amikor a különböző felekezetek és a materialista szemlélet egyenjogúságáról kérdeztem, elmondta, ez természetes, de őt leginkább az foglalkoztatja, hogy hazájában hogyan lehet a társadalmi különbségeket csökkenteni. Erre szükség is van, mert az ország lakosainak 43 százaléka napi két dollárnál kevesebből él.
Kérdeztem, milyen a viszonyuk a Kínai Népköztársasághoz, amely többpólusú világot, az államok és népek egyenlőségén alapuló harmonikus fejlődést szorgalmazza. A nagykövetasszony arca felderült, és tájékoztatott, hogy az apartheid rendszer megdöntése óta jók, és egyre erősödőek a népi Kínával való kapcsolataik.
Nem csoda ez, hiszen az apartheid rendszer a tőkés világ szégyenletes képződménye volt, ugyanakkor a mai Dél-Afrikai Köztársaság haladó állam, ahol az Afrikai Nemzeti Kongresszus Párt töretlen népszerűségű vezető erő.
Takalani Netsitenzhe hatgyermekes családból származik, a kormányzópárt tagja, ma országukban a képviselők fele nő.
Ennek a pártnak volt tagja Nelson Mandela is, akinek forradalmi szellemét vissza akarja hozni a jelenlegi elnök, Jakob Zuma. Tudják, a harcban nem szabad megállni, Jakob Zuma egyik választási jelmondata: „Hozzátok a géppisztolyomat!”. Éppen június 10-én kezdődött Dél-Afrikában a 19. Világgazdasági Fórum Afrikáról, ahol Jakob Zuma kifejtette: a globális pénzügyi rendszert meg kell reformálni, mert az nem igazodik az aktuális viszonyokhoz.
Zuma két erőtől kapott jelentős támogatást választása során: a Dél-Afrikai Kommunista Párttól és a szakszervezetektől. Madarat tolláról, embert barátjáról, Takalani Netshitenzhe jó csapathoz tartozik, nemcsak szép és okos, elvtárs is.
BELOVITZ KÁROLY
|
|
